Végre ismét van ihletem. Nem rég elküldtem két novellát egy pályázatra. Most már annyi írásom van itt-ott, mint ahány álláspályázatom, utóbbiról már listát kezdtem vezetni, mert nem tudom, hogy ha valahonnan mégis lenne egy hívás, akkor tudjam, hogy oda is küldtem önéletrajzot.50 pályázaton túl vagyok, de csak 40-et tudtam összeírni. Igaz, nem volt mind pályázat, mert voltak helyek, hogy csak elküldtem egy önéletrajzot...

Most az ősökhöz nyúltam vissza, anyum mesélt két történetet is, ami a családban esett meg anno, és sikerítettem belőle két tanulságos történetet is. Most még van négy kiírás, amire küldeni fogok írásokat. Az egyikre szatírát kell írni, s hát olyat még nem írtam, egy velem történt eseményt úgy kell leírni E1-ben, hogy mások nevessenek rajta. Ez kihívás a javából, több ilyen leírott sztorim is van, csak át kellene írni humorosra, s hát sajnos a humorérzékem nem igazán az erősségem. Azért lehet, hogy neki gyürkőzöm.

A blogról már sokat írtam, egy olyan kifejezési mód, ami életem részévé vált, talán pont most kell élnem, hogy ezt tudjam csinálni.

Szétnéztem a nyerésre álló blogok között. Amelyik az első helyen van már úgy elhúzott, hogy többmint 1300 szavazatot kapott. Elolvastam néhány bejegyzést és be kell vallanom, nem értettem meg mindent. Nekem ez az elferdített magyar nyelv, a szlengekkel teli leírt szöveg nem jött be, mégis milyen sok ember szavazott rá. Ha a népnek az ilyen kell, akkor nem is akarok versenybe szállni.

Az én blogom sem tökéletes, mert kié az. De őszinte és főleg rólam, a gondolataimról, az életemről szól, amik előfordulnak több nő esetében is. Én kerülöm a nyers, durva kifejezéseket, szlengeket. Van, hogy én is idézek, de legtöbbször a saját gondolataimat írom le.

Törölték a tetszik gombot, mert  hiába kértük sokan a szavazókat, akkor is csak a tetszik gombra mentek és nem szavaztak. Most 68 szavazatom, ami jelzi, hogy esélyem sincs egy 1300 szavazatot kapott bloggal szemben. Persze a zsűri nem biztos, hogy úgy vélekedik majd, mint a közönség...

Még két hétig lehet szavazni. Aki most olvassa, és szeretne a blogomra szavazni, még megteheti facebook profillal.

 

 

Szavazzatok rám!

 

 

 

 

Vasárnap találkoztam két reikis társammal, eljöttek hozzám, és öt órán át beszélgettünk. Nagyon jót tett a lelkemnek, s ismét bebizonyosodott, hogy egy kívülálló jobban látja a másik problémáját, mint én saját magam.

Mióta Magyarországra jöttem, csak negatív hatások értek, s mondom, hogy én magam okoztam, de az is hozzátartozik, hogy azért, mert egy olyan burokba kerültem, amit egy negatív töltetű kupola borít be. S való igaz, ha kimegyek a lakott térből (pl. mikor 8 km-t gyalogoltunk az esőben, vagy egy-két séta a környéken), már más színben látom a világot.

A másik pedig az, hogy azzal a fiatal párral is beszélgettünk nem régen, akik szintén kinn voltak Ibizán, és nekik is haza kellett jönniük. A velük való beszélgetés pedig arra világított rá, hogy még nem engedtem el Ibizát. Lélekben kicsit még mindig ott vagyok, s ez is hozzájárul, hogy nem találom a helyem.

Örülök, hogy anyunál most ellehetünk, de nem itt van a helyem, s már a házamban sem, Ibizán sem, de akkor hol? Nehéz ebből a burokból kitörni. Heteken át nem tudtam jól aludni, hajnali 2 órától már fenn vagyok, s persze jár az agyam, nem lehet kikapcsolni a gondolatokat, mert azok jönnek, kínoznak, s nem látom a kiutat ebből a helyzetből. Két éjszaka már jobban aludtam, viszont még mindig nem látom a jövőképet... az viszont letisztult:

- a házamba nem megyek vissza, annak el kell kelnie

- munkát már csak Pesten és Egerben keresek

- Meg kell talánom azt a közösséget, vagy létre kell hoznom, ahol  jól érzem magam

- El kell engednem ismét többszáz ismerőst az életemből.

- Írnom kell továbbra is, mert feladat... blogot, novellát, útleírást, álmokból írt történeteket, regényt... ami majd kikívánkozik.

- Elmúlt a január, a legnegatívabb hónap, új erővel megyek a a februárnak. Hajrá!!! :)

- 2013 és 9-es személyes évem van, mindent le kell zárni, hogy új életet tudjak kezdeni.