"SEMMI SEM TÖRTÉNIK VÉLETLENÜL!"

Szösszenetek ibizai és parádi életemből és egyéb gondolataim

Legfrissebb hozzászólások
  • lenabelicosa: Kukucs - biztosan történt ilyen is, de én nem ilyen esetre céloztam. :)
    Melegnek meleg van, de én elég hűvös helyen vagyok, hogy néha ki kell menni melegedni... :)
    (2017-08-03 09:58:15)
    Mi az igazság, valóság?
  • kukucs: "Ez most akkor érzéki csalódás volt?"
    A fenét! Mire érte ment megelőzték: ellopták előle.
    Szívás!Majd talált másikat. Loptak, ki azt, ki ezt, így lett övék Trieszt. Nem kell mindent túlrezegni. Meleg van. Keress hűvös helyet!
    (2017-08-03 09:52:09)
    Mi az igazság, valóság?
  • lenabelicosa: @mizsima: Az lehetséges, de ha nem megy el, elárverezik... Ez már nem az enyém...
    (2017-07-13 19:51:27)
    Nagymama szerepben
  • mizsima: Nekem meg az jutott eszembe, hogy talán ezért nem kelt még el a házad...lehet, hogy a következő generációnak szüksége lesz rá.
    (2017-07-13 18:20:08)
    Nagymama szerepben
  • lenabelicosa: Szia Klári, köszönöm. 10 éve még nem álltam készen az unokázásra,úgy emlékszem. S az is biztos, hogy nem hivatásom az óvónő vagy tanító szerep sem. Felnőttekkel jobban elboldogulok, most igazi kihívás ez nekem, de nagy szeretettel igyekszem megfelelni neki... :)
    (2017-07-13 07:27:43)
    Nagymama szerepben
  • Bordás Sándorné: Szervusz Léna ! Örömmel olvastam az írásodat! Gratulálok, ha megengeded,az unokázáshoz! Igen ha egy gyerek vagy jelen esettben 2 ,bizony nem csak öröm ,hatalmas felelősség is !Eszembe jutott egy régi beszélgetésünk az erkélyemen , amikor azt mondtad,Te nem tudnál így foglalkozni egy gyerekkel.Jó az is más volt, de ugye ,hogy rá lehet érezni a lelkükre? További jó unokázást kívánok Neked !
    (2017-07-13 07:18:12)
    Nagymama szerepben
  • lenabelicosa: @lunanova: Köszönöm, én megyek tovább... ez a bizonyos megbecsülés még nem jött el az életembe, bárhol, bármit is csináltam... Ez is biztos karmikus... úgy szoktam felfogni, hogy bármit is csinálok, az nincs hiába, hasznosítani fogom valamikor...
    (2017-06-21 22:36:04)
    Az univerzum lájkol téged
  • : Sajnos, az emberekből elveszik az érdeklődés, a másik felé figyelés, és ezért úgy gondolom, a modern kor vívmányai a felelősek. Szomorú. :( Azért remélem, hogy idővel, vagy talán a sors úgy alakítja a helyzeted, hogy megbecsülnek.
    Tényleg, nagyon jó, a kis házakat vettem észre előbb. :) Majdnem igaz, kivéve, hogy ritkán csalódom… sajnos, az utóbbi időkben elég sokat csalódtam emberekben, olyanokban, akiket barátaimnak gondoltam.
    Tanulságos, gondolatébresztő volt ez a bejegyzés, és a cím is.

    (2017-06-21 20:59:41)
    Az univerzum lájkol téged
  • lenabelicosa: Spiritusz - Ez is egy nézőpont... :)
    (2017-06-09 21:57:27)
    Energia dömping
  • spiritusz: Azzal a problémával, amely nem képes magát megoldani, nem érdemes foglalkozni.
    (2017-06-09 21:46:13)
    Energia dömping
29
december
Részlet egy írásomból.
A bejegyzést csak a szerzők láthatják!
28
december
Vannak, akik nem változnak...

Már majdnem feladtam, hogy ma írok ide. Nem működik az oldal rendesen, nem tudtam megnézni a statisztikát sem... s nem akart bejönni ez az oldal sem. Ez az oldal hibája, vagy új netemé, nem tudom, de valójában mindegy...

Ezt a bejegyzést töröltem.

27
december
"Küzdj és bízva bízzál!"

„Küzdj és bízva bízzál!”

Sok ember mondta nekem az utóbbi napokban, hogy milyen sokat küzdök. A reiki mesterem a szülinapomra azt írta, hogy érzi, hogy mennyire küzdök, de tartsak ki, mert már nem sokáig kell…


Bizony az élet nem könnyű, és most nagyon sok ember életében jön, jött egy fordulópont. Magamat is biztatom, hiszen nem könnyű egy idegen országban. Anyum azt veri mindig a fejemhez, hogy lassan két éve idejöttem, és nem tudok felmutatni semmit, nem kerestem semmit, nem tudom támogatni a családomat. Igaza van, de még sincs.

Akiket ő ismer, hogy külföldre mentek dolgozni, azok fix munkahelyre mentek, vagy pedig olyan segítségük volt, akikre számíthattak egy idegen országban. Bent lakás és ellátás mellett félre tudták tenni a keresetüket.

Nekem, nekünk se pénzünk, se nyelvismeretünk, se segítségünk nem volt, ráadásul a krízis idején jöttünk el.

Akik otthon maradtak, sokan nehéz helyzetbe kerültek. Sokan elveszítették a munkájukat. Vagy természeti katasztrófa, vagy a magas hitelek miatt a házukat is elveszítették, vagy nem tudták fizetni a lakbért sem, s sokan utcára, átmenti megoldású helyekre kerültek. Hány fórumon olvastam, hogy senkinek nem telik semmire, mert…

Én is küzdök, mert muszáj, s még mindig rendületlenül hiszem, hogy majd az álmaim teljesülnek, amit a szigethez, az életváltáshoz fűztem. Tudtam, hogy az első évek nehezek lesznek, ezt sokan elmondták, akik külföldre kerültek. Volt, hogy fel akartam adni, az is megfordult a fejemben, hogy haza kellene menni. Ám már nincs hova menni, nem igen kapnék munkát 50 évesen, s az a híres kapcsolatrendszerem, amire büszke voltam, már nincs sehol. 2 év alatt elfelejtettek, már nem számítok, hiszen már nem hajtok hasznot senkinek.

Mire is mennék haza? Ám itt is kilátástalan még minden, mégis úgy érzem, hogy jönni fog már az a bizonyos változás, amiért annyit küzdöttem, szenvedtem az utóbbi időben.

Az is biztos, hogy minden cél eléréséhez szükség van kompromisszumokra, s ezt nagyon nehéz volt elfogadni. Semmit sem adnak könnyen, nekem pedig főleg nem…

A korábbi bejegyzésem tudom, hogy sok embert szíven talált, hiszen hasonló gondolatok megfordultak bennük is, én pedig leírtam őket. Köszönöm azoknak, akik valamilyen formában jelezték. Kár, hogy nem itt a blogban, mert akkor egy helyen lenne…

Az év utolsó hetét kezdtük, s biztos vagyok benne, hogy sok ember érzi, hogy ebben a hónapban a sors olyan fordulatokat hozott az életébe, amik elől nem tud kitérni. Én is éreztem, ezért írtam a korábbi bejegyzést is. Bármi is a sorsunk, fel kell vállalni, s ha ez sikerült, akkor már látjuk azt az utat is, amin mennünk kell tovább.

Sokszor, mikor sötét gondolatok szállnak meg, rendszerint valami kibillent belőle. Ennek köszönhetően az utóbbi időben annyi sérülésem van, hogy, előtte talán évtizedekig nem volt ennyi. Persze a konyhában kalandoznak el a gondolataim, a sors pedig tesz róla, hogy elengedjem az oda nem illő gondolatokat.  Tegnap nagyon keményen beütöttem a fenekemet, hogy meg is kékült. Ma a konyhában a karomat ütöttem bele a páraelszívó kihúzható ajtajába, a három égési seb mellé most lesz egy jó hosszú varas csík is a karomon. Még szerencse, hogy tél van, s nem rövid ujjúban flangálok az utcán, hogy mindenki látná.

Ma mikor jól bevertem a kezem, eszembe jutott Madáchtól Az ember tragédiája. Az a mű nagy hatást tett rám, már középiskolás koromban is. S nemcsak azért, mert kötelező olvasmány volt, hanem mert olyan kérdéseket vet fel, amik mindig aktuálisak.

S persze az elhíresült mondat, ami biztos, hogy sok ember szlogenje is, ma is egy útmutatás mindenki számára, hiszen a reményt hirdeti.

„Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!”

Ezzel kívánok az év utolsó hetéhez mindenkinek kitartást, reményt, és hitet, és küzdjünk, mert akkor élünk!

26
december
Ez a nap is olyan, mint a többi...

Még tart a karácsony, azonban annyi negatív hatás ért ismét, hogy most sem éreztem, érzem, hogy ez az ünnep jelentősebb lenne bármelyik napnál az évben...


Működött a vonzás törvénye itt is, mert talán nem hittem eléggé benne, hogy lehet boldog karácsonyom is...

Éjjel kusza álmaim voltak, nem is nagyon emlékszem rájuk, pedig nagyon kértem a tudatalattim útmutatását, hogy hogyan tovább...

Mostanában gyakran foglalkoztat a halál gondolata...  Lehet, hogy nekem is eljött az időm, s még a 2012-őt se várom meg?

A bensőbb azt sugallja, hogy nem, még van dolgom...

Azért most már ezt is képes vagyok elfogadni, hogy ha nincs tovább...

Végül is sok mindent megtettem, sok mindent elértem és egy fél évszázadot megéltem. Sokan szenvedtem, ám a XXI. században már értek olyan hatások is, amik boldoggá tettek...

Ma sötét, szomorú a világom, amit nem osztok meg senkivel, hát elmondom mindenkinek...

Tudom, hogy milyen sok ember élte meg ezt az ünnepet úgy, hogy egyedül volt.

Az is lehet, hogy azért is érzek így, mert sokuk helyzetét átérzem...

Az empátiám alkalmazása során megtanultam, hogy már nem veszem ugyan magamra mások gondját, baját, ha meghallgatom, együttérzek valakivel, ám most úgy érzem, hogy nagy tömeg fájdalmas kiálltását vettem az ünnepek alatt...

Nem védekezem ezek ellen, mert már úgy érzem, nem kell...

Elfogadom, bármi lesz is...

Mostanában gyakran vannak ilyen sötét hangulataim, az egyikben született egy írásom is, ami prózának indult, de olyan rímes próza lett. Átformáztam verssé, de szabad versnek se jó, mert a rímek főképp ragrímek. Az ismerőseim nagyon lehúzták ezt az írást, így nem is publikáltam sehol, de most itt közzé teszem, mert teljsen visszaadja azt, amit most érzek...

Elmúlás

 

Sokszor megkérdezem, mit is rontottam el?

Nincs erőm, hogy dolgozzam, nincs nyelvem, hogy beszéljek, nincs célom, mit tegyek…?

Az alázat és megalázás határán táncolok, megfordult bennem, hogy mindent feladok…

Milyen nehéz utolsónak lenni, mikor mindig az élen szerettem járni…

Átalakulok testileg, lelkileg, nehezen élem a remete életet…

Elzárva az élő beszélgetésektől, az eddigi megszokott életemtől…

 

Árván búsulok, néha kicsit meghalok…

 

Az idő szenvtelen, a jövő fénytelen…A bárányok bégetnek, engem elégetnek…

Vérem vörösen buzog a forrásba, mostanában semmi sem hoz lázba…

Hálám még így is erős, hisz miről álmodtam, sok minden összejött…

Ám még mindig hiány van bennem, jó lenne tudni, mit kell még tennem…

Szívemben síri csend honol, van valami, mit félelem birtokol…

Hiába űzöm onnan el, kérésemre most is nemmel felel…

 

Lehet, hogy e földön már nincs helyem?

 

Összemosódik álom és valóság, határa egyre vékonyabb már…

Nem repülök tovább, sárkányom megpihen. Feladom mégis, mert halni kell…

Eltűnök az idő bugyrában, úszom emlékek árjában…

A fájdalom csillapul, lelkem letisztul, énem egyenesen lépked a bánat mocsarában…

Megértem végre, miért is születtem, s bármit is tettem, az nem volt véletlen…

Emberek, sorsok jöttek az utamon, megtanultam, mit meg kellett tanulnom…

 

Üveges szemmel a semmibe bámulok.

 

Nehéz egy élet volt, megrázott több ezer volt,… ám mindig túléltem, s életem újra kezdtem…

A nagy túlélő – mondták, ám, hogy milyen nehéz volt, azt sohasem tudták…

Még pereg utolsó életem filmje, lassan lehull elixírem utolsó cseppje…

Hallom, hogy csobban, életem lángja is utolsót lobban.

Létem folyóján utazik lelkem kenuja, nem tudom, hol lesz következő megállója.

A folyó felett idegen hold ragyog, arcomon sejtelmes fény csillog,

 

- ki vagyok én?

 

Szemeimet egy bársonyos kéz érinti, füleim zúgását égi csend követi…

Nem hallok semmit, nem látok semmit…

Kenum mozdulatlanul áll, megéltem hát, hogy az idő is megállt…

Felül vagyok téren és időn, várom a választ érdeklőn…

A lét határán sétálok, semmi sem rezdül.

Tudatom tisztul, és érzem, nem vagyok egyedül…

 

24
december
Békés karácsonyt

Eddig másoktól közöltem verseket, most azért írtam én is egyet. Utoljára a szülinapomra írtam az 50. fordulat címűt, azóta nem volt ihletem....


Ez sem igazán karácsonyi vers, de mivel karácsony hangulatában írtam, ezért ezzel kívánok Mindenkinek BÉKÉS, BOLDOG KARÁCSONYT. Érezzétek a szeretetet, és gondolkodjatok pozitívan, és a negatív eseményekben is keresssétek meg a jót, mert mindenben  ott van.

Múltnak, jövőnek jelene

Lassan vége ismét egy évnek
érezzük hidegét a télnek.
Fejemben sok gondolat suhan,
elmém emlékek közé zuhan.

Egy forró nyár volt a Balcsinál,
szívem ottmaradt egy fiúnál.
Megérintett az első szerelem,
történt ez tizennyolc évesen.

A nagy érzelem homályba vész,
szívem fájdalmán győzött az ész.
Évek múltán, más férfi oldalán,
fájdalmas útra vitt gondolám.

Boldogság a szenvedés között,
megéltem az anyai örömöt.
Két csodás gyermekem született,
a világ is más, egészebb lett.

Amikor felnőttek, elváltam,
egyedül álltam helyt a világban.
Sok mindent megéltem, tanultam,
új hittel fény felé indultam.

Egyedül töltött évek során
párom kerestem, s ő talált rám.
Számomra kitágult a világ,
mint szirmait bontja a virág.

A világ kicsi-e avagy nagy,
attól is függ, milyen szinten vagy.
A múltban oly nagynak tűnt nekem
Már kisebb, s még lesz a jövőben.

------------------

Ma ott vagyok, hová múltam mutatott.
Jövőm az lesz, mit a jelenben hagyok.
Álmokat szövök, tudatom végtelen,
szeretet ölel, nem vagyok védtelen.
(2010-12-24)

23
december
Szép a magyar nyelv és Bencze Imre: Szóval játszunk c. verse

A spanyol órán kérdezte tőlem a tanárnő, hogy mit csinálnék a sok pénzzel, ha én nyerném meg a karácsonyi spanyol lottót. El tudtam mondani, hogy nyitnék egy magyar cafetériát. (Ezek olyan vendéglátóhelyek, mint egy kocsma, ahol lehet némi harapnivalót is kapni.)


Ám a tanárnő el kezdett egy szót elmagyarázni, hogy nem az abrir igét kell használni, hanem a montar igét. Az abrir azt jelenti - nyit. A tanárnő élvezetesen eljátszotta a lovaglást, a biciklizést és végképp nem értettem, hogy jön ez a nyitáshoz. Aztán mivel nem értettem meg, mit akart közölni, megnéztem a szótárban. Minden szónak nagyon sok jelentése van, s hát köztük volt az is, hogy üzletet nyit.

Úgy elmagyaráztam volna, hogy miért nehéz nekem annyira a spanyol, amiben semmi logika nincs, a mondat rendjük is bántja a fülem, de nem tudtam elmagyarázni - még.

Az újságban is olvastam egy címet. Külön-külön minden szót ismerek. Mégse voltam képes lefordítani. Todo el Mundo lo Sabía. Közli az újság. A todo azt jelenti - minden. Az El Mundo - világot jelent. A Lo Sabía - a tud ige egyik ragozott alakja. A szavak - minden, világ, tud.

S tudjátok mit jelent? - Mindenki tudja. Olyan szó összetételeik vannak, amit megint külön meg kell tanulni.

Ilyenkor arra gondolok, hogy milyen szép nyelv is magyar. Annyi mindent ki lehet fejezni, el lehet mondani, hogy szerintem valóban nincs párja a világon.

Nem régen feltettem ide Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk című versét.

Ő is megtisztelt, és írt verset a pályázatomra, limerickjei a honlapomon olvashatóak.

S nem régen elküldött nekem egy másik versét, ami nagyon tetszett, s megkértem, hogy engedélyezze, hogy közzé tegyem a blogomban. Hozzájárult.

Ez is egy nyertes verse, december 31-én lesz hallható a Tetten ért szavak c. műsorban, melyet Balázs Géza szerkeszt, s valószínűleg megjelenik majd az Édes Anyanyelvünk című folyóiratban is jövőre, melyet Grétsy László szerkeszt. Most viszont a neten is olvashatjátok, lehet, hogy először épp az én blogomban. Mikor hangosan felolvastam a páromnak, számtalanszor beletört a nyelvem...

Bencze Imre: Szóval játszunk

Népünk fásult, borúlátó, híresztelik régóta,
Mi légyen a terápia? Délibábos szómóka.

Mókacsíra rejtőzködik minden szürke szavunkban,
Másítjuk a magánhangzót, máris újabb szavunk van.

Kis kertjében kerek kertész öntözi a tökindát,
Áll a mólón málén Milán, mélán nézi Melindát.

Falon csüngő csángó csengő csengő hangon csilingel,
Vandál Vendel vadul vádol, vidul s vedel Vilinkkel.

Bibircsókos kikiáltó kukucskáló babája,
Fifikás a fafaragó kakaskodó papája.

Keljfeljancsi, nebáncsvirág, tűrömolaj, fogdmegek,
Eszem-iszom, rúgdfel-hagydott, nagy mihaszna emberek.

Álljunk meg egy kurta szóra ! – súgja versem koboldja,
Az mehet csak tovább innen, ki e talányt megoldja:

Balról jobbra: szerszám, kézi, jobbról balra: város, régi,
Odafelé: lányka neve, visszafelé: inka "teve".

Nem ügyel az ara arra, sülő süllő kész-e már,
Várrom mellett várom hatra – sms-t küld Boldizsár.

Szóláncfűrész, basszuskulcslyuk, békacombfix, gyöngysorfal,
Lánctalpnyaló, strandpapucsférj, haranglábszag, tegnaphal.

Szoboszlóról szerb szobrásznak szobra Gödre lekerül,
Felsőgödről szorb dögésznek gödre Szobra települ.

Ádámcsutka, évakosztüm, borzaskata, mózeskosár,
Leiterjakab, jancsibankó, péterfillér, lacibetyár.

Fia-bálna kiabálna, hat angolna – csatangolna,
Merészkedő, nyerészkedő, pereskedő kereskedő.

Merni mert, mert farkaséhes; ennél többet ennél, Jenő?
Sokat eszel, hasad hasad; Benő feje lágya benő.

Álljunk meg egy rövid szóra! – nógat versem koboldja,
Tovább innen csak az mehet, ki e rejtjelt feloldja:

xoxoxxo xoxxox xoxxoxoxx ox oxx,
xxoxx xoxoxx oxxox xoxoxx xoxxxoxox.

Nézd e béget, juha béget, villám sújtja villám s villám,
Osztályfőnök megint megint, tejet s bosszút forral Csillám.

Bababarát cápapapa, hitvese a pumamama,
Gyermekük a próbababa, dajkálja egy pandadada.

Vajon ki e furcsa szerzet, ki a hóban ösvényutat tör?
Vasszerviz-óvoda felé sielő tudós úrvacsoraőr,
(Wasser-víz-eau-woda; she-elle-ő; two-dos; Uhr-watch-óra-heure.)

Kengyel - futó - macska - köröm - virág - ének - óra - üveg,
Gyere - kecske - béka - lencse - leves - kocka - cukor - süveg.

Álljunk meg egy röpke szóra ! – kéri versem koboldja,
Csak az mehet innen tovább, ki a hiányt befoldja:

Tudja Róza, vallja Rézi, jobb a ............., mint a prézli,
Írjuk, mondjuk, amíg lehet, valóban-t a ..........helyett.

Szerelmes kántor oktat szemérmes kontár aktot,
Mindenre elszánt Ármin nevet ez álszent Irmán.

Fehérmájú kékharisnya piros lámpás sárga házban,
Zöldfülűként Barna fekszik hamuszürkén sárgalázban.

Férjem kissé elidőzik, alighanem dominőzik,
Panasz meg a kérés szerény, elakadt egy bürokretén.
Szépítkezik retikülbül török kislány Isztambülbül.

Szójáték van ezerféle, nyelvi játék – rengeteg,
Derűs kedvvel, örömködve csiszoljátok nyelvetek.

Mindezt néked gereblyéztem, külön okát ne keresd,
Azt szeretném : szivárványos, szép nyelvünket megszeresd.

22
december
Karácsony előtt és az Én miatyánkom

Ismét megszívtam egy magyarral való "jóságomat". Vajon meddig alázzam még meg magam? Ma fellázadtam... s lehet, hogy ismét nem lesz ez a kis munkám sem...Reggel nem indult az autóm, így nem mentem takarítani sem, jelnek vettem...

Milyen igaz, hogy a tegnapi nap még tartogatott egy jó nagy csavart az életemben. Persze éreztem már egy ideje, hogy nem kellene ezt csinálnom, sok jel jött. A betegségem is ott kezdődött... s az utóbbi alkalmak után mindig megfájdult a szemem. Aztán rájöttem, hogy allergiás lehetek ott valamire... Ez sincs véletlenül...

Tegnap a suliban a spanyol karácsonyi ünnepeket, szokásokat vettük. Részben ezekről már írtam a tavalyi blogjaimban. Ami egyedi, hogy ma húzzák a karácsonyi lottót, és ezzel indul a karácsonyi ünnepség sorozat Spanyolországban. A szenteste az, mint nálunk, és a karácsony első napja is, 26-át már nem igazán tartják. 28-án viszont a Bolondok napja van, ez is spanyol egyediség. A szilveszter, újév is hasonló, mint nálunk, viszont január 5 és 6 a Magos Reyes ünnepe, itt ez nagyon nagy ünnep, főleg a gyerekeknek. A három királyok egy teherautóval járják a szigetet, de van, hogy minden városnak van külön beöltözött három királya és cukrokat szórnak a járdákra és dobálnak be a házak udvarába. Néha a cukor helyzett azonban babot csomagolnak bele. A gyerekeknek 5-én este ki kell tisztítani a cipőjüket, és kitenni az ablakba, és tejet inni, aludni menni. Olyasmi, mint nálunk Mikuláskor. CSak itt hatalmas cécó és ünnepség is van.

Mindig volt valahogy és mindig lesz... Most már kifelé megyünk a télből, a sötétségből...

Sok karácsonyi üdvözlet, pps kerint a világhálón, én is kaptam néhányat. Az egyik egy vers, Dr. Papp Lajos szívsebész verse, ami rengeteg igazságot tartalmaz, és sok gondolatomat írta le. Én is írtam hasonló verseket, de azok nagyon kispuskák ehhez képest. Úgy vélem, sokan átérzik majd a vers üzenetét, főleg így karácsony előtt.

Dr Papp Lajos: Az én miatyánkom

Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád, soha senki se,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe.
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, reményteljesen,
S fohászkodj:
MIATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN!

Mikor a magányod ijesztőn rád szakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Átkozódik a "rossz", - erre van Istene!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:
Uram!
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!

Mikor mindenfelől forrong a "nagyvilág",
Mikor elnyomásban szenved az igazság,
Mikor szabadul a Pokol a Földre,
Népek homlokára Káin bélyege van sütve,
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne törjél bele!
Nézz fel a magasba, - hol örök fény ragyog,
S kérd: Uram!
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD


Mikor beléd sajdul a rideg valóság,
Mikor életednek nem látod a hasznát,
Mikor magad kínlódsz, láztól gyötörve,
Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne keseredj bele!
Nézz fel a magasba, - hajtsd meg homlokod,
S mondd: Uram!
LEGYEN MEG A TE AKARATOD

Mikor a "kisember" fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a "gazdag" milliót költ: hogy "éljen",
S millió szegény a "nincstől" hal éhen,
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba, - tedd össze két kezed,
S kérd: Uram!
ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET!

Mikor életedbe lassan belefáradsz,
Mikor hited gyöngül, - sőt - ellene támadsz,
Mikor: hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,
Minden lázad benned, hogy - tagadd meg "ŐT",
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet!
Uram! Segíts!
S BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET!

Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek,
Munkád elismerik, lakást is szereznek,
Mikor verítékig hajszoltad magad,
Később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak...!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:
Uram!
MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK!

Mikor a "nagyhatalmak" a BÉKÉT TÁRGYALJÁK,
MIKOR A BÉKE SEHOL! csak egymást gyilkolják,
Mikor népeket a vesztükbe hajtják,
S kérded: miért tűröd ezt ISTENEM, MI ATYÁNK?!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj!
Lelkünket kikérte a "rossz", támad, s tombol!
URAM! MENTS MEG A KÍSÉRTÉSTŐL!
MENTS MEG A GONOSZTÓL!
AMEN!

UTÓHANG:

S akkor megszólal a MESTER, keményen - szelíden,
Távozz Sátán - szűnj vihar!
BÉKE, s CSEND legyen!

Miért féltek kicsinyhitűek?

BÍZZATOK ! Hisz' én megígértem Nektek!
Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek
Hűséges kis nyájam, ÉN PÁSZTOROTOK vagyok,
S a végső időkig - VELETEK MARADOK!
20
december
Téli napforduló előtt

Igaz, most még csak december 20-a van, mégis a holnapi napra hívnám fel a figyelmet. December 21-ére.


Holnap telehold lesz, és egyben a téli  napforduló is, s vége felé közelít az év legnehezebb időszaka is, ami december 14-ével kezdődött. Én tapasztaltam magamon is, hogy néha már a depresszió határát súroltam, pedig igazán nem volt rá okom. Ez egy sötét időszak volt, amivel mindenkinek meg kellett küzdenie.

Az én két hetes megfázásom is teljesen alátámasztja, amit egy csatornázott üzenetben olvastam Mihály Arkangyaltól.

2010 az elengedés éve volt. Én maximálisan megtettem, amit csak lehetett, még a házamat is elengedtem. S akinek még voltak olyan dolgai, amik a múltban gyökereztek és gátolták abban, hogy előbbre lépjenek, azok az elmúlt hetekben érezték a megfázás tüneteit. 10 éve volt egy orrműtétem, és azóta nem folyt az orrom. Most az elmúlt tíz év minden elfojtása, háttérbe szorítása, őrizgetése egy hatalmas náthával, és újabb és újabb megfázással távozott tőlem. Ha azt mondom, hogy 300 darab papírzsebkendő kevés volt, mert még mindig használom, akkor keveset mondtam. Az orrom tiszta seb, és csak jön és jön...

Nehéz megválni az életünkhöz nőtt dolgoktól, érzésektől, élőlényektől. Az elengedés, bár fájdalmas, de szükséges.

Számos hírlevelet, csatornázott szöveget, erőjelzéseket olvastam, és mind egyetért abban, hogy ez a téli napforduló egy fontos dátum, mindenki életében, hiszen a régi énünket kell magunk mögött hagyni, és egy új évnek, új énünknek nézünk elébe.

Az egzakt pontosan 22-én 00 óra 38 perc 27 másodperckor lesz. Én úgy állok neki, hogy elengedtem a múltam morzsáit is, veszek majd egy nagy levegőt, látványosan, valószínűleg holnap este, mert éjfél után már nem igen leszek fenn, bár ki tudja, és előre nézek, és megyek az új évbe. Most mindenki életében egy sorsfordulat ideje jött el.

Sokan úgy érzik, hogy az életük kilátástalan, ismerem, mert én is megéltem, de belül mindig azt mondtam, hogy úgyis jön valami új és mindig jött is. Nem adtam fel. Ti se adjátok fel!

A napforduló után az előrejelzések szerint jobb időszak következik majd.

Néhány link, olvassatok erről bővebben is.

Csillagmag

Szellemi műhely

Csillag titkok

19
december
Mór lány a kirakatban

Már második hete kínlódok ezzel a spanyol vírussal, s nem akarom elhinni, hogy egyszerűen nem javulok. Biztos ez sincs véletlenül. Azonban már kezdett aggasztani, hogy hová tűnt az ihletem. Azóta nem tudtam írni sem prózát, se verset.


A lakásunk mellett van egy antikvitás bolt, ahol két barna szobor néz velem szembe szinte minden nap. Az egyik egy férfi, a másik pedig egy lány. Egy mór lány, kezében egy lándzsa szerűséggel. Néztem a szobrot, és végre megmozdult bennem valami, s elkeztem egy XV. századi mór lány történetét...

Végre kicsit beindult a fantáziám, s úgy örülök, hogy még sem múlt el az ihlet... majd ha kész leszek vele, két vagy három részletben ide is beteszem.

Ahogy utána néztem a XV. századi spanyol történetben két tartománynak is, ahol a történet játszódik, meglepő dolgokra akadtam. Azt tudtam, hogy mór-arab megszállás alatt volt sokáig az ország, 1492-ig, Granada visszahódításáig. A mórok az ispániai arabot beszélték, amely jóval másabb volt, mint a klasszikus arab. A spanyol sok szót vett át a 700 éves uralom idején.S éppen Granada volt az egyik központja a mór uralomnak. Andalúzia egyik tartománya, sok kultúrális örökséget őriz a mór uralom idejéből. A mórok és a zsidók kiűzése az országból akkoriban nagyon visszavetette az ország gazdaságát.

A történetem Granadában indul, s felvisz Baszk földre.

Az északi tartomány hatalmas öntudattal bír napjainkban is, hiszen függetlenséget akar. Terrorizmusáról (ETA) is ismert. Elkülönül a nép nemcsak nyelvében a spanyoltól, hanem az emberek típusa, vércsoportja is kirívó. Nincsenek B és AB vércsoportok. Nyelvüket nem lehet sehová sem kapcsolni, hasonlítani, ám mégis olvastam valahol, hogy valamilyen szinten mégis hasonlít, méghozzá a magyarhoz. Ők is egymáshoz ragasztják a jelentéssel bíró szavakat. Volt olyan is, hogy a kecsuához, a berberhez vagy épp a grúzhoz hasoníltották. De a baszk nyelv egyenesen az őskorból származik, közvetlenül a cro-magnoni ember nyelvéből fejlődött ki, és semmiféle hasonlatosságot nem mutat egyetlen latin nyelvvel sem. A nyelv ma is élő, még Franco idejében történő visszaszorítások ellenére is. S a külsejük is más, eltérő más európai népekétől.

Ami érdekes, hogy előbb határoztam el a helyszíneket és bizonyos dolgokat, mint ahogyan utánanéztem a neten. A mór lányt tettem Andalúziába, s utána olvastam, hogy ott volt a mórok központja. A történetben baszk földön egy boszorkányos fantazy világba fogom vinni a szálakat, s most olvastam, hogy micsoda boszorkányperek voltak ott... Vagy kitaláltam, hogy Sevillába megy a főhös lovat venni. S Andalúziában vannak a legszebb lovak...

Néha ledöbbenek, mert most éltem azzal, hogy hagytam, hogy a pennám vezessen, és jó irányba vezetett...Vagy lehet, hogy valamikor tudtam ezeket a dolgokat, s a tudatalattim így irányította a pennámat... ???

Semmi sem történik véletlenül...

16
december
Pályázati eredmények

Sajnos még mindig beteg vagyok... most érzem csak át, milyen is egy "spanyol" nátha... brrr.

A netem is bemondta az unalmasat, most egy kölcsön modem van nálam, holnap talán már tudunk venni másikat.

Közben megszülettek a "Türelem" vers- és prózaíró pályázat eredményei.

25 vers és 17 próza érkezett, melyből 5 helyezés és egy különdíj, valamint az én meglepetésdíjam a tárgyjutalmat nem nyerő pályázók közül,  írásai olvashatók a honlapomon. Aki szereti a verseket és a prózákat, akkor most ott friss írásokat talál.

nyertes versek

nyertes prózák

pályázati eredmények

13
december
Gondolatok a karácsony körül

Nem érzem az ünnepi hangulatot most sem. Biztosan ez sem véletlen.

A sok elmélkedésem alatt a karácsonyaimon is elgondolkodtam, s írtam egy kis összefoglalót.


1967 - dideregve sétálok a fagyos hideg estén szánkózásból hazafelé menet. S csillogó szemekkel nézem ahogyan az egyik ház szobájában, lámpa fénye mellett fenyőfát állítanak. Megálltam és rácsodálkoztam. Nekünk nem igen volt, mert a szüleim nem tartották ezt fontosnak. Folyékony, csillogó ékkövek csurogtak le az arcomon. Kis barna bundám ujjával töröltem le őket, ahogyan megcsillant rajtuk egy csillagszóró fénye.

1977 - Továbbra sem volt karácsonyfa egy évben sem, azonban anyám a második házassága kezdetén már állított egy egészen kicsit, s már nekem is volt lehetőségem kibontani szaloncukrot a fáról, s megenni, míg korábban, csak akkor ettem ilyent, ha a társaim jóval az ünnepek után megkínáltak. Nem tudtam a karácsony jelentőségéről, a szeretet lényegéről.

1987 - Magam is házasként, két kis gyerekkel, igyekeztem egy kis melegséget csempészni az ünnepnapokba. Minden évben fontos esemény lett a fenyőfaállítás, a gyerekek öröme boldogsággal töltött el, ám  mindig történt malőr, ami azt jelezte, hogy nincs valami rendben, csak én még nem tudtam mi az.

1997 - A karácsonyestékre készültem sütéssel, főzéssel, s úgy gondoltam, hogy az én családomban már hagyománnyá sikerült tenni a fenyőfaállítást is, és nagyon kis mértékben kaptak ajándékot a gyerekek is, mert nem gondoltam azt, hogy a drágaságoknak jobban örülnének. Lehet, hogy örültek volna...

Ám amikor egy kis zöld gumicsizma láttán még a nyolcvanas években a lányom örömkönnyeket ejtett, és másnap a lucskos havat rugdosta benne, és még akkor se akarta eldobni, amikor már kicsi volt neki, vagy hogy a fiam a sima ceruzaelemeknek mennyire örült, mert újra életre tudta kelteni a különböző játékait, vagy mert a Walkmajába sosem volt elég utánpótlás. Vagy egy társasjáték, amit még azonnal este ki kellett próbálni, és éjszakába nyúlt, amikor befejeztük.

Azonban már ekkor többmint 10 éve azt mondogattam, hogy eltörölhetnék a karácsonyt a naptárból!

Mert voltak kedves, szeretetteljes pillanatok, azonban a karácsonyest mégis mindig sírásba, veszekedésbe torkollott. Próbáltam megérteni az exemet, hogy mi az, ami miatt mindig tönkreteszi a meghitt pillanatokat, ma sem tudom a választ. Talán nem bírta elviselni a jelenlétünket, az örömünket... Nem érezte a családjának a családunkat...

2005 - Már a válás után a negyedik karácsony egyedül. Még a gyerekek velem vannak, és most vita, veszekedés, sírás nélkül telik az ünnep, ám továbbra sem érzem, hogy ezek a napok bármiben is többet jelentenének nekem, mint bármelyik másik. Minden kis dolognak tudtam örülni, sosem voltak nagy elvárásaim. Sokszor több szeretet éreztem egy sima átlagos hétköznapban, mint ekkor. S elgondolkodtam, hogy mégis mitől ez a szeretet ünnepe?

2007 - Végre már nem voltam egyedül, ismét párra találtam, s az utolsó éve, amikor még a két gyerekem, s a vőm is velem töltik ezt az ünnepet. S hogy tetézzem, még anyumat is elhoztuk vacsorára, neki is lapult egy kis csomag a fa alatt.

Milyen rossz ötlet volt. :( Mindenbe belekötött, hogy minek a fa, s hogy a nálunk hagyománnyá vált narancsos kacsa nem is étel, s hogy a halászlé sem az, s nem akarta elfogadni a kis ajándékát sem...

Ismét rosszul éreztem magam, hogy mit csinálhatok rosszul... Ma már nem is gondolkodom ezen... Vannak emberek, akik egyszerűen nem szeretik a karácsonyt, ugyanakkor akik egyedül vannak, azok közül vannak, akik viszont rosszul élik meg ezt az időszakot..., tudom, mert én is megéltem.

Aki boldog családban, szeretetben nőtt fel, és ezt vitte tovább, ott nem igazán érzik át azt, amit a világban oly sokan. Azok, akik boldogtalanok, akik egyedül vannak és nagyon vágynak a szeretetre, stb.

2009 - Egy idegen ország fűthetetlen, hideg lakásában töltöm a karácsonyt a párommal és egy lakótársunkkal. 13 fokban vacogunk, mert a villanyradiátor sem fűti fel a lakást, amint átfúj a huzat. A nélkülözés határán, munka nélkül, remélve, hogy majd minden jól alakul. Annyi pénzünk sem volt, hogy egy normális vacsorát tudjunk csinálni. Egy kis műanyag zöldet és gyertyákat tettem a lakásba, hogy legalább egy kicsit ünnepibb legyen a hangulat.

Valójában egyikünket sem izgatott maga az ünnep, a legnehezebb helyzetben is arra gondoltunk, hogy együtt maradtunk, és nem adjuk fel.

A párommal a nagy hideg miatt két-három melegítőben, s a paplanon még két pléddel vacogtunk egymáshoz bújva, mégis csodás érzés volt, mert együtt voltunk, ez a karácsony nekem sok mindenről emlékezetes, mégis arra fogok emlékezni, amikor a páromhoz bújtam a takaró alatt és ő óvón átölelt.

2010 - Ismét egy idegen ország, fűthetetlen, de már sokkal jobban szigetelt lakásában leszünk, s csak ketten. Fánk most sem lesz, s lehet, hogy az ünnep napokon is dolgozik a párom, s lehet, hogy én is, 24-én biztos, mert főzést, sütést vállaltam másoknak. Itt csak 1 napos a karácsony. Gyertyát gyújtok és gondolok majd mindenkire Magyarországon...

Már nem mondom, hogy ki kellene törölni ezt az ünnepet a naptárból, viszont nem bír nagyobb jelentőséggel ma sem az életemben...

A várakozás időszaka kicsit más terület, arról még tudnék mit írni...

12
december
Elmélkedés a nőként való létezésről

Írtam már erről egy esszét is, "Nőnek születni" címmel és eleget foglalkoztam vele különböző írásaimban is. A betegség azonban most levert a lábamról, nem is tudom, mikor voltam ennyire cudarul, s ez az állapot elmélkedésre is késztetett.

Nem ment a tanulás, de még csak egy filmet sem voltam képes megnézni, viszont néhány könyv lekötötte a figyelmemet. S mikor így elkap az olvasási szenvedély, akkor nem igen tudom abbahagyni, és számos gondolatot is ébreszt bennem. Amikor már a harmadik könyvét vettem le a polcról az egyik kedvenc írónőmnek, most is az jutott az eszembe, hogy leszek-e én képes valaha majd így írni, hogy így lekösse az írásom az emberek figyelmét és csüngjenek rajta, míg csak az utolsó betűhöz nem érnek...

Az egyik könyve, amit most olvasok, történeti időkre is visszavitt, és láttatta velem az akkori életet. Amikor még a nők áldottak voltak, mert csak ők voltak képesek életet adni. A férfiaknak még nem volt tudatukban az, hogy nekik is szerepük van ebben. Amikor még úgy gondolták, hogy a Hold, vagy más szellem segítsége kellett ahhoz, hogy egy nő állapotos legyen. Aztán a történelmi fejlődés során, amikor a férfiak tudatára ébredtek szerepüknek, már övék lett a főszerep. Ők rendelkeztek a nőkkel, a született gyerekekkel. A nőknek nem volt beleszólásuk szinte semmibe.

Aztán a nők ismét előtérbe kerültek, el kezdtek lázadni sorsuk ellen, és igyekeztek átvenni azokat a szerepeket, amik a férfiaké voltak.

S hol tartunk most?

Sokféle nő van, más és más gondolkodásmóddal, értékrenddel. Kinek ez a fontosabb, kinek pedig az. Sajnos a család háttérbe szorult, ám ez nemcsak az emberek hibája, hanem a társadalom, a hatalomra jutott vezetésé, akik fenyegetésnek érezték a családok erejét, és mindent megtettek azért, hogy felbomlasszák azokat. Ma már nem érték a hűség fogalma sem.

Van-e mód arra, hogy kitörjünk ebből a helyzetből, és a nők megtalálják azt a helyet az életben, amire igazán születtek?

A mai kor talán azért is más, mint a korábbiak, mert meg kell élni mind a férfi, mind a női szerepeket az életünkben. Vagyis egy nőnek több aspektusa van, amiről maga sem tud, s ezekből egy élete során többet is megélhet, ha felismeri ezeket.

Jó magam megéltem már néhányat, s volt nekik előnyük, hátrányuk is. Éltem egy boldogtalan házasságban, majd megtanultam függetlenül  is élni. Ez is boldogság volt valahol, ám egy erős hiányérzet volt bennem, amit semmilyen siker nem tudott pótolni. S most ismét egy párkapcsolatban élek, ami nagy döntést, és nagy áldozatvállalást, és nagyon sok elvárás elengedését követelte meg.

Nem azért születtem, hogy egyedül éljek. S ez nemcsak a nőkben, hanem a férfiakban is megfogalmazódik. A szerepek kicsit felcserélődtek néhol, ám az nem változott, hogy nem ok nélkül születtünk különböző neműeknek, a férfi és a nő sorsa az, hogy párban éljen, és egységet alkosson, ami sajnos nehéz a mai rohanó, szenvtelen, egymás iránt figyelmetlen, a szeretetet nélkülöző világunkban.

Talán még folytatom...

9
december
Spanyol vírus

Mióta Ibiza szigetére jöttem, lassan két éve, leszámítva a változási tüneteket, még nem igazán voltam beteg. Örültem, hogy elmaradtak az otthoni bajaim, az állandó légúti panaszaim.


Szombaton a családnál, ahová járok kisegíteni, felütötte a fejét egy betegség. MÁskor is voltak  már betegek, ám nem kaptam el. Sőt a fiúk is voltak jó néhányszor, s akkor sem kaptam el. Most azonban egy itteni vírus, szó szerint ledöntött a lábamról, pedig nem vagyok egy magamat elhagyó fajta. 50 évig nem voltam lázas típus, most lázas vagyok. Nem igazán fordult elő, hogy elment a hangom, hogy elváltozott az igen, de most már napok óta hangom sincs. Kegyetlenül fáj a torkom, stb.

Tavaly úgy hallottam, hogy a szigeten nem ismert az influenza járvány sem. Most pedig valami ilyesmi ért el szerintem. Ahová betör a civilizáció, megérkeznek a vele járó kellemes és kellemetlen tünetek is.

A héten itt ünnep volt, és én végig feküdtem, fekszem, ma nem tudtam menni takarítani, s este sem tudok menni még a suliba sem. Most fogok először hiányozni. Már csak én voltam, aki eddig nem hiányzott, most ez is megdőlni látszik...:(

Utánanéztem, hogy miért nevezik Spanyol náthának azt a vírust, a XX. század elején sok millió ember halálát okozta. A net szerint a nevét a kiindulási helyéről kapta, mert, hogy Spanyolországban pusztított először. Remélem, hogy ez a kis vírus nem lesz ilyen kemény, s hamarosan összeszedem magam.

Nemcsak a szervezetem parancsolt most állj, hanem az Internet is. Már hetek óta kínlódom a mobil nettel. Először azt gondoltam, hogy a modemmel lesz a probléma. Kölcsönkaptam egy másikat, de azzal is olyan csiga volt, mint előtte... A szolgáltató hiába mondja, hogy jó a lefedettség, az most katasztrofális... így nem igazán tudok a neten oldalakat megnyitni, olvasgatni sem...

Mintha csak szándékosan lennék elzárva most mindentől, mindenféle komminikációtól... talán nem véletlen ez sem.

 

7
december
Hol vagytok magyarok?

Az utóbbi napokban visszatérően álmodtam elszármazott magyarokkal. Élénk álomképeim voltak, amiket le is körmöltem, ameddig még emlékeztem rájuk. Aztán írtam belőlük egy szösszenetet. Nem nevezném novellának, de ez is próza valahol. Már van néhány írásom, amik az álmaim alapján születtek, így elviszem az olvasót Dél-Amerikába, Istambulba, Rómába és középkori színhelyekre is, olykor súrolva a misztikum határát. Lehet, hogy egy új műfajt alkotok ezekkel.

Ezt az írást a honlapomon olvashatjátok.


A képen a floridai George Lake-en található Szabadság kapu látható. Ezt nem én készítettem, de nekem is megvan, csak keresnem kellene, ugyanis áthajóztam közötte. Fogalmam sincs ez e a neve valójában, talán hallottam valahol, én így éltem meg. Amikor átmentem közöttük, utána ismertem meg az igazi szabadságérzést, amit korábban csak könyvekből, filmekből ismertem....

Hol vagytok magyarok?

A téma igencsak aktuális, hiszen az utóbbi években keményen megtapasztaltam a "magyar" emberek negatív oldalait. Bár a hiba bennem is van, mert magamból indulok ki, és úgy állok hozzá dolgokhoz, hogy úgy képzelem, más is hasonlóan gondolkodik.

Aztán pedig jön a nagy pofára esés, hiszen a mostanában utamba jövők egyáltalán nem így gondolkodnak, s a régebben utamba akadt emberek nagyon nagy része is kihult a rostán. Ezt meg kellett tapasztalni, el kellett engedni nagyon sok embert. Ehhez pedig el kellett hagynom az országot is, hogy meglássam, hogy a körülöttem lévők közül milyen sokan nem azok, amiknek gondoltam őket.

Mai rohanó világunkban az emberek nem figyelnek eléggé egymásra, mindenkinek megvan a saját baja. Könnyen megsértődnek, vagy irigykednek, belső dühökkel, haraggal, gyűlölelttel, félelemmel küzködnek, amit még tetéz az ország nehéz helyzete, a nem megfelelő politikai és társadalmi vezetés.

Mindenkinek megvannak az életútján a nehézségek, buktatók, tanulnivalók. Senkinek sem könnyű.

Mégis hiszek abban, hogy nem veszett még ki az emberekből a jó érzés, a segítőkészség, a másokra figyelés, az igazi barátság és a SZERETET.

Nem kellene, hogy az emberek elvesszenek a politika, társadalom által sugalt, és mesterségesen keltett útvesztőkben, a fogyasztás rekordokat döntő struktújában.

Az álmaim azt sugalták, hogy ne adjam fel a hitem a magyar népben, hát nem is adom.

Most egy korábban írt versem teszem még ide.

Az ősök üzenete

 

Széttárja zenélő szárnyait a szél,

zúgó hangján régmúlt időkről mesél.

Alvó gyermekek, aranyló fürtjein

holdsugár sétálgat puha léptein.

 

Csillagpor hull égitestek ösvényén,

simogat, ölel lelkednek mezsgyéjén.

Vitorlát bontanak ősök hajói,

szellemük hada változást reméli.

 

Villám ró aranybetűket az égre.

Szürke viharkabátjába bújt a nap,

megpihen, és végső harcra gyűjt erőt.

 

Álmok lávafolyama tör felszínre,

belül éget, csapást mér a tudatra:

- ébredj már ember, eljött a te időd!

(2010-06-13)

 

5
december
Mi is az ihlet?

Ameddig nem foglalkoztam írással, nem is tudtam, mi az az ihlet. Mostanában, mikor késztetést érzek, hogy már ismét kellene írnom valamit, akkor engondolkodom, hogy hol is van az ihlet?


Itt ülök a gép előtt, vagy az "írás füzetem" előtt, s nem jön semmi. Bezzeg, mikor máshol voltam, s dolgom volt, vagy a boltban, megrohantak költői képek, rímes mondatok, ám mire le tudtam volna írni őket, az ihlet elhagyott. :(

Az ihletnek nem lehet parancsolni...

A netes kislexikon szerint:

AZ IHLET: Inspiráció, enthuziazmus: a művészi alkotások létrehozását megindító sajátos lelkiállapot, Melyet felfokozott érzékenység, lelkesült hangulat, alkotásra ösztönzöttség jellemez. E sajátos lelkiállapot magyarázatát a régebbi gondolkodók abban keresték, hogy a művészt ilyenkor valamilyen isteni, túlvilági hatalom szállja meg, s ez nyilatkozik általa; a modern lélektan azonban minden transzcendens tényező nélküli magyarázatot nyújt az ihlet jelenségére.

Először akkor éreztem ilyent, amikor megírtam egy-egy főiskolai dolgozatot, s mikor visszaolvastam, nem akartam elhninni, hogy azt én írtam. Aztán jöttek írás pályázatok, újságcikkek, majd a könyveim, blogjaim, különböző írásaim, újabban pedig a verseim.

Mikor kész van egy írás, nem vagyok még velük teljesen elégedett, ám mégis megélek valamit, egy csodálatos érzést, amit az alkotók éreznek egy-egy művük elkészülte után. Ez egy örömérzet, én még ilyenkor hálát is érzek, mert úgy érzem, hogy hálásnak kell lennem, hogy ezeket leírhattam, mert lehet, hogy olyan belső hangra, olyan lelkiállapotban íródtak, amihez saját magamnak lehet, hogy nem sok közöm volt.

Mi az életfeladatunk?

Sok ember egyre közelebb jut ahhoz, hogy ezt megtudja. Vagy saját magától jön rá, vagy pedig bizonyos helyeken, módokon útbaigazítást kap.

Én sokáig úgy tudtam, hogy a közért dolgozás a feladatom, évtizedekig tettem is... aztán ahogyan kaptam a különböző beavatásokat, fejlődött az önismeretem, az tisztult le, hogy ez a feladat nekem az információátadás, hogy megosszam másokkal azokat, amiket már tudok, amiket megéltem.

Teljesen racionista emberből lettem humán, és írás iránt érdelődő, nem örököltem, nem voltak ilyen ambícióim, a sors azonban rátelelt erre az útra.

Az írás terén még tanuló vagyok, figyelek, olvasok, írok és igyekszem fejlődni. Úgy tekintek minden írásomra, hogy azok nem próbálkozások, hanem az én műveim, s úgy sikerülnek, ahogy.

A blogbejegyzések is alkotások. Minden blogger minden írása egy szellemi alkotás, amit a blogban megoszt másokkal. Érvényesül az is, hogy "nem mondom el senkinek, elmondom hát mindenkinek". Akire nem figyelnek a környezetében eléggé, az reméli, hogy az írásai alapján felfigyelnek rá. Valamint egy közösséghez tartozás is nagyon jó dolog.

Örülök a nyilvános írás lehetőségének, és szeretettel üdvözlök mindenkit, akik rendszeresen olvasnak, vagy csak idetévednek. :):):)