Már a csapból is az folyik, hogy mindenki tervezze meg az életét. Azt kell mondjam, hogy én sosem terveztem nagyon előre, mert az életünk igazából egy nagyobb terv részeként alakul.

Már Magyarországon vagyok, de semmi sem úgy alakult, ahogyan elterveztem. Még szombaton Parádra, majd Egerbe kellett mennem. Anyukám elesett, és akkor műtötték, amikor a Madridba menő repülőn ültem. Madridban kaptam az sms-t, hogy túl van rajta, és azt is ott tudtam meg, hogy a második unokám is kislány lesz.

Most ismét nomád körülmények közé kell szoknom, és a távoli munkakeresésnek is befellegzett, mert anyumat nem tudom egy ideig magára hagyni. Most úgy fogom fel, hogy szüksége volt rám, és hogy pont hazajöttem, és van mellette valaki, az a jó a rosszban.

Kézközt mosni, centrifuga nélkül, és 2 fok hideg, sok kutyagumi, azzal kezdtem, hogy beleléptem, mikor anyu portájára kerültem. A sok cica és a kutya élelmezése egy vagyon, és ráadásul, akármit meg sem esznek.Ma zsemlemorzsát gyártottam, hogy a sok megmaradt száraz zsömle és kenyér nem menjen kárba.

Jöttem a nyárból a télbe. Elég nehezen éltem meg, hogy a 30 fok után itt reggel már szinte dér volt. Egerben pedig vacogtam abban a pulóverben, amit Ibizán csak decemberben vettem elő.

Elmentem a Munkaügyi Központba is, és közölték, hogy nem vagyok semmire sem jogosult. Most megpróbálom az ápolási díjat, talán két hónapig megadják, az is valamilyen jogviszony, mégha nagyon kevés is a pénz.

Próbáltam és próbálok a megyében munkát találni, de itt nagyon kicsi az esély.

Az elmúlt napokban gépközelbe sem nagyon kerültem, annyit kell a ház körül tenni-venni. Anyum most már itt van, és nehezen viseli, hogy nem tud sok mindent megcsinálni, én viszont körül kell járjam, és a magam dolga most marad. Még semmit sem írtam, mióta hazajöttem.

Az unokám viszont csodás. Leírni sem tudom, milyen jó érzés volt végre a karomba venni. S bár féltem tőle, hogy majd nem fogad el, szerencsére első perctől el volt velem. :)

Szóval nincsenek véletlenek, ez az én szlogenem, ismét bizonyított. El kell fogadni, hogy bármi is történik az életünkben, annak bizony úgy kellett történnie. Ha magunk megelőzünk egy sorsbeli közbeavatkozást, mert ilyenek vannak, akkor kisebb a probléma és kisebb a szenvedés is.

Amikor egy olyan helyzetben vagyunk, amiből nem látjuk a kiutat, akkor változtatni kell, akármennyire nehéz vagy fájdalmas döntés is. A fogfájásom volt az, ami azt a bizonyos lökést megadta, hogy lépjek végre, és én meg is tettem. Ha nem döntök, és maradok Ibizán, lehet, hogy itthon nagyobb baj is történt volna.

Most ugyan nem tudok a fogcsináltatásra gondolni sem, de szerencsére a fájás is megszűnt. Amint lehetőségem lesz, majd az következik.

Hogy a saját házamba mikor jutok el, még nem tudom, de nem is vágyom. Ott már úgy sem tudok lakni, mert ki van kapcsolva minden. Mivel nem fizettem olyan szolgáltatást, amit nem is használtam el. Jogosen nem fizettem, hiszen nem laktam ott. De akkor is kikapcsolták.

Sok ismerősömmel összfutottam Egerben, és azt kellett látnom, hogy mindenkinek megvan a keresztje, a gondja-baja. Az én korosztályomnak a szülei már sokszor szorulnak a gyerekük segítségüikre, és igazán örülök, hogy édesanyám eddig nagyon jól elbodogult.

A barátnőm édesanyját 3 nappal műtötték korábban csípőprotézisre, mint anyumat, az egyik volt osztálytársamat pedig ma műtik. Sok embernek van az állása veszélyben.

Még nem látom, mi lesz velem, de hiszem, hogy lesz majd valami.