Hol is kezdjem...

Kezdem talán az éjszakai álmommal. Már az utóbbi álmaim Spanyolországban játszódnak és nem Magyarországon és spanyolul beszéltem az álomban. El kellett mennem egy másik szigetre, ahol valamilyen fiestára (ünnepségre) készültek. Jártam egy idegen lakásban, ahol volt egy merev krokodil. Le volt terítve valamivel, s mikor levettem róla a rongyot, félelmetes volt. Szája kitátva, két első lába pedig a levegőben volt, mintha két lábon állna. Még jó, hogy nem élt. Azt mondták, hogy az ünnepség keretében fogják majd elégetni.

Ami érdekesség, hogy az utóbbi fél évben rengeteget álmodtam krokodillal. A szigeten nincsenek, kígyók sem voltak, míg valaki ide nem hozott néhányat, hogy szórakoztassa a közönséget. Az álmokban sosem bántottak, volt, hogy házi állatként tartottam őket, és simogattam őket. Az éjjeli álomban már nem élt, mégis félelmetes volt.

A krokodil jelentése, hogy a saját természetem alantasabb aspektusaival foglalkozom, s az álmokban élem meg őket. Halálfélelmet is tükröz, de épp a héten volt egy olyan megélésem, hogy már az sem izgat, ha nem élem túl 2012 decemberét. Spirituális vonatkozásban pedig az álomban a világ korlátozásai alól való felszabadulást jelképezi.

Általánosságban pedig, ha talákozunk egy krokodillal, ami nem bánt, azt jelöli, hogy egy félelmetes helyzet lehet előttünk, amely elől szivesen meg is futamodnánk, ám még sem olyan veszélyes, tehát neki kell menni bátran az akadálynak.

Ez az álom szerintem azt jelzi, hogy felszabadulok a korlátozások alól végleg, ha el is égetik a tetemet.

Még láttam, amikor kocsira teszik, és meggyújtják, s úgy viszik az utcán.

Figyelem a médiumok közvetítéseit, nekünk szóló írásait. Mivel személyesen nem tudok részt venni sem közvetítésen, sem tréningeken, sem előadásokon, ezért amiket olvasok, abból szűrök le dolgokat. S olyan érdekes a változás folyamata náluk is. Volt, hogy eleinte ingyenesen megosztottak dolgokat az emberekkel, aztán már nem. Természetesen ez is munka, s meg kell kérni ennek is az árát, de valamennyien megtalálták az útját, hogy a képességeikből valahogyan profitáljanak is. Volt, aki azt nyilatkozta még egy féléve, hogy ő sosem szokott meditálni, aztán az új írásaiban már ő is meditációs tréningeket hirdeti. Vagy teljesen mást kezdett el csinálni, mint korábban. Viszont mindannyiuk célja, hogy segítsenek a felemelkedésben.

Magam is próbálkozom az angyali kommunikációval, ám ez nem olyan könnyű. Az elmém nem egy könnyű eset, de egyszer biztosan eljutok oda, hogy megbizonyosodom róla, hogy amit hallani, látni véltem, az nem az elmém tréfája.

Amikor úgy érezzük, hogy egy porszem vagyunk a sivatagban, vagy egy lélekvesztőn utazunk a tengeren, akkor sem vagyunk egyedül.

Mindenkinek megvan a feladata, van aki felismeri, van aki nem. Sokszor gondolkodtam azon, hogy mi értelme az írásnak. Ez is olyan, mintha a dűnén menne egy aranyfarkú kis malac, aki ott túrja a földet, aztán vagy talál vizet, vagy valami mást, de a nyomai ott maradnak a földön, még ha azt a szél el is simítja majd, a lenyomat akkor is ott van valahol, Föld anya azt megérzi.

Hálás vagyok ennek a blognak, hogy itt írhatok, és hogy sokan olvassátok. Megkerestek már több országból is, akik a blogjaimat olvasva kérdeztek tőlem meg dolgokat. Már a régi blogom után is megéltem ilyeneket, hogy írtak nekem, és kérték a tanácsomat, véleményemet. Akkor is megfordult a fejemben, hogy van-e nekem jogom mások életébe beleszólni. A mai eszemmel, tapasztalatommal, tudásommal, bölcsességemmel azt mondom, hogy igen. Ugyanis, minden tanács csak egy lehetőség, de ha a válaszomban van valami információ, ami segíthet, akkor már megérte. Viszont mindenki maga dönt, és az ő felelőssége a döntés és a következményei is. Én vagy bárki más, mondhat, amit akar, azok mindig csak lehetőségek, amiken el lehet gondolkodni, lehet mérlegelni dolgokat.

Megértettem, hogy nekem az is feladat, hogy ha ismeretlenül is megkerestek, én mindenkinek válaszolni fogok. Ha álmokkal, vagy bármi mással kapcsolatban kérdésetek van, s nem akarjátok a blogban, facebookon, vagy iwiw-en megírni, keressetek meg emailben. magdi.lena7@gmail.com

Néhány napig nem léptem be, és mikor megnéztem a statisztikát, el is hültem. Csúcsot döntött szeptember 15-én. Ugyanis a látogatások száma elére a 680-at, a letöltések száma pedig alig maradt alatta a 800-nak. Ez kicsit több, mint a dulplája, az átlag napi nézettségnek. Ilyenkor érzem azt, hogy valaki rátalált a blogomra, és visszaolvasta a régi írásokat is. S volt már néhány ilyen nap.

Köszönöm, hogy olvastok.