Tegnap ez a cím járt a fejemben, csak nem tudtam, hogy mit kössek hozzá, egy novellát, egy verset, vagy velem történt esetet?

Még mindig nincs internetem, de Padre segítségével napközben az övét használhatom, így könnyebb blogot is írni, mintha elmennék egy nyilvános helyre.

Most két dolgot is kötök hozzá. A gondolataimat egy eset kapcsán, és egy verset, amit ma követtem el. (A fotón a Barcelona meletti Montserrat-hegy látható.)

Az történt, hogy tegnap egy arab San Antonioban egy bevásárló központ mellett megkéselt egy tucat embert. Vérbe borult az egyik utca, és biztosan sok emberben félelmet keltett az eset, de volt akikből mást is kihozott.

Megnéztem az ibizai újság netes oldalán a hírt, és a hozzászólások is vegyesek voltak. A többmint 50 kommentnél legalább 30-ban elhangzott a rasszizmus. Meg lehet érteni a spanyolokat, akik az arabok, románok és dél-amerikaiak kapcsán azt mondják, menjenek haza.

A spanyolnak sincs munkája, mint nekünk se nagyon, mert ez a három népcsoport a kelendő valamiért, s nemcsak a szigeten, ha meg nem dolgoznak, akkor ők viszik el a spanyol segélyek nagy részét. Most mindenesetre az arabokat ez a dolog más fénybe vetíti egy kicsit.

Az is igaz, hogy minden nemzetnek vannak jó és rossz emberei. Ég és Föld között élünk, és mindannyiunk részesül a fényből, ami keresztül megy rajtunk és eljut a földbe. Minden ember egyben egy híd is, s hogy ez a híd mennyire stabil, mennyire engedi be magába a fényt és mennyire engedi át magán, hogy a földbe jusson, hogy ezáltal a föld is feltöltődjön, az viszont mindig az adott emberen múlik.

Ma olvastam egy könyvben egy különös jelenségről, mely a Montserrat-hegyén esik meg időnként már a 9. század óta. E titokzatos fény tűnik fel, amiről többen is írtak az évszázadok során. A Barcelonához közel lévő hegyen látható, melynek különleges formájú sziklái vannak. Ez a fény mutatta meg a pásztoroknak, hogy melyik sziklarésben találják meg a Montserrati szűz képmását. Ennek a fénynek a hatására írta meg Loyolai Szent Ignác a Lelki gyakorlatok című művét.

Ma, mikor olvastam róla, megihletett, és írtam róla egy szonettet.

A Képen az "Isten ujja" szikla látható.

Ég és Föld között

 

Sötét éjszakát világít meg a fény,

midőn hegynek ormáról földbe hatol.

A Montserrat hegyén lidérc dala szól,

misztikus üzenete - égi remény.

 

Sziklák között lakozik „llum” a fénylény.

Smaragdzöld mag és narancsszínű farok,

feltűnését sok korban jegyzi dalnok.

Titokzatos tűzgolyó, mégis szerény.

 

A „sokszemű kígyó”, ha mutatkozik,

az „Isten ujja” csúcs fényárban úszik.

Kik látták tovatűnni fénycsóváját,

 

megélték életük fordulópontját.

Lehetett katalán vagy átutazó,

megnyílt Ég és Föld között az átjáró.

(2011-02-24)