2011 - a felemelkedes utja 3.

Mit is rejt a tudatalattink?

(2011-04-28)

Amikor álmodni szoktam, mindig úgy gondolok rájuk, mint a tudatalattim üzeneteire. Valószínűleg nem mindenkinek van olyan álomélete, mint nekem. Úgy érzem, hogy ezt nálam a halál közeli élményem aktiválta, s jövőre lesz 20 éve, hogy felfigyeltem az álmok jelentésére.

A tudatalattit én úgy képzelem el, mint azt az aspektusát az emberi létnek, ahol sok élettapasztalat található és olyan emlékezeti szint, amihez csak ritkán nyúlunk. Pedig micsoda tudás van ott, hiszen az előző életek tudása, tapasztalata mind ott lett elraktározva. 

Mivel nincs internetem, nem tudok utána nézni, és pontos leírását, meghatározását adni sok mindennek, így leginkább a saját gondolataimat írom le.

Én elsősorban az álmok útján jutottam olyan információkhoz a tudatalattimból, amelyek segítettek életem során. Mivel folyamatosan leírtam, megfejtettem őket, arra is figyelmes lettem, hogy az álmok is változtak, s még a jelentésük is. Pl. ami 20 évvel ezelőtt helytálló volt, az most teljesen másként értelmezendő, legalább is nálam.

Az álmokkal az emberi lét spirituális dimenzióihoz férünk hozzá, s ez egy tanulási folyamat is. Az, hogy az utóbbi időben novellákat írok az álmaimból, ez is a folyamat része, úgy érzem.

Az, hogy a tudatalattiban hatalmas tudás rejtőzik, az csak az egyik oldal.

A megélt tudás között azonban lehetnek negatív tapasztalatok, érzések , elképzelések is, és lehet, hogy ezek a mostani változó világunkban már nem segítenek, hanem akadályoznak bennünket.

Ha életünk során fájdalmas élményünk volt, s nem tudtuk feldolgozni, azok is odakerültek. S ezek is egyfajta sugallatként hatnak ránk, ám nem mindig viszik jó irányba az életünket.

Lehet ez egy elképzelés önmagunkról,  a tudatalatti sugallja pl., hogy neked egy bizonyos típusúnak kell lenned, pedig te nem akarsz. Mégis hallgatsz erre az irányító gondolatra, s lehet, hogy ismét elköveted ugyanazt a hibát, amit már elkövettél egyszer.

Ha a saját példámat hozom ide, akkor a lényege az, hogy nem értem, miért nem vagyok sikeres ember. Bár úgy érzem, hogy sokat tettem érte számos téren, a siker mégis elkerült. Számos tanfolyam, sikerkönyv is foglalkozik a témával, ám igazán választ nem kaptam egyikből sem. Legutoljára a szemléletfejlesztés témájában olvastam erről. Sok jó gondolatot olvastam ott is, de igazából nem adott újat az sem. Igaz, a teljes programra nem fizettem be. Úgy érzem, hogy a legtöbb ilyen az MLM-es üzletekben segít, ám én nem ott akarok sikeres ember lenni.

Bár egy kívülálló másképp láthatja az életemet, s a saját életéhez képest úgy gondolja, hogy minek jár a szám, hiszen én milyen sok mindent elértem. Ez nézőpont kérdése.

Voltak, vannak még teljesítetlen álmaim, vágyaim, céljaim, feladataim. Ilyen pl. a spanyol nyelv. Vajon itt is a tudatalatti az, ami gátol abban, hogy ekkora idő és energiaráfordítás ellenére sem megy ez a nyelv, hiába tanulom?

Ebben lehet valami, most az álmok és meditáció segítségével megpróbálok választ kapni arra, hogy a nyelvtanuláshoz vagy kimondottan a spanyol nyelvhez milyen negatív élményem, érzésem kapcsolódhat. Talán sikerül rájönni és feloldani. Épp az álmaim sugallták néhány napja, hogy bennem van valami blokk, ami nem engedi, hogy értsem végre ezt a nyelvet. S hiába kérem, ez a kérésem nem teljesül, tehát saját magam állítottam valami gátat magamnak. Lehet, hogy valamelyik előző életemben történt valami, ami ha nem spanyolul történt volna, talán meg sem történik. Ez is egyfajta félelem, amit a tudatalatti szabályoz valahogy. Én is csak tapogatózom még ebben a témában, de azt is érzem, hogy erre majd választ kapok valamikor.

Ha olvassátok ezeket a sorokat, biztos, hogy nektek is felmerül valami az életetekkel kapcsolatban. Miért nem alakul ez vagy az, úgy ahogyan szerettétek volna. Irtóztok valamitől, pedig nem volt rá okotok. Pl. nem vesztek fel egy bizonyos színű ruhát, vagy féltek a víztől, a magasban, nem mertek repülőre ülni, nem akartok sikeresek, lenni, mert azt láttátok gyerekkorotokban, hogy a szüleitek sikeresek ugyan, de sokat dolgoztak, s ezért elhanyagoltak benneteket, stb. Valószínű, hogy van a tudatalattitokban valami negatív élmény, ami nem engedi, s ezeket meg kell találni és át is kell változtatni majd.

A reinkarnációs utazások, és a hipnózis is abban segít, hogy visszamenjünk egy bizonyos élethelyzetbe, hogy feltárjuk az okát valaminek, s hogy változtassunk rajta.

Az alábbi versem egy keresztmetszete a napi megéléseknek, de jól tükrözi, hogyan tudom átfordítani a mindennapokban az elkeseredést pozitív életszemléletté magamban.

 Lélekdal
(Keserédes gondolatok…)
(2010-11-19)
  Szomorú szemekkel nézek a tükörbe.
  Megtörtem. A fény is másfelé görbült el.
  - Magamra maradtam.
 
  Lelkem is elhagyott, testem már tetszhalott,
  halk suttogást hallok, ne légy hitehagyott!
  - Sosem vagy egyedül!
 
  Az élet oly rövid, még lerövidítsem?
  Nincs senki és semmi, mi megörökítsen.
  - Várj halál, még élek!
 
  Lelkem már heted hét határon túl dalol.
  Szívem szorong, pergő ritmusra zakatol.
  - Jól döntök valahol.
 
  Szúró fájdalmak sírásra fakasztanak,
  könnyeim patakja erős, utat mutat.
  - Elmém csendben hallgat.
 
  Lelkem megenyhül, testembe visszarepül.
  Félelmem megkövül, énem újra örül.
  - Fényt hagyok örökül.
(Keptelen vagyok a beillesztett verset kozepre rendezni ezen a gepen, semmi sem  mukodik... :( )