Annyi minden kívánkozik most belőlem, hogy nem tudom, mekkora összhatása lesz majd ennek a blognak, remélem, mindenkinek lesz benne olyan, ami éppen érdekli.

A címet az adta, hogy tegnap reggel átszaladt előttem egy kis mókus az úton, majd az egyik kertben tűnt el a hatalmas fű között. Anyu mesélte, hogy egy ismerősénél fészkeltek, de ő nem régiben kivágta az összes fáját. A mókusok most keresik a helyüket, anyu fenyőfájáról ugrálnak a szomszéd fájára, tehát itt is ott is próbálkoznak.

Tegnap olyan édes volt, amikor riadtan figyelt engem. Én nem mozdultam, s még az út szélén volt, ameddig láttam, szó szerint szemeztünk, igaz nem sokáig, mert túlságosan félt. Most olvastam érdekes dolgokat a mókusokról.

Azt hiszem, hogy odalett az odujuk, most nagyon fázhatnak, mert cudar egy idő van, sajnálom őket. Itt olvashattok róluk.

Érdekességek a mókusokról

Ami a mókusok hibernálását jelenti, kicsit magam is úgy érzem mostanában, mintha hibernálódnék, és néha-néha felébrednék belőle. Erről már írtam egy korábbi bejegyzésben, ami megdöntötte a negatív rekordot, hiszen még százan sem nyitották meg, pedig a facebookon meg sok like azt mutatta, hogy másoknak tetszett. No nem baj. Szóval néha-néha felébredek az "álomból", és elgondolkodom.

  • Például az asszonyi /női/ sorsról. Mikor a látogatóknak ecsetelem, milyen lehetett a palóc nők élete még a XX. század elején is, szinte mindenki szörnyűlködik, valakit szó szerint a hideg is kiráz. Van aki meg is jegyzi, hogy milyen jó, hogy nem abba a korba született valaki. Én ezt is spirituális szemszögből itélem már meg. Lehet, hogy abban a korban is éltünk, és megéltük azokat a dolgokat, lehet, hogy nem is Magyarországon, mert más országokban még napjainkban is vannak olyan tradíciók, amikor a nőknek szinte semmihez sincs joguk.
  • Valamelyik este Zoli nézett egy dokumentumfilmet. Én már félig aludtam, de néha-néha felpillantottam, és nem volt könnyű még látni sem, ahogyan Afrikában a nők nem hagyhatják el a házat sem. Ha a földjükön lévő oázisba elmehetnek néha, nekik az a szabadság. Gondoljatok bele, milyen lenne az, amikor a nő még bevásárolni sem mehet el, s úgy kell megfőznie, hogy nincs meg hozzá minden, mert a férje rendszerint nem vesz meg valamit.
  • 2003-ban sok újságcikkem jelent meg a megyei lapban, és volt egy interjúm egy indiai maharadzsával is. Az is nagy élmény volt, mert fagattam a nők életéről is, és azt mondta, hogy a nők ezt önként vállalják. Két tolmács fordított, nem volt semmi, de nagyon a szivébe zárt, kaptam tőle egy kis piros zsinegből való karkötőt, ami a karomon is volt, ameddig le nem szakadt. Azt mondta, hogy megvéd mindentől. Feladta a gazdagságát, és elindult a világba, hogy elmondja, miért választotta inkább a szegénységet.
  • Indiaiakkal volt találkozásom Floridában is. 2006-ban néhány családhoz eljutottam, akik vacsorát is adtak, cserébe kártyát kellett vetnem nekik. A témát két könyvemben is feldolgoztam: Menni vagy maradni? c. szociográfiában, és az Isten nyilai között, avagy a Titok valóban működik c. blogregényemben. Utóbbiból egy kis részlet:

"A barátom egyik rokonának segítségével bekerültem egy indiai közösségbe. Többször hívtak meg vacsorára, cserébe azért, mert kártyát vetettem nekik, és ismerkedtem a kultúrájukkal. Még egy vallási ceremóniára is magukkal vittek egyszer. Többszáz km-t autóztunk egy távoli városba, négy órás út volt Invernestbe. Csütörtökönként az állam több pontjáról zarándokoltak a hívők Sai Baba szentélyébe. Érdekes volt, de különösebben nem fogott meg, pedig én is végig csináltam a ceremóniát, megáldották a gyümölcsöket, amiket vittünk, utána pedig szétosztották a jelenlévők között. Sai Baba nagyon fel volt cicomázva – így láttam, azonban nem éreztem semmit, csupán egy róla készült festménynél mozdult meg bennem valami! A ceremónia után lehetőség volt különböző indiai ételek kóstolására, amelyek elég fűszeresek voltak, viszont nagyon ízlettek. Megkóstoltam az indiai kenyeret, s további hat féle ételt. Ez nagyon megérte, Indiába úgy sem igen jutok el. Furák az indiai emberek, kedvesek, ám nagyon hazudósak és megbízhatatlanok. Ezeket hallottam, nem általánosítok, mert biztosan nem minden indiai ilyen. Az indiai nőknek itt Hawaii van. Három éve interjúztam egy indiai maharadzsát, nagyon érdekes volt. Képzeljétek el, két tolmács is volt. A kis öregre nagy hatást gyakorolhattam, mert kötött a kezemre egy kis piros zsineget, hogy megvédjen mindentől. Hordtam is, amíg el nem szakadt! Olyan kérdéseket tettem fel neki, amire nem volt könnyű válaszolnia. A Heves Megyei Hírlap le is adta a cikket. Faggattam a nők sorsáról is, kíváncsi voltam, hogy tényleg igaz-e az, hogy a nők vállalják azt az életet. Azt mondta, hogy igaz. Floridában azt láttam, hogy a nők itt is hasonlóan élnek, viszont azért már szabadabbak, család és gyerek mellett dolgoznak, vezetnek, s van egy kis önálló életük is. Bezzeg Indiában! Ahogy jártam indiai lakásokban, mindenkinek volt otthon is ilyen szentélye.

Előfordult olyan is, hogy szó szerint megrettentem, amikor napok, hetek múlva visszajelzéseket kaptam, hogy az általam kártyából jósolt dolgok milyen sok esetben és hamar teljesültek! A kártyát igazából csak saját magamnak szoktam kivetni, hogy az önismeretem fejlődjön, ám ezek az indiai asszonyok olyan kedvesen kértek, hogy megtettem nekik. Bizony, ez sem volt egyszerű, mert magyarról fordították angolra, és aki nem mindent értett meg angolul, akkor félreérthető is lehetett. Azóta alig volt késztetésem, hogy kártyát vessek, még magamnak sem!"

Ez volt Sai Baba szentélye...

S egy kis reklám. A könyveim e-könyvként is kaphatóak, s mindegyik alatta van az 1000 Ft-nak. Megrendelhetőek itt: (A könyv tájákoztató alatt a többi könyvemre kattintva, azok is megvásárolhatók.)

Léna könyvei

  • Elgondolkodtam azon is, amit tavaly májusában írtam.

Tavaly május végén volt egy blogbejegyzésem, „Párbeszéd önmagammal” volt a címe. Azt hiszem, hogy most itt az ideje, hogy újra elbeszélgessek önmagammal.

Érdekes, hogy szinte egy évvel később jutott ez megint eszembe, no de ez sincs véletlenül. Akkor ezek voltak a kérdések voltak, és sok ma is aktuális, majd folytatom néhány új kérdéssel, s a válaszok az ébrenlét határáról…

- Hogyan lehet az, hogy egy alapelemet kihagyok egy ételből, amit már ezerszer megfőztem?

- Azt hitted, hogy már beletetted, közben egy másik síkba kukkantottál, s mikor visszatértél, láttad, hogy valami kimaradt.

- Hogy lehet az, hogy tanulom a spanyol szavakat, nyelvtant, tudom is néhány napig, aztán már nem jut eszembe?

- Mert nem használod őket, s talán mert nem is kell megtanulnod a nyelvet.

- Anélkül nem tudok itt boldogulni.

- Dehogynem, eddig is elboldogultál.

- Hová tűnik egyik percről a másikra a híres optimizmusom?

- Ott van az most is, csak elnyomod, mert néha jobb neked is, ha a sebeidet nyalogatod. Lépjél túl rajta, mint mindig, és higgy abban, hogy az álmod teljesül.

- Hogyan higgyek, amikor semmi sem akar összejönni?

- Lehet, hogy mégsem jó helyen vagy.

- Ezt már ezerszer lerágtam, már csak a puszta csont van a témában. Máshol sem lenne jobb, még Magyarországon sem. Készítettem már mérleget, mi szól mellette, mi szól ellene… A mérleg sokszor billegett, de mindig abba az irányba mutatott, hogy itt van a helyem…

- ???

- Már az iskolai szerepléskor is mindig azzal példálóztam, hogy munkát keresek, és az egyik arab fiú elkérte az email címemet, és azóta naponta küldi a friss álláslehetőségeket a szigeten, de sajnos eddig még nem volt egy se, amit egyáltalán megpályázhatnék.

- Talán el kellene fogadnod, hogy nem ilyen munkát kell már végezned, és nem mások jóindulatától kell függnöd.

- Ja, és mégis miből éljek?

- …….. (Erre még a belső hang is hallgatott…)

- Mitől félek? - mindig azt szoktam mondani, hogy nem félek semmitől, de belül lennie kell valaminek, ami lekorlátoz, meggátol, leblokkol…

- Beléd van ívódva egy séma, egy szokás, ami szerint mindig is éltél. Becsületesen, tisztességesen és megdolgozva a mindennapiért. Most pedig nem találod a helyed, mert hiába ismernek úgy, hogy a jég hátán is megélsz, most olyan élethelyzetben vagy, amikor szó szerint semmi sem működik úgy, mint korábban. Na, ezt kell elfogadnod.

- Jó, elfogadom, de attól az anyagi helyzetem nem változik. Hiába mondja mindenki, hogy lépjünk túl az anyagiakon, ez azonban nem egyszerű. Hiszen enni, aludni valahol kell és az adósságok is csak növekednek.

Mindenki a bőség megteremtésének átadásával foglalkozik, de mégis csak kevés embernek működik. Ha tudom, hogy a fejemben kell ezt a döntést meghozni, amit már meghoztam, még sem jutottam előbbre. Mit csinálok rosszul?

- Te is tudod, hogy nem történik semmi sem egyik pillanatról a másikra.

- Ez igaz, de én már sokat vártam és sokat tűrtem… és ez a belső elégedetlenség most nagyon erőssé vált.

- Akkor pedig még mindig türelem…

- A francba, de meddig?

- Erre nem tudok mit felelni.

S a mostani párbeszéd önmagammal:

- Helyes döntés volt, hogy visszajöttem Magyarországra?

- Abszolút. Ha emlékszel, előtte megkérdezted az Omynót, a kártyát, az ingát és a Ji Kinget is. Helyesen döntöttél.

- Az anyagi helyzetem, ha lehet még az ibizainál is rosszabb lett. Erre is van magyarázat?

- Olyan élethelyzetet kell megélned, amit jól meg is élsz, ami által sokkal bölcsebb leszel, és előbbre lépsz a fejlődési létrád fokán. Megtapasztaltad már néhányszor, hogy a „lenn-t” követi a „fenn”. Most mindent újra kell kezdened.

- Régi kérdés már bennem, hogy miért van az, hogy a házamat ennyi év után sem sikerül eladni? Mindig úgy tudtam, hogy a vevője már úton van. Én már nem akarok ott lakni.

- Mondod, hogy elengedted, de van még valami kapocs, talán lelki, vagy pedig még mindig nem jött el az ideje, hogy másé legyen.

- Ha nem tudom eladni, akkor a banké lesz? S ez nem igazságos. Nagyon nem. Főleg, hogy azért kerültem ilyen helyzetbe, mert a volt férjemet kifizettem. Neki lett egy kis háza, nekem meg elúszik…

- Tegyél úgy, mint eddig. Ne várd a vevőt, s majd megérkezik, ha valóban másé kell legyen, de válasz lehet az is, hogy majd olyan lehetőség jön, amivel mégis megtarthatod, és hasznosíthatod úgy, hogy nem kell ott laknod.

- Talán igazad van. Most is olyan nehezen alakulnak a dolgok, az viszont igaz, hogy kezdenek beindulni az energiák körülöttem. Most azt kérdezem, hogy jó helyen vagyok?

- Ott vagy, ahol ebben a percben lenned kell. Az utad még tart, és még jó néhány helyet be kell járnod.

- Most az jutott eszembe, hogy átutazó vagyok. Valóban?

- Igen. Minden ember leszületik a Földre egy életfeladattal. Most azt mondom, hogy a karmádat már letudtad és már a következőből is dolgozol lefelé, lehet, hogy legközelebb már nem a Földre fogsz leszületni.

- Szerinted én is öreg lélek vagyok? Sokszor születtem már le?

- Igen, ha emlékszel, az ingával korábban megnézted, hogy hol tartasz. Most itt az ideje, hogy újra megnézd.

- Rendben, úgy lesz.

Meg is csináltam ma. Szerencsére Zoli hazahozta Ibizáról az ingámat és néhány papíromat. Legalább az megvan.

2006-ban még a 17-nél lengett ki, ma pedig a 19 és 20 között.

Anyagi- szellemi világ az emberben

  • Tudatlanság-anyagi világ 1-7-ig.
  • Tanulás és megismerés - alacsonyabb szellemi világ 8-12.
  • Éretté válás és bölcsesség - magasabb szellemi világ 13-20.
  • Tisztán szellemi világ - földi életen túl 21-34.

Lehet, hogy ez is mutatja, hogy voltak szintemelkedéseim. Ezt a Reiki mesterem mutatta még anno, ám azóta igazán eszembe sem jutott. Most érdekes tanulság volt. MÉg lehet, hogy le kell a Földre születni, vagy egy hasonló bolygóra, nem tudom.

Ha már ingáztam, megnéztem az egészségügyi dolgokat is. Az inga egyértelműen lengett ki, hogy emésztési, anyagcsere gondjaim vannak és hogy ennek oka, a mirigyek, a hormonháztartás felborulása, nesze neked változókor.

S még ajánlok egy kis olvasnivalót, ami idevágó, hiszen egy olyan kifejezést olvastam, ami nagyon találó. Spirituális materializmus. Olvassátok el, s megértitek.

Mennyi félelem van benned?