Mióta visszajöttem Magyarországra, hasonlítgatom az árakat és sok más egyebet azokhoz, amiket Ibiza szigetén éltem meg, láttam, tapasztaltam.

Az van, hogy mikor a szigetre kerültem, hiányoltam a magyar termékeket, majd igyekeztem felfedezni, mivel tudom helyettesíteni őket, és meg is találtam. Számos üzlet közül lehet választani a szigeten is, leggyakrabban az Erosci üzletekbe jártam, főleg, hogy 2,5 évig laktunk az egyik üzlet felett. Sok saját termékük jobb volt, mint más márkás termék.

Most a magyar polcokon kerestem azokat a termékeket, amiket ott használtam, és elkeseredve tapasztalom, hogy nincs sok minden, s ha találok is, sokkal drágábban, mint a szigeten.

A falusi polcokon (Coop, vagy CBA van közelebb), szinte alig lehet kapni, amiket szeretnék, és sokkal drágább minden, mint pl. városon. Példaként egy zsömle Parádon 25 Ft, míg a Dunakeszi Tescoban 13 Ft. Azért ez durva.

Drágábbak a fűszerek és alapélelmiszerek is. Aki megteheti az elmegy Egerbe vagy Gyöngyösre és ott vásárol meg nagyobb tételben dolgokat, de mint anyukám is, erre nincs lehetősége, ezért megveszi a drágábbat. Most, hogy kocsim nincs, én is húzom a bevásárlókocsiját, mert nem bírnám el, amiket kell neki vásárolni, és hetente szembesülök a drágulásokkal és sajnos azzal, hogy a magyar polcokon sem találok már magyar árut...

Amin kiakadtam, hogy a boltban vett krumpli olyan, mint Ibizán, nagyon hamar szétfő. S 7 üzletben néztem babot, köztük pesti piacon is, és még az is kínai, meg mit tudom én honnan származó. Hát most az van, hogy Ibizán inkább kaptam ehetőbb babot, mint itthon.

Lezajlott a bloggerverseny, és még a 80-ba sem jutottam be, nem hogy az 50 közé, összesen 79 szavazatom volt, ami mindössze 1-el nőtt a szóban forgó blogbejegyzésem óta. Ez van. Mostantól én sem csinálok semmit, ha megkérnek valamire. Aki játékra hív, azokat is törlöm. Hiába töröltem 100 embert, mert abbahagytam, mivel nagyon időigényes a törtés, már újabb emberek, oldalak jelöltek be. Jól van ez így, sosem lehet tudni, hogy hol találok majd információt.

Elküldtem két recepet is egy versenyre, ami külföldi alapanyagokból állítható elő, mégis magyar étel. 7 novellám is ott van 4 pályázaton, és egy regényem is. Most olvassák az utikönyvem javított változatát is, amit még mindig kell majd javítani, remélem, hogy az ünnepi könyvhéten ott lesz majd.

Munkaügyben is tettem lépéseket, most várakozási idő van, de március 1-től valahol dolgozni fogok. A második unokám is érkezik egy héten belül...

Most egy kicsit nosztalgiázok, Ibiza, drága kis sziget, milyen jó is volt, amikor sétáltam a tengerparton, ültem a kikötőben, s figyeltem a hajóról érkező embereket, megismertem titokzatos tájaidat. Figyeltem a különböző nációk tagjait, beleláttam az őslakók életébe, s ha keservesen is, de tanultam a spanyol nyelvet.

Álmodoztam egy ottani házról, munkáról. Ezek nem valósultak meg, de biztosan nem jókor és nem megfelelően kértem. Vajon ott van-e a helyem? Nem tudom.

Szívem, lelkem egy darabja még ott van, most mégis szülőhazámban próbálok újra boldogulni. Az élet útjai valóban kifürkészhetetlenek, vagy előre megvannak írva?

Én ma is úgy gondolom, hogy minden, ami történik egy lehetséges valóság, és rajtunk múlik, hogyan alakul. Többször is feltettem magamnak a kérdést, hogy miért kerültem ebbe a helyzetbe. Egy rossz döntésem következménye, vagy a spirituális fejlődésem egyik állomása? Az biztos, hogy túl vagyok már azon, hogy másokat okoljak miatta. A társadalom helyzete, na az megér egy bejegyzést, talán majd legközelebb.