Ismét olyan szakaszba értem, hogy nem tudom, mely tünetek a felemelkedési folyamat tünetei és melyek a változó koré...

Már tettem be ide ezekről linket, és volt egy bejegyzésem, amihez hozzáírtam, hogy én hogyan éltem meg az egyes tüneteket.

Most ezeket nem sorolom fel újra, hanem néhány megélésemet mesélem el, amelyek talán másoknál is előfordulnak...

S nem rég feltettem egy külső statisztikai mérőt. Először lehidaltam, mert 24 óra alatt 12 ország zászlaja jelent meg, tehát ennyi helyről olvassák az írásaimat, igaz néhány országból csak 1-2 fő, ám ez akkor is csodálatos érzés... Köszönöm, hogy olvastok.

A tünetek.

  • Decemberben azt gondoltam, hogy végre már megszűntek a hőhullámok, hiszen hetekig inkább fáztam, s nem voltak már hőhullámaim. Leginkább december 21 után fáztam nagyon. Aztán január elején, egy jó hete, ismét megérkeztek a hőhullámok, s nagyon nagy intenzitással. Minden este fázok, éjjel meg lever a víz. Ma már ismét mérem a vérnyomásomat, mert nem veszem túl jól ezeket a változásokat. A korábbi változókori hőhullámokat elviseltem, mint gondolom sok korombeli nő. Nem fogok semmiféle hormongyógyszert szedni. Ez viszont most olyan, mintha kilengenék két irányba, sokkal erősebben, mint eddig bármikor. Érzem az energiákat, ezért Reikivel igyekszem őket kiegyenlíteni, de nem mindig sikerül.
  • A tűz eset óta a torkom nem jött teljesen rendbe. Úgy érzem, hogy a hangszálaim sérültek meg a köhögéstől, vagy füsttől, mert még mindig elrekedek, krákogok. Fizikai szintről nézve, nem kell beszélnem, meggátol valami. Nem kell kimondani valamit, vagy pedig már ideje lenne kimondani...
  • Néhány napja reggelente arra ébredtem, hogy fáj a szemem. Reikiztem ezt is, de mindig rosszabb lett. Ma reggel aztán már véres, fáj rendesen. Mint általában egy kötőhártya gyulladás. Volt egy időben sokszor, de 2000 óta nem nagyon keresett meg. Most ismét ez van. A szem a lélek tükre, mint a mondás is tartja, ám számos tudomány is bizonyítja ezt. Valószínűleg nem akarok meglátni valamit, amit nem akarok. A másik a szemüveg. 1 hónapja azt kérem, hogy le akarom tenni a szemüveget, meg akarom ismerni végre, milyen az, amikor az embert tisztán lát. Ma alig viselem el a szemüveget, többet voltam nélküle, mint vele. S persze kellene ismét egy új, mert  a szemem javul is, meg nem is... ez azt jelenti, hogy a multifokális szemüvegem közelre látó részén, ami eddig minusz 0,5-ös volt, most már talán pluszos kellene, s a távollétő része is csökkenne. Ennek nyilván a kor az oka... S persze a sejtjeimet is kérem ám rendesen. Ki tudja, talán tényleg lesz majd egy csoda, hogy leteszem a szemüveget...
  • December 21 után különös jelenség volt, s talán 3 napig tartott, hogy a bal lábfejemen, számtalan esetben éreztem azt, hogy egy ponton meleg éri. Mindig ugyanott. A nap különböző szakaszaiban jött elő. S mikor megnéztem a kezemmel, azon a ponton forró volt. S volt ilyen más testrészemnél is. A bál lábam korábban ott fájt... Hogy ez az energia kezelés belülről, tőlem - a sejtseimtől jött-e, avagy külsőleg kaptam valahonnan, ezt még nem tudom...
  • Feltűnt, hogy a jobb kezem  barnább, mint a bal. Két napja tűnt fel. Múlt héten még nem. Csütörtökön reikiztem, akkor még teljesen egyforma színük volt. A párom azt mondta, hogy biztosan, ahogyan gyalogolok, az egyik kezemet jobban éri a nap. No de csak tegnap és ma gyalogoltam azóta, ráadásul úgy, hogy zsebben volt a kezem, ma legalábbis biztos, mivel reggel cudar hideg volt...
  • Talán három hete minden hajnalban felébredek, és már nem is tudok vissza aludni. Ez általában 2 és 4 óra között van. Ilyenkor sokat gondolkodom, reikizem magam, sőt másoknak is küldök. S az ágyban fekve képes vagyok megélni, hogy egyik percben olyan melegem van, hogy izzadok, aztán meg nyakig takarózik, mert nagyon fázok.
  • Álmok. Úgy néz ki, megszűntek az olyan álmok, amelyekből a novellákat is írtam. Most is vannak, de nem igazán tudom le sem írni őket, mert mire felébredek, kiúsznak. Lehet, hogy mások most vannak abban a szakaszban, amikor nagyon élénk és intenzív álmai vannak.  Pl. Ma éjjel is voltak álmaim, de nem írtam le semmit. Mivel ma is felébredtem fél 4-kor, s már nem tudtam visszaaludni, az elején az álmokon gondolkodtam, és megértettem, miért jöttek. Három dolog volt, s mindegyik egyfajta félelmemmel szembesített. Ekkor megneveztem ezeket a félelmeket, aztán elengedtem őket.
  • Erős nyomást érzek a csakráknál. Főleg a korona, a harmadik szem és a szív csakránál. Ilyenkor rásegítek a kezemmel, s reikit adok magamnak, de még akkor sem mindig szűnik meg.
  • Erős fáradtság érzése. Pl. nem is csináltam egy nap sok mindent, mégis azt érzem, hogy húz az ágy, pihennem kell.
  • Vágy arra, hogy meditáljak. Gyakran előfordult az elmúlt hónapban, hogy már nemcsak az esti meditációt végzem, hanem napközben is meghallgatok egy-két vezetett meditációt. Ami nekem különös, hogy az esetek nagy részében szó szerint belealszom. Jönnek képek is sokszor, a legtöbb az írással kapcsolatos. Igaz, hogy azért is lehet, mert néha elbizonytalanodom, hogy biztosan ezt kell-e csinálnom...
  • A vállfájásom egy idő után megszűnt, de most ismét elővettek az izületi fájdalmak.
  • A hajhullásom aggodalomra adhatna okot, de most szándékos a feltételes mód... A családban nem volt senkinek ezzel gondja, úgy vélem, ez is valamiféle tünet...
  • Az úgy nevezett halálvágyam megszűnt, békésen van bennem egy gondolat, hogy ha úgy alakul, akkor továbblépek, de nincs bennem a vágy. Mintha valami lenyugodott volna bennem.
  • Már lazábban veszem, hogy a barátok, ismerősök eltűnnek mellőlem. Nehéz megélés volt... s még mindig az, de elfogadtam, hogy ennek biztosan így kell lennie.
  • Sok írásomban megjelent az az érzés, amikor azt érzem, hogy egyedül vagyok, hiába vannak sokan körülöttem. Ez a Reiki beavatásaim után éreztem először, azóta egyre gyakrabban élem meg. Sok mindent kellett/kell elengedni, biztosan még mindig megélem majd néhányszor. Azt a hasonlatot szoktam mondani, mintha egy porszem lennék a sivatagban, kitéve a szél kénye-kedvének... Bár tudom, hogy ott vagyok magamnak, de erősek ezek a régi, ősi lenyomatok, amik vissza akarnak tartani.
  • Még mindig nem sikerült igazán megélni egy belső kommunikációt, érzek és hallok dolgokat, mindig kicsit közelebb kerülök hozzá....

Biztos vagyok benne, hogy a változás bennünk van. S nem csak fizikai szinten, hanem lelki és szellemi szinten is. Minden nap kérem a sejtjeimet, hogy segítsenek a testemet képessé tenni a felemelkedésre.