Él egy legenda egy országról valahol Dél-Amerkában, ahol aranyból van minden...

A Wikipédia szerint Eldorádó mitikus ország Dél-Amerikában, amelyet a régi utazók a bennszülöttek elbeszélései szerint az Amazonas és Orinoco közti vidéken, főképpen annak keleti részében, Guyana határain, az Ojapock forrása körül kerestek. Az ország közepén, a legenda szerint, egy Parime nevű tó partjain áll egy város, Manoa del Dorado, amelynek házait aranylemezek borítják, kövezete pedig drágakövekből áll; ebbe menekültek az inkák utódai, akik mindennap friss aranyporral hintették be testüket és színaranyból készült palotában laktak.

A legenda hatására, amelyet valószínűleg Francisco de Orellana spanyol hajós terjesztett el, több utazó indult Dél-Amerikába, többek között Philipp von Hutten, Sir Walter Raleigh és Gonzalo Jiménez de Quesada.

Meglovagolva a Goombay Dance Band zenéjét, ismét egy misztkus hely, ami talán létezik, talán nem. Tudjuk, hogy vannak olyan helyek, amelyek még nem kerültek felfedezésre. Pl. a Machu Picchut sem találták meg a spanyol konkvisztádorok sem, pedig ott volt a szemük előtt. Később csak felfedezték, ami szintén nem volt véletlen. Peru és a többi inka ország még lehet, hogy számos megelepetést rejteget, amik talán napvilágra kerülnek, talán nem.

Szeretek ezekben az ősi időkben időzni, kutatni. Letisztult már előttem, hogy éltem indiánként Dél-Amerikában, nem is egyszer, és ezek az indiános életek fontosak lehettek. Igyekszem is megérteni az üzenetüket, akár álomban jönnek, akár bevillanásként az előző életekbe. Én nem vettem részt semmilyen reinkarnációs utazáson, ezek csak úgy jönnek...

Mindenkinek lehet egy eldorádója, ami nem biztos, hogy arannyal kivert országot jelent, hanem belül, magunkban egy kis sziget, a béke, a nyugalom, a harmónia szigete és ott mi magunknak fel tudunk halmozni mindent, ami gazdaggá tesz. Lélekben átélhetjük ott a bőséget, és ha ez sikerül, akkor kivetítődik majd a valóságba is.

Bár a Wikipédia Guyana határához teszi az országot, nekem az ugrott be, hogy ha létezett is, akkor a mai Kolumbia helyén lehetett valahol, vagy még beljebb az Andok hegységben. Az arany utáni láz megvolt régebben és megvan most is. Keresik, kutatják, s ezzel életben tartják a legendát is. Az inkák kincse számos írót, kalandort, utazót megihletett.

Móricz János, aki Argentínában telepedett le, de Ecuadorban kutatott az ottani bennszülöttek között, miszerint magyarul beszéltek, és felfedezett egy barlangrendszert, mely végighúzódik az Andokban Ecuador, Peru, Chile és Bolivia alatt. Beszámolója alapján felfedezett egy termet, ahol aranylemezeken volt leírva talán az emberiség egész története. Azonban esküt tett az "őrzőknek", egy Béla nevű törzsnek, hogy nem adja ki a titkukat, és így nem is taláták meg azóta sem. Bár Daniken állította egyik könyvében, hogy ott járt, nem járt ott, aki olvasott Móriczról, az tudja, hogy pereskedésbe fordult a kapcsolatuk. Vajon honnan származik az a technika, amivel egy ilyen időtálló könyvtárat tudtak létrehozni, vagy olyan barlangrendszert kiépíteni, amit nem lehetett kőbaltával. Hogy az ősök hagyatéka van ott, vagy pedig tényleg egy földönkívüli civilizáció beavatkozása, az még rejtély...

A regényem is erről szól, most épp itt tartok vele...