Milyen egy Napbemutatási szertartás?

(2011-08-21)

"Egy lehetséges út a jövő nemzedéke számára…"

A fotón Les Bernadett és kisfia, Koppány Torda.

Írtam már a Kicsiny falum című bejegyzésemben bodonyiakról, most ismét azt teszem.

Említettem egy fiatal fazekas házaspárt, Les Bernadettet és Les Norbertet, akik egy egyedi dolgot hoztak létre. A férfi hivatása, a fazekasság ötvöződött a felesége hitvallásával. Ősi művészi szimbólumok, szkíta-magyar motívumok, rovásírásos üzenetek jelennek meg a fazekas kerámiákon, dísztárgyakon.


Egyre több ember ismeri fel azt, hogy történelmünket meghamisították, és egyre több anyagot, könyvet is lehet találni ennek bizonyítására.

Sok ember van, akik az ősi hit szellemében élnek már napjainkban, s felelevenítik az ősi időket rendezvényeiken, mindennapi életükben is.

A fiatal párnak van egy kisfia, és a szülők mindent megtesznek azért, hogy gyermekük annak szellemében nőjön fel, hogy magyarnak született, és tisztában legyen az igazsággal, származásának történetével.

Ezért Koppány Torda egy nem hagyományos keresztelésen esett át, hanem a magyarok Istene, Nap Atya áldotta meg egy Napbemutatási szertartás keretében.

A szertartás menetét idézem:

"A Napbemutatási szer az ősi névadás. A szertartás megkezdése előtt meg kell tisztítani a teret, amit őseink ostorcsergetéssel, tülökkel, kolomppal, csengővel tettek meg.
A tűz fellobanása után kezdődik meg maga a szertartás. Legelőször versben meghívjuk őseinket, akik a tűzben vannak, és akkor lépnek be, amikor felloban a láng. ezért illatos füveket áldozunk a tűznek. A táltos és a szülők fehér ürmöt, a hitátadó szülők zsályát, a többiek tetszés szerint.
Következik a szertartásvers. Tisztulási részben a nem kívánatos dolgainkat, bánatunkat, félelmünket, kudarcainkat rátesszük faágra, vagy pelyvára, és átadjuk a Tűzatyának, hogy eméssze el, semmisítse meg azokat a bajokat, amelyek már nem segítik életünket majd a táltos elmondja, miért vagyunk együtt.

Emlékeztet, hogy ősi hitünk szerint az első emberpárban Istenanyánk öltött testet, ezért népünk égi eredetű. Istenanyánk jelképe a Szarvas, de nyílván nem az állatot imádjuk, hanem az állatban lévő szépséget, kecsességet, melegséget, anyai gondosságot, ami Égi Édesanyánk tulajdonsága.
Ezután szól a hitátadószülőkhöz, akiknek el kell vezetni a gyermeket Teremtő Ősurunkhoz, akinek a jelképe a Nap. Hiszen a Napot nem kell könyörögni, hogy keljen már fel, Atyai gondoskodással mindennap ontja reánk éltető fényét. Nincs szüksége fényes templomokra, vagy palotákra, mert ott van gyermekeivel állandóan. Megérleli a gabonát, melegével táplálja a testet, szítja a hazaszeretetet. Nem ítél és ha rosszul tettük a dolgunkat fényével ott áll mögöttünk, és meríthetünk belőle az újrakezdéshez.

Ezután áldást kér az anyára, áldást kér az apára. Ez a szülői lét, a gyermekvállalás felmagasztalása. Igen szép, és az áldó erők hatalmas mennyiségben rá is telepednek a szülőkre, mert ez a szertartás nem csak bemutató, működő esemény, áldott együttlét.

A hitátadó szülő a táltos segítőjének a kezébe adja a babát, aki belehelyezi a táltos kezébe. A babát úgy kell fogni, hogy balkézzel hátul a szívcsakránál tartani, jobb kézzel pedig a gyökércsakránál. A táltos a Napatya felé emeli a babát és ezt. mondja:
Ímé bemutatlak téged Teremtő Atyádnak. Megkérdezi, ha lány, az apát, mi légyen a neve, ha fiú, akkor az anyát. A mai naptól büszkén vseled a fényküldöttek jelét/ a homlokra rajzolt sárga egyenlőszárú kereszt/. Légy boldog és hosszúéletű! Egy kicsit tartani kell a babát a Nap felé, és úgy vissza, ahogy kapta a táltos a gyereket.



Ezután a közösségből egy gyermek körbehordja azt a nyílvesszőt, amit a táltos megáldott, és mindenkihangosan ráteszi a jókívánságát. A baba kezébe adják a nyílvesszőt, majd kilövik a Nap felé, hogy Napatyánk megáldja a jókívánságokat.



A közösség körbeáll, és megköszöni a Teremtő emberajándékát, és magyarrá fogadja a gyereket. A szertartási edény, ivócsanak körbejár, mindenki iszik, ami létrehozza az összetartozás kötelékét.

Közben még versek, énekek és dobolás van. A szertartás áldással zárul."

Hamarosan megjelenik egy cikkem a házaspárról a rovas.info internetes oldalon. Oda azonban nem tudnak csak három fotót betenni, a blogom linkjét azonban igen. Ezért úgy éreztem, hogy ennek a témának és a szép képeknek kell még adni teret, így a cikk oldalról is eljutnak majd ide a blogba és olvashatnak erről.