Ma reggel sokat olvasgattam az interneten. Sajnos az itt lévő könyveket már sokszor kiolvastam, s nem nagyon esik jól újra mostanában kézbe venni őket. Talán, ha fér a bőröndbe, ismét kihozok néhány könyvet. Venni is jó lenne néhány újat, majd meglátjuk.


Huha, beírtam a googliba az Álom és valóság témát, és két könyvet is kidobott ezzel a címmel, még jó, hogy nem ez lett a leendő könyvem címe. Evely Mars és Karen Marie Moning is írt ezzel a címmel, tehát ismert írók is foglalkoznak ezzel a témával...

Annak ellenére, hogy a neten olvasgattam, most is azt mondom, hogy sokkal jobban szeretem e könyvet kézbe venni. S ezzel el is indultak a gondolataim a könyvkiadás felé, hiszen ismét egy lehetséges könyvkiadás előtt állok.

Már írják az utószavát, egy festőművész készít hozzá illusztrációkat, voltak akik kész álomból írt történettel tiszteltek meg, nekik a nevükkel együtt kerül be az írásuk, én csak a gondolataimat írom hozzá. Most pedig ha hazamegyek, az otthon lévő álmos füzetemből fogok régi álmok alapján történeteket írni, és az elmúlt évek távlatában elemzem, hogyan segítették a fejlődésemet, mik valósultak meg és hogyan belőlük.

Ismét egy formabontó könyv lesz, mint az első kettő lett. Talán ez az én stílusom. Ezzel valószínűleg ismét csak egy szegmenst fogok megcélozni, hiszen sok ember nem hisz az álmokban, nem érdekli, vagy azt vallja, hogy ő nem is álmodik. Mindenki álmodik szerintem, csak sok ember nem akar rájuk emlékezni, pont azért, mert nem hisz bennük, és feleslegesnek tartja.

Ez a könyv az álmok miatt kellően misztikus, szürrealisztikus lesz, hiszen az írások, versek az álmok sugallatára íródtak. (Bevallom sok történetet nem tudtam volna az írói fantáziámmal ki sem találni.)

1992-ben voltak olyan álmaim, amelyekre muszáj volt felfigyelnem, s ma már biztosan tudom, hogy az álmok nagyon fontos üzenetek. Talán sikerül majd ezzel a könyvvel is felkelteni néhány ember érdeklődését, s remélem, ennek a könyvnek is lesz olyan üzenete, mint a másik két könyvemnek, amelyből egy szinten lehet tanulni, fejődni is.

Nem vallom még magam írónak, még ha megjelent két könyvem, akkor sem. Mert ezek a könyvek csak magánkiadásban jelentek meg, s nem kerültek be a könyvesbolti hálózatba.

Ennél a könyvnél sincs nagyobb esélyem, hiszen ki vagyok én? Egy senki, aki hiába bombázta az előző két könyvével is a nagyobb kiadókat, még csak válaszra sem méltatták.

Ha szerencsém lesz, akkor egy pályázaton felkarolják, ha nem, akkor ismét saját magamnak kell kinyögnie a kiadási költségeket.

Vajon érdemes ez? (Bár az első két könyvem nem sok emberhez jutott el, mégis úgy érzem, hogy érdemes volt.)

Ugyanakkor azt is láttam a neten, hogy pl. a celebek könyveit kiadják, nagy a kereslet iránta. Kultúrális téren olyan célokra folyik el a pénz, hogy bele is borzongtam. S hány tehetséges író, költő kallódik el, mert esélyük sincs betörni a piacra...

Most, hogy jövő héten megyek haza, kíváncsian néztem meg néhány oldalt, hogy milyen hírek vannak szeretett Magyarországomban. Elkeserítő volt mind társadalmi, mind gazdasági, mint kulturális téren az az információ halmaz, ami a szemem elé tárult.

Az emberek még mindig a mások életén csámcsognak inkább, mint hogy tanulnának a magukéból, vagy olyan emberekéből, akik tanulságos életet éltek. A neten belenéztem néhány hírbe, és el voltam hűlve, hogy hogyan lehetséges, hogy az emberek többsége vevő erre.

S persze mások szemében az én kezdeményezésem lehet hülyeség, mert mikre lehetne jók az álmok? - mondják sokan.

Az én életem példa rá, hogy nagyon is sok mindent jelenthetnek, és utat mutathatnak, előrejelezhetnek, segíthetnek életünk során. Volt néhány olyan sorsfordító álmom, aminek hatására fordítottam is a sorsomon, szó szerint fenekestül... :)

Nekem ez egy erős csatorna, úgy érzem, s azt is tudom, hogy jelenlegi világunkban az álmok mindenkinél felerősödtek, akkor is, ha azokat az emberek nem akarják tudomásul venni.