Az írás, mint tükör

2006-ban kezdtem blogot írni a Nők Lapja Café párkeresőjében, s akkoriban egy igazi közösséget sikerült kovácsolni a blogommal.

Ezekből a blogokból született a második könyvem, mely méltó emléket állít a párkeresési időszakomnak, amikor is több száz embert sodort utamba az élet, lettek barátaim, ismerőseim, hiszen mindenkinek volt egy közös óhaja, párra akart találni, mert nem jó egyedül.

Néhányan azok közül ma is olvassák az írásaimat, s igazán hálás vagyok ezért.

Próbáltam több helyen is blogot írni utána, de igazán itt a bloggeren találtam meg újra magamat, ahol is 2010 májusától írom ezt a blogot, vagyis májusban már három éve lesz.

Itt is szerettem volna összekovácsolni egy közösséget, akik nemcsak olvassák az írásaimat, hanem meg is tudnánk beszélni egy-egy témát, hiszen itt van már hozzászólási lehetőség, nem úgy, mint az első blogomnál volt, azonban ez nem sikerült.

Talán azért lehet, mert sok témáról írok már. Az olvasótábor azért itt is kialakult, viszont az emberek nagy része nem szeret kommentelni, hozzászólni, s be kell vallanom, hogy ez nálam is csökkent. Én sem nagyon kommentelek, csak ha erős késztetésem van egy írással kapcsolatban, vagy az én írásomhoz írtakra reagálok.

Volt idő, amikor úgy éreztem, még néha mostanában is, hogy törlöm magam, ám igazán nem tudok rá magyarázatot, hogy miért jött ez az ötlet, csak egy belső hang mondja, amiről nem tudom, hogy az elmém, vagy a szívem szava valójában. Azután elmúlik, és ismét késztetésem lesz, hogy írjak blogot. S kipróbáltam magam több műfajban is, mégis úgy érzem, hogy a blog az, ami a legközelebb áll hozzám.

Annyi mindent, mindenről írtam már az elmúlt öt és fél év alatt, hogy nemcsak könyvek születtek belőle, de ismét lettek innen is ismerőseim.

Most sok írásomat olvastam vissza, és az írásaim is tükrök, legalábbis nekem, hiszen később újra olvasva szembesítenek egy-egy korszakommal. Azóta én is sokat fejlődtem, s lehet, hogy vannak dolgok, amiket másképp látok, mint pl. öt évvel ezelőtt.

Nemrég kaptam egy kortárs költő fiától egy levelet, hogy édesapja, Dr Bencze Imre elhalálozott és megköszönte, hogy én is népszerűsítem az írásait.

Őt is innen, a blogból ismerem. Az elsők között szólt hozzá a blogomhoz (ebenczeruza), s bár személyesen sosem találkoztunk, néha váltottunk levelet. Engedte közölni írásban egy nyertes versét, ami az én blogomban volt először olvasható. (2010.12.23.)

http://lenabelicosa.blogger.hu/2010/12/23/szep-a-magyar-nyelv-es-bencze-imre-szoal-jatszunk-c-verse

Az ő nevéhez kötődik egy híres vers is, amibe még Sinkovits Imre nyelve is beletört anno.

http://lenabelicosa.blogger.hu/2010/11/02/milyen-sokretu-is-a-magyar-nyelv

http://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=1617

Megtisztelt azzal, hogy a „Türelem” pályázatomra is küldött verseket, ahol második helyezett lett limerickjeivel, és két verse bekerült „A türelem és szabadság útján” c. antológiámba is.

http://konyvaruhaz.info/hu_HU/a-turelem-es-szabadsag-utjan4

Jól esett, amikor ismeretlenül is tanácsot adott, átsegített néhány életszakaszomon. Nem volt egyedül, több idős férfi volt, akit kicsit mentoromnak tudhatok, akiktől sokat tanultam.

Imre, aki néha elfelejtette, hogy tegezett, ezért néha magázó levelet írt, ám 2011. március 8-án nőnapra tegezve küldte néhány angolból fordított versét, ami akkor feldobta a napomat. Most néhányat beteszek ide, így ráemlékezem és ezzel köszönöm meg, hogy ha virtuálisan is, de megismerhettem őt.

Jonathan Swift
Otthon és házon kívül

.
Felesége minap elverte Joó Tamást,
Ki bőrét mentette, azontúl semmi mást;
Három jó barátja védelmébe vette,
Piszkavasütéstől Tamást megmentette.
Nem használt őnéki baráti jó tanács,
Nemes lelkű úr volt mindenkor Joó Tamás;
Túl okos, hogy higgye, túl büszke, hogy hallja,
Mindhárom barátját kihívta párbajra;
Megvívott háromszor, ahogy eltervezte,
Hazament s hitvese újólag elverte.

.Őszinteség
.
Hogyha már nem leszek,
Szintén
Találsz majd egy olyat,
Mint én.
.
Miből gondolod, hogy
Szinte
Épp olyat választok,
Mint te.

A tökéletes férfi
.
Ez a férfi merő tökély,
Finom, gyöngéd, figyelmes,
Szelíd mosoly ül az arcán,
Megértő és türelmes.
.
Ez a férfi tökéletes,
Gyerekeket kedvelő,
Rögtön látszik, jó apa lesz,
Remek férj és szerető.
.
Ez a férfi merő tökély,
Süt, főz, vasal, takarít,
Minden szava , minden tette,
Asszonyszívet melegít.
.
Ez a férfi tökéletes,
Verset ír a nevemre,
Kedvében jár jó anyámnak,
Gyógyír fájó szívemre.
.
Soha nem bánt sértő szóval,
Mindent tudó nagyokos;
Befejezem buta versem:
Ez a tökély – homokos.

A blogírás tehát életem fontos részévé vált, s az ma is. Vannak különböző témák, amikről írok, s ezek megosszák az olvasóimat is, mert vannak, akik életem eseményeire kíváncsiak inkább és vannak, akik a gondolataimra.

Beneveztem a Bloggerina2013 versenyre, ahol Magyarország legjobb női bloggere címért folyik a verseny, s aminek komoly díja is van, egy laptop és vállalkozói szerződéses szerzői munka a Nők Lapja Cafénál. Mind a három díj kihívás nekem, szeretném én megnyerni. Persze nagyon sokan szállnak ringbe. Január 28-ától február 17-ig lehet rá szavazni, utána az 50 legtöbb szavazatot kapott blog közül választ a zsűri.

A blogokra voksolni kizárólag Facebook regisztráció birtokában lehet. Egy Facebook regisztrációval egy blogra egy alkalommal adható le érvényes szavazat, de ugyanazon Facebook regisztrációval összesen öt különböző blogra adható le szavazat.

Kedves Olvasóim, kérlek benneteket, hogy akik facebook regisztrációval rendelkeznek, azok szavazzanak rám.

Ezen az oldalon lehet szavazni. (Nem elég a tetszik gomb, a piros "Szavazok" gombra kell menni, ami elirányít a Nők Lapja Caféba, de csak ekkor lesz érvényes a szavazás.)

http://bloggerina.nlcafe.hu/termek/semmi-sem-tortenik-veletlenul

Nagyon köszönöm!!!