2011 – a felemelkedés útja 1.

(2011-04-27)

Most egy több részből álló blogsorozatot indítok útjára. Sok olyan spirituális írást olvastam, amik nagyon megérintettek, sok kérdésemre választ adtak és sok mindenben megerősítettek.

 

A saját tapasztalataimmal, gondolataimmal, érzéseimmel kiegészítve esszét írok ezekből, melyet 9 részesre tervezek jelen pillanatban. 2012-t emlegetik a felemelkedes evenek, utjanak, de ez az ut mar tart, s foleg most elunk, teszunk dolgokat, ezert en mar 2011-re irom ezeket.  

2011-et már sok jelzővel illettem, és érdekes módon ezek az írásaim lettek a legnépszerűbbek itt a blogban. Talán ez is feladat nekem, hogy felhívjam az ebben az évben lévő feladatokra, folyamatokra, változásokra sok ember figyelmét.

 A jó és a rossz harca

Erről már írtam verset is. Ez egy aktuális téma mai világunkban. Most arról az oldaláról közelítem meg, hogy mi minek látunk ezt vagy azt. 2002-ben az első lelki vezetőm azt mondta, hogy nincs jó és rossz. Akkor ezt még sehogyan sem értettem. Éppen 9 éve ennek most április hónapban, így az eltelt fél sorsciklust figyelembe véve és önmagam képzését, elmondhatom, hogy bizony az akkori segítőmnek igaza volt. Mert egy dolog, helyzet megítélése csak rajtunk múlik, mert mi látjuk azt jónak vagy rossznak. Ha a tudatunk fejlődik, akkor ezt a dolgot is teljesen másképp látjuk, mint ahogyan én is láttam még 9 évvel ezelőtt.

A világunk olyan sokat változott, hogy azt vettem észre, hogy ami pl. 10, de akár 3 évvel ezelőtt is milyen fontos volt nekem, ezek ma már nem annyira fontosak. Sőt, egyre jobban úgy érzem, hogy sok felesleges energiát fejtettem ki bizonyos dolgokért.

Akik spirituálisan nyitottak, azoknak nem jelent újat, ha a fény jelentőségéről írok. Azonban a poláris világban, vagy nevezhetjük dualitásnak is, mindennek megvan az ellentéte, így a fénynek is. A sötétség és az árnyék ugyanúgy ott van mindenhol, mint a fény.

Az emberi élet legfontosabb célja a spirituális fejlődés, azonban sok ember nem hisz ebben, viszont egyre többen ébredeznek, s akkor lesz a Földön a tudatszint megfelelő, ha minél több ember ébred spirituális mivoltának tudatára. Talán az én írásaim is segítenek abban, hogy minél többen elgondolkodjanak, és felébredjenek.

Úgy érzem, én beengedtem életembe a fényt, s ahogyan felébredtem, bizony egyre inkább érezteti hatását a sötétség is. Szinte naponta megélem a két végletet. Hallom, ahogyan biztatnak, hogy jó úton vagyok, és hallom, ahogyan azt suttogják a fülembe, hogy semmi sem úgy alakul, ahogyan kellene, s hogy adjam fel. A sötétség energiái is hatnak a tudatra, és a legfőbb céljuk, hogy félelmet keltsenek bennünk. Ezt érezzük mindannyian, hiszen mostanság nagy erőkkel támadják a tudatunkat a luciferi energiák.

Az én esetemben pl. folyton azt sugallják, hogy nagyon elromlott valami az életemben. Ha őszintén a tükröm elé állok, valóban így is fel lehet fogni a jelenlegi helyzetemet, hiszen sok minden eltűnt az életemből, ami korábban fontos része volt. Egy munkahely, a házam, a barátaim, ismerősök, a kocsim, a számos önként vállalt feladat, a folyton tenni akarás, s a bizonyítás a külvilág felé. S néha ez a bizonyos külvilág – vagyis a sötétség hangja – utánam nyúl, hogy menjek abba vissza. S itt vannak a próbatételek, amiket ki kell állni, még akkor is, ha úgy érzem, hogy megszenvedem őket.

S ezt a helyzetet lehet látni jónak és rossznak is. Attól függ, hogyan érzem én.

Valaki nem régen megkérdezte tőlem, hogy miért nem megyek haza, miért vállalom a megaláztatásokat, a nem kellemes helyzeteket, a kínlódást egy idegen nyelvvel, a kommunikáció, a barátok és a családom hiányát. Elsőre azt mondtam, hogy azért, mert a párom itt van, s nem fog hazamenni. Ha hazamegyek, újra egyedül leszek, s valószínűleg boldogtalan. Ha azonban mélyebbre tekintek, akkor spirituális megközelítésben sokkal fontosabb oka van. Igaz, hogy felmerült bennem, hogy ha nem megy a nyelv és nem tudok itt boldogulni, akkor hazamegyek, azonban az élet, rendezi ám a dolgokat, nem tudok már hova és mire hazamenni, így marad a hitem és bízom benne, hogy minden úgy alakul majd, ahogyan alakulnia kell, s igyekszem a fényt erősíteni, s nem meghallani a sötétség hangjait.

Sokan vannak, akik médiumok és csatornázzák a segítőik gondolatait, leírják és közzéteszik őket. Néha úgy érzem, nekem is születnek így írásaim, mert mikor visszaolvasom őket, el sem akarom hinni, hogy azokat én írtam. A lényeg, sokan leírták már előttünk álló feladatnak, hogy ne a külvilágnak akarjunk megfelelni, mert azt is mi teremtjük, mi vagyunk a külvilág is. S minden tapasztalat, amit megélünk, ez valójában segítség abban, hogy előbbre lépjünk a fejlődésben. Ha eljutunk arra a szintre, amikor elfogadjuk, hogy – Én (vagyis mi) és a külvilág ugyanaz, akkor már nem lesznek jó és rossz dolgok. Van, hogy ezek a tapasztalások fájdalommal, szenvedéssel járnak, de ahogyan fejlődik a tudatunk, ennek a megélése könnyebbé fog válni. Nem kell a sötétség ellen harcolni, mert ami a külvilágban van, az van bennünk is. Már többször írtam arról, hogy meg kell élni és el kell fogadni, magunkba integrálni a sötét oldalunkat is, így leszünk majd egyek. Pl. az en peldam. Sosem hittem volna, hogy valaha tehetetlen leszek es mastol fogok fuggni, most ezt elem, s ez az aspektusom is en vagyok, akar milyen nehezen elem is meg.

 A továbbiakban 8 témáról írok majd, ami még lehet, hogy bővülni fog.

  •        Az idő gyorsulása
  •        Mit is rejt a tudatalattink?
  •        Mit üzennek a Plejádok és Hathorok?
  •        Hét negatív viselkedési minta
  •        Az átalakulás ciklusai
  •        Az áldozathozatal fontossága
  •        Mit tehetünk saját magunk a felemelkedésünkért?
  •        Milyen az élet egy másik bolygón, ahol most – 2011-ben már megtörtént a felemelkedés?

Lehet, hogy nem ebben a sorrendben írok, hanem ahogyan majd ihletem lesz. S ami érdekes, hogy szinte minden témához találtam egy-egy verset, amiket én írtam anno.

 A jó és a rossz harca

(2010-09-12)

az emberek játszmáik mögé bújnak
szemük elé lila ellenzőt vonnak
fülükbe irigység, félelem dobol
szívükbe, lelkükbe sértődés hatol

a fényt követi sötétség és árnyék
sok jó és rossz tapasztalat vár még

ha köpenyt húz magára a tisztesség
ne vedd magadra, ha bántásnak éreznéd

álmok seprűzik a gondterhelt elmét
majd világosság ragyogja be egét

engedd el félelmed és lelked dalol
béke szigetén élj, hol öröm honol
vékony a harag és békesség határa
lásd meg a jót, s vár szeretet világa