Ismét elküldtem jó néhány álláspályázatot ma is, hogy hazajöttem. ugyanis unokáztam négy napig...

Eléggé lehangoló a helyzetem, mint sok más emberé, s ezek visszajelzéstelen pályázatok pedig nemcsak önbizalom rombolók, hanem egyenesen életkedvet szegők is.

Néha azt érzem, hogy el akarok vonulni mindentől egy kolostorba, majd pedig azt érzem, hogy nem szabad elvonulni, mégha erős a kísértés, akkor sem. Amikor túllépek ezen a reménytelenség érzésen, akkor ismét elküldök pályázatokat, akkor is, ha nem válaszol rájuk senki.

Nemrég felhívták a figyelmem egy pályázatra, ami olyan összetett feladatot kíván, amire a mai világban kevesen képesek. Sajnos azt tapasztalom, hogy a legtöbb ember nem lát tovább annál, ami épp a feladata. Ha valami mást kellene csinálnia, már nem képes rá. Annyi hiba van a különböző ügyintézők hozzá nem értéséből, figyelmetlenségéből, hogy az csak na, elég ha pl. a különböző szolgáltatókat veszem alapul. Amikor már 8 helyre kapcsolnak, és 6 email váltás után sem jutok dűlőre, akkor erre nem lehet mit mondani. Ugyanazon cégeknél nem tudja mit csinál a jobb és a balkéz. Nincs rálátásuk a másik dolgára, nem tudja, hogyan áll az ügy, és mégis felszólit.

Én otthonosan mozgok a gazdasági (pénzügyi,könyvelési, költségvetési, mindenféle adminisztrációs, munkaügyi) munkákban, de ez mellett diplomás művelődés és rendezvényszervező is vagyok, és 17 évet töltöttem alapítványi és egyesületi, civil munkákban is. S még sem én kellek biztosan oda sem.

Elképzelem magam egy egy megpályázott álláshelyen. Először elkap a lelkesedés, hogy ezt nekem találták ki, s amikor nincs válasz, akkor letörök, és elmegy a kedvem az egésztől, s azt kezdem el érezni, hogy nem vagyok jó semmire, hiába csináltam annyi mindent éveken át, precízen, megbízhatóan.

Azt hiszem, hogy ennek a rendszernek, ami most van, ez is feladata, hogy a teljes bizonytalanságba taszítsa az embereket.

Itt vannak a svájci frankos hitelek is. Én is megszívtam ezt elég rendesen. Egyszerűen kilátástalan az egész. Felhívott a bank tegnap, hogy ajánljon valami lehetőséget, de mivel nincs munkám, nincs jövedelmem, nem felelek meg semmi kritériumnak, ezért felajánlották, hogy eladják az ingatlanomat, és fogadjam el, hogy lefogják a bevételt a tartozásra, és a többi hitelt meg elengedik. Az van, hogy felvettem 4 millát, visszafizettem 1,5-et és még 7-8 millióval tartozom. A házam 15 millát megérne, de vidéken nem lehet eladni, de ők eladják majd 6 milláért, és majd azt mondják, hogy ők a jók, mert a többi hitelt elengedik nekem. S persze, ha benne laknék, már ki is lakoltattak volna.

Vagy itt van ez a szavazós blogverseny. Sikerült jól lemaradnom. Pedig még olyanok is voltak, akik csak azért regisztráltak be a facebookra, hogy rám szavazzanak. Sajnos, ha valaki beregizett, utána meg törölte magát, az a szavazatnál is csökkent. Pl. tegnap még 78 szavazatom volt, ma már csak 77. Az, hogy 100 ember sincs, aki ennyire figyelne rám, az is magáért beszélt.

Ám még mindig lehet szavazni, bár már nem hiszem, hogy bejutok az 50 közé, mert már inkább a 80-hoz járok közel. No de se baj....

Szavazz rám!

S valami jó is. :) A múltkor, mikor unokáztam, pici Luca felült minden helyzetből, most meg feállt. :):) Jövő hónapban már 1 éves lesz, milyen gyorsan eltelt az idő. Ebben a hónapban pedig  érkezik a második unokám is...