A korábbi bejegyzésemben leírt kérésem után újabb poszt születik, amit le kell írnom, akkor is, ha megbántok most vele embereket.

http://bloggerina.nlcafe.hu/termek/semmi-sem-tortenik-veletlenul

A Voice Magyarország hangja c. tévéműsorból kiindulva az interneten is a közönségre bíznak döntéseket, s a közönség vagy jól dönt, vagy nem.

Most én is megtapasztam ezt. A bloggerina versenyen csak úgy lehet bejutni az 50 közé, hogy a közönség szavazatai számítanak.

Erre mit teszek, felhívással élek én is a kedves ismerőseim felé:

- Itt a blogban. 200-an  olvasták a bejegyzést, s mivel tudom, hogy sokan olvasnak, igaz nem mindenki rendszeresen, de több magán levelet is kaptam, amiben megköszönték, hogy az én írásaim segítették át őket egy-egy életszakaszon, stb. Úgy gondoltam, hogy akinek van facebook profilja, az csak rám szavaz. Tévedtem, de nagyot.

- Facebookon többször is az üzenőfalon. Kb. 10 -en szavaztak. (1001 ismerősöm van)

- Iwiwen is közzétettem. (1161 ismerős) egyetlen reakció nem volt

- Facen 100 embernek szúrópróbaszerűen magánlevélben. Négyszer annyian léptek ki, mint amennyien reagáltak, és még a 70 % sehogy sem reagált. A lényeg, hogy 4 szavazat született belőle.

- magán emailt küldtem 300 embernek. Talán 5 szavazat lett belőle.

- googleban is közzétettem

Leírtam, hogy ez nekem milyen fontos lenne, de akkora pofont kaptam ismét, hogy nem aludtam két éjjel miatta.

Szóval 47 szavazatom van, míg az első  helyen már ezren felül is van valakinek. A 72. helyen vagyok pillanatnyilag.

Ma ahogy láttam a fb körlevélnél, hogy szállnak ki a beszélgetésből, a szavazatok száma meg nem emelkedett, már el is döntöttem, hogy ismét többszáz ismerőstől fogok megválni, s ami a poén, ezek főleg a személyes ismerőseim lesznek.

Megcsináltam már ezt az iwiw-en is, ott 800 embert töröltem két éve. Oda már nem járok, csak van, akik még ott ismerősök, azok látják, hogy nem járok oda, a blogot megosztom, meg most is megosztottam a levelet, de sosincs reakció. Azzal nem is foglalkozom.

A FB az más. Onnan nem akarok kilépni, mert vannak nagyon jó kapcsolatok, tartalmas megosztások, közösségek, amikre szükségem is van.

Jeleztem, hogy sok blogolvasómnak nincs FB profilja, és csak tőlük függök, mert csak FB profillal lehet szavazni.

Én is sokszor szavaztam már teljesen ismeretlen dolgokra is, mindenkit köszöntöttem a szülinapján, szinte kivétel nélkül - 1000 ember egy évben. (Engem 160 ember köszöntött vissza, ez mondjuk nem zavart.) De az igen, hogy ennyire átsiklanak egy kérésen, mikor mindenféle baromságot meg agyba-főbe lájkolnak.

Ez volt a tegnapi felhívásom a FB-on.

http://www.facebook.com/photo.php?fbid=544653415558895&set=a.142125495811691.20531.100000427257878&type=1&theater

Szóval ez a híres demokrácia, a figyelem a másik ember felé, a segíteni akarás, stb.

Én nem tudom, mi van az emberekkel. Először azt gondoltam, hogy mindenkinek megvan a saját baja. Ez rendben is lenne, de most figyeltem a fb-ot, amit nem nagyon szoktam, de mindenféle baromság van, órákat töltenek ott, lájkolnak, megosztanak mindenféle hülyeséget, de nem figyelnek fel sok olyanra, ami igazán hasznos lehet valakiknek.

A közösségi oldalakat használják unalom űzőnek, használják arra, hogy virutálisan kapcsolatban legyenek, használják üzletépítésre, rendezvényekre szerveznek embereket, stb.

Én nem túl sokszor fordultam kéréssel a tisztelt társasághoz, így kisbetűvel, mert megtapasztaltam, hogy hiába. Mikor megjelentek a könyveim, az egy dolog, hogy egyetlen ember sem vett közülük, de még csak észrevételt sem tett senki.

Bloggerversenyen indulok, és az olvasóim sem állnak mellém. Akkor van ennek értelme? Az egyik hang azt mondja, hogy hagyjam a bloggolást, mert minek. A másik hang meg azt mondja, hogy írnom kell.

Egy ideje vitázik már bennem ez a két hang és ez a gyakorlat és az ösztön vitája, ahogy törekszem az egyensúlyra. Ha az ember egyensúlyban van, akkor nem érdekli, hogy távolodnak tőle, vagy közelednek hozzá, dícsérik vagy vádolják, elfogadják vagy elutasítják, adnak neki, vagy nem. Ha egység van, akkor már jó úton vagyunk. Én most azt érzem, hogy késélen táncolok és nehezen élem meg, hogy más emberektől függök valamiben, és ezeket az embereket nem érdekli, hogy mi lesz velem.

Visszatérve a címre. Emberi gyengeség? Nem is tudom. Mióta visszajöttem Magyarországra nagyfokú bunkósággal találkoztam. Olyan szinten, hogy ezt is meg kellett emészteni.

Mi is az emberi gyengeség? Minden emberben benne van, pl. figyelmetlenségből, irigységből, engedetlenségből, elégedetlenségből, közömbösségből, sértődésből, gondolatok akadályozásából, eltereléséből, stb. fakadóan. Bennem is. Az emberek önkontrollján múlik, hogy hogyan reagál bizonyos helyzetekre.

Én most úgy reagálok, hogy megválok sok régi ismerőstől és bízom benne, hogy majd találok újakat.