Amikre nincs magyarázat

2013. április 2.

Sok olyan dolog történik az emberekkel, és ebben az új korszakban még több lesz, amire igazán nem lehet magyarázatot találni. Engem mindig érdekeltek a paranormális jelenségek, történt velem is néhány, voltak, amiket csak elfogadtam, mert megéltem, de hogy miért történtek és főleg, hogyan tudtak megtörténni, arra nincs magyarázat.

Írtam már a távérzékeléses eseteimről, amikre először Ibizán figyeltem fel, írtam a különleges álmaimról, vagy hogy az időjárás is változott, ha kértem, bár kétlem, hogy tudnám befolyásolni, és voltak olyan jelenségek is az életemben, amikor egy szellem, vagy entitás jelenlétét észleltem. Most az utóbbiról szeretnék írni.

Sokszor, sok helyen észleltem megmagyarázhatatlan jelenlétet. Nagyon erős volt még Bodonyban, Ibizán de Floridában is. Szeretnék médiumi képességekkel rendelkezni, s úgy beszélgetni ezekkel az energiákkal, éteri vagy szellemlényekkel, hogy megértsem az üzenetüket. Sajnos ez még mindig nem megy jól. Sokszor érzékelem, hogy van valaki, de nem mindig értem az üzenetüket, ilyenkor aztán álomban is kapom elég rendesen.

Vannak azonban egyre többen olyanok, akiknek ez sokkal könnyebben megy, főleg a fiatalabbaknál megy spontánabban, az idősebb korosztálynak ezt tanulni kellett, kell.

Én elsősorban szagokat érzek, és azt, hogy van a közelemben valami vagy valaki, hideg-meleg érzet, a különböző hangok a szobában, pl. pattog a bútor, tévé, vagy valami magától elmozdul a helyéről.

Eszembe jutott, hogy írtam már erről blogot, így nem ebben a megközelítésben írok most.

Szellemes történetek

Írtam arról is, hogy anyum hallja őket, a lányom meg látja is őket. Vagyis az energia kisülést, vagy árnyféleséget. Vannak olyan visszajáró lelkek, amelyek már képesek emberi formát is felvenni.

Amikor a családból meghal valaki, akkor a családtagok nehezen viselik el a hiányát, és való igaz, hogy az emberek ilyenkor magukat sajnálják igazán. Attól, hogy valaki meghal, ez az élete véget ér, de a lelke tovább él, ameddig újra le nem születik, vagy olyan szintre nem kerül, amikor már nem kell leszületnie. Én hiszek a lélekvándorlásban már elég régóta, így tudom, hogy a szerettünk, ha elmegy, nem úgy megy el, hogy nincs tovább. A lelke lehet, hogy hamar újra leszületik, de az is lehet, hogy csak évszázadok múlva.

A felemelkedéssel úgy gondolom, hogy itt egy kicsit lett változás. Lesznek, akik majd ismét leszületnek, hogy tanuljanak, fejlődjenek, de lesznek, akik más létformában élnek tovább. Itt csak mások írásaira tudnék hagyatkozni, mivel én nem éltem meg még igazán, azonban hiszek benne, hogy létezik.

A szellemvilággal való kommunikáció többféle lehet, és nem igazán veszélytelenek.

Vannak, akik szellemidézésen vesznek részt. Sok esetről hallottam, és arra is felfigyeltem, hogy akik ezt gyakrabban csinálják, ott egyre több haláleset következik be a családban. Ez fekete mágia és én nem igazán ezt az oldalát szeretném megtanulni. Volt egy ismerősöm, aki elmesélte, hogy még fiatalon részt vett egy szellemidézésen, ráadásul úgy, hogy nem is akart. Akkoriban a megidézett szellem hozzácsatlakozott, és sokáig okozott neki kellemetlen helyzeteket.

Van olyan is, hogy egy közösség együtt hívja a szellemet és egy betűtábla segítségével  kommunikálnak vele. Én ugyan még csak filmekben láttam ilyent, de tudom, hogy működik. Volt hasonló esetem, nekem azonban nincs ilyen táblám. Így azt kértem a jelenségtől, hogy tegyen valamit. Tett is, heteken, hónapokon keresztül.

Szellemek akkor csapódnak legkönnyebben az emberekhez, ha azok pl. gyászolnak, vagy nagyon nehéz élethelyzet miatt vannak padlón, vagy alkohol illetve drog hatása alatt vannak. Nekem is volt ilyen időszakom 2002 elején, amikor nem láttam kiutat a helyzetemből, és olyan padlón voltam, hogy már csak a rutin tartotta bennem a lelket. Úgy mentem dolgozni, tettem a dolgomat gépiesen, de belül ürességet éreztem és kilátástalanságot. Akkoriban nagyon nehéz volt kijönni a mélypontról. Bevonzottam én is egy szellemet, de lehet, hogy többet is. A lényeg, hogy mikor nagyon éreztem a jelenlétet, és nem tudtam vele kommunikálni, s hiába küldtem el, nem ment. Jelezték az álmaim is, és a jel, amit küldött, az volt, hogy maguktól mozdultak a tárgyak. Másfél hónap alatt leesett egy régi festett tányér a konyha faláról, úgy tört ketté, hogy pontosan a felénél. Össze lett ragasztva, még megvan. Utána egy kis tükör esett le a fürdőszoba polcról. Vettem másikat, az is leesett és eltört. Vettem egy harmadikat is, s csak azért maradt meg, mert elzártam, mert az is leesett, de úgy, hogy nem tört el. Minden magától leesés akkor történt, amikor a lakásban sem volt senki. A tányérnál arra gondoltam, hogy el kell végre válnom. A tányér meg lett ragasztva, és vissza lett téve, de nem tettem semmit annak érdekében, hogy tényleg el is váljak. Utána kezdődött a tükörrel. Mikor a harmadik tükröt elzártam, hogy ne tudjon leesni, akkor zsinórban estek ki a kezemből a dolgok. A házasságom alatt nem törtem el se poharat, se tányért, de akkor néhány héten át bizony zsinórban fogyott a poharak, tányérok száma. Nem vagyok ügyetlen, fel kellett rá figyelnem, hogy ezek is jelek.

Ekkoriban kezdtem el mondani magamban, hogy most már külső segítség kell. Jöttek is emberek az utamba, akik valóban segítettek, és jöttek az álmok egészen addig, ameddig meg nem hoztam a döntést, ugyanígy a tarot kártya is abban az időben, csak a Torony lapot húztam akár a neten, akár a pakliból.

Amikor beadtam a válópert, minden megváltozott. Többet nem esett ki a kezemből semmi, megszűntek a buszos álmok és képes voltam más kártyát húzni.

Nem tudom ki volt az entitás, aki segített és jelezte, hogy döntenem kell, bár akkor néha félelmetesnek tűntek az események, most hálás vagyok érte.

A szellemvilággal való kommunikáció talán legjobb formája, amikor meditációban történik ez a kommunikáció, ami nekem még sajnos nem megy. Ritkán azért már előfordult, hogy így is kaptam üzenetet, de ez egy ideje nem működik. Talán ez sincs véletlenül.

Tegnap este ment a tévé, bár nem nagyon figyeltem oda, egy jelenetre felfigyeltem, mert hasonló témájú műsor ment. Egy orosz kamionost mutattak, akiről elmondták, hogy míg fiatalabb volt, sok embert felvett, köztük prostituáltakat is. Most egy olyan szakaszon ment, ahol már régebben járt, de nem igazán szeretett arra menni. Az út szélén állt egy lengén öltözött lány, aki ismerősnek tűnt neki, megállt és felvette az autóba. A nő a legközelebbi városba akart elmenni, a sofőr pedig átment azon a városon. A férfi beszélt, a nő nem igazán vett részt a beszélgetésben. Bekövetkezett az, amikor a nő felajánlotta, hogy természetben fizetne. A férfi már régen nem élt ilyesmivel, de most elkapta a vágy. A nő azonban arra kérte, hogy ne a kamionban legyenek, hanem szálljanak ki. A férfi is kiszállt a nő után egy pléddel a kezében, a nő azonban mindig eltűnt a szeme elől. Hol itt bukkant fel, hol ott. A férfinak már elmúlt a vágya is, és rájött, hogy eltévedt az erdőben. S egyszer csak eszébe jutott, amit mindig nagyon el akart felejteni. Talán 15 évvel korábban járt azon az útvonalon, s akkor is felvett egy lengén öltözött lányt, aki iránt annyira elkapta a vágy, hogy meg akarta erőszakolni. A lány kiesett az autóból, és eszméletét vesztette. A férfi megijedt és az erdőben egy száraz kútba dobta a testet, majd elhajtott. A film szerint a nő nem halt meg, próbált kijutni a kútból, majd ott halt meg. A műsorban elhangzott, hogy azoknak a lelkeknek a szelleme, akiket meggyilkoltak, azok nem tudnak elmenni, míg bosszút nem álltak valahogyan. Nem tudom, hogy így van-e, nem igen gondolom igaznak. Ez a szellem kivárta, ameddig a férfi újra azon a szakaszon jár, és szó szerint testet öltött, hogy a férfit az erdőbe csalja, majd mikor az már bepánikolt, akkor eléje került és belökte a kútba, ahogyan ő vele tette annak idején. Ekkor jutott eszébe a férfinak az egész történet. Másnap megtalálták, még élt, de soha többé nem ült volánhoz, egy intézetbe került, ahonnan nem is jött ki élve.

Sok olyan eset van, amire igazán nincs magyarázat, szerintem, ha végig nézünk életünk eseményein, találunk még ilyeneket.

Volt még egy nagyon különös eseménysorozat. Parád és Bodony között többször is megcsúsztam autóval és valami mindig megfogott, hogy ne essek a szakadékba. Télen vannak útszakaszok, amelyek nehezek, és mikor kétszer a trabanttal, egyszer a zsigakombival és kétszer a skodával is ugyanott csúsztam meg, megfogadtam, hogy nem vezetek télen, nem kísértem a sorsot. Így is lett, talán 10 évig nem voltam télen hajlandó vezetni. Amikor a kocsi orra a levegőben lógott a szakadék fölött, határozottan éreztem, hogy valami megállította a kocsit, hogy ne csússzon tovább. A lányom sírva szállt ki a kocsiból, az én lábam is remegett, és nagyon óvastosan kellett, mert a kocsi eleje a semmibe lógott. Aztán 10 év elteltével ismét jelek jöttek, hogy na most viszont már vezetnem kell. 2005 novemberében a lábam olyan állapotba került, hogy azt mondta a doki, hogy be fogja gipszelni, mert ha a jeges úton járok gyalog, akkor sokkal rosszabb lesz. Ekkor vettem négy felnit és négy téli gumit, és onnantól ismét közlekedtem télen is. 2006-ban még májusban is nagy hó volt, s nekem mindig sokat kellett lapátolni, ha ki akartam állni a garázsból, de még az sem állított meg. Akkoriban még hangot is hallottam, ami azt mondta, hogy legyen bátorságom télen ismét vezetni. A kilencvenes években még nem volt téli gumink, nyári gumival meg nem csoda, ha csúszkáltam. Most utólag összerakva, amikor azt üzenték, hogy ne vezessek télen, valószínűleg elkerültem néhány helyzetet, amiben meg is halhattam volna.

Az asztrológus barátom mesélte, hogy az emberek életében vannak úgy nevezett sorsmódosítások. Nekem is voltak már, amikor meg kellett volna halnom, és még itt vagyok. Az első a lányom születésekor volt, akkor fizikailag meg is haltam, de visszahoztak. Aztán a balesetem 1992-ben, gyakorlatilag néhány zúzódással szálltam ki a kocsiból, ami kész csoda volt. S jelzésnek vettem az utolsó csúszást is a Skodával, amiről fentebb írtam, akkor is éreztem a segítőkezet, míg az első alkalom halál közeli élmény volt. Számos eset volt még, amikről már írtam több blogot is, előfordul két könyvemben is, és ha az útikönyv meglesz, abban is lesz egy rész, ami a szellemekkel foglalkozik, hiszen Ibizán aztán vannak rendesen.

Luca unokámnál is felfigyeltem arra, hogy gyakorta van a lakásban valaki. A gyerek egy irányba néz és határozottan nevet már pici kora óta, mostanában pedig babanyelven beszélget vele. Tudom, hogy a kis gyerekek még látják a szellemeket. Az bánt, hogy mikor a lányom mondta, hogy színeket is lát, nem hittem neki, akkor még teljesen reál voltam, s csak abban hittem, amit magam is láttam. Ha akkor olyan szinten lettem volna, mint most, akkor nem fejlődött volna vissza az auralátó képessége sem, s a szellemeket is tisztábban látná, mint most.