Igaz a mondás, a harag rossz tanácsadó…

Mai világunkban mégis nagyon sok a haragos, dühös, gyűlölködő ember, s valóban van abban valami, hogy a harag a legtöbb problémánk alapja. Ugyanis, aki haragos, az nem találja a helyét, kényelmetlenül érzi magát, nem tud aludni, és megakadályoz abban is, hogy sikeresek, eredményesek legyünk.

A harag okai:

- az egó – az „én”-hez való kötődés

- a vágyak okozta fusztráció.

Miért lobbannak haragra az emberek?

  • pl. amikor meg akarnak szerezni valamit maguknak, minden áron, nincs türelmük kivárni, dühösek, haragosak lesznek, ha az nem sikerül gyorsan.
  • Aki türelmetlen, ingerült, az könnyen megbánt másokat is, amiért lehet, hogy később lelkiismeret-furdalása is lesz. Az tény, ha valami nem úgy megy, ahogyan kellene, akkor az emberek fusztráltak lesznek, és szenvednek is.
  • Amikor rosszakat mondanak rólunk, vagy a munkánk nem sikerül, akkor is fusztráltak leszünk, és ez is haragra gerjeszt. stb.

A haragot le kell győzni, és elsősorban az egó az, amit le kell győzni. Már a régi blogomban is írtam arról, hogy nekem a Reiki öt alapelve olyan volt, mint egy mantra, s mikor elmondtam, lenyugodtam, olyan dühből is, hogy szinte remegtem.

USUI hagyatéka ésTanítása:

* Csak ma, a hála érzése tölt el!

* Csak ma, felhagyok az aggódással!

* Csak ma, nem leszek dühös!

* Csak ma, becsülettel végzem dolgomat!

* Csak ma, szeretek és tisztelek mindent, ami él!

Ilyen volt pl., amikor 2008 nyarán nyaralni mentem még Ibizára, és velem utazott egy nő két gyerekkel, és kiderült, hogy nem jól volt megrendelve a repülőjegyük, és ott ragadtak Barcelonában. Az asszony és a kis 3 éves ott sírtak, hogy mi lesz velük, kiderült, hogy egyetlen fillér sem volt náluk. Épp annyi költő pénzem volt, amit rá kellett nekik fizetni a jegyre, és megesett a szívem rajtuk. Mondom, hogy egy helyre megyünk, apuka majd kifizeti. Ki ám… a fenét. Már egy hónap is eltelt, és nekem a hazaútra sem volt meg a pénzem, és csak nem adták meg a pénzt, nekem is kölcsön kellett kérnem, hogy hazajöhessek. Utolsó este azt mondtam, hogy ha nem adják meg, fel fogom őket jelenteni, és az anyuka röhögve vágta a képembe, hogy miért nem hagytam ott őket Barcelonában. Nem elég, hogy a vakációt tönkre tették, meg is loptak (tárgyak tűntek el, mivel egy lakásban laktunk), de még a pénzemet sem láttam. S mikor kiköltöztem Ibizára, az alatt a négy év alatt sem tudtuk visszaszerezni. Ilyen magyarokat sokat hozott utamba az élet külföldi életem során, utána már el is kerültem őket, és megtanultam nemet mondani, jó lecke volt.

De azon az estén, olyan dühös voltam, hogy remegtem, beszélni is alig tudtam, nem akartam elhinni, hogy tényleg nem adják meg a pénzemet, és nem tudok mit tenni. Órákon át mondtam magamban: - Elengedem minden haragomat, dühömet. (Az alapelvek közül itt változtattam, mert kihagyom a "nem" szót, és azt szoktam mondani, hogy elengedem a dühömet...)

S egy idő után látható volt nálam, megszűnt a szívdobogás, a fusztrált helyzet, s belenyugodtam, hogy szó szerint megloptak, és az én jó szívem miatt, vagyis csak magamat okolhattam, mert minek adtam nekik oda a pénzt.

A haragot legyőzni három módszerrel lehet.

  1. Elemezzük a helyzetet itt a tudatunkkal, gondolatainkkal dolgozunk – Pl. valaki durva szóval bánt meg bennünket, elemezni kell, hogy mi az igazság benne. A negatív szavak feszélyeznek, s ha hozzákapcsolódunk a szóhoz, az valahogyan manifesztálódik, és boldogtalanná tesz bennünket. Ha példával akarok élni, húsz évig dolgoztam egy általános iskolában, és az egyik pedagógus egyszer azt vágta a fejemhez: „tudod mi a különbség kettőnk között? – egy meg két diploma.” Ez akkoriban eléggé fejbe vert, mert nem éreztem, hogy a szakján kívül bármiben is több lenne nálam, sőt, ő még összeadni sem tudott és műszaki analfabéta volt, hiszen még a tévét, videót is nekem kellett összedugnom neki. Mindenesetre hátrányban éreztem magam, mert valóban nem volt diplomám. Mikor megszereztem, ő volt az egyetlen, aki nem gratulált, és nem tudott már mit mondani, de ő akkor is felsőbbrendűnek érezte magát. Nálam ez mindig így volt, hogy ha valamivel nem rendelkeztem, annyit dolgoztam magamon, hogy ez a hátrány megszűnjön. Ez is egyfajta feloldása volt a haragnak, jelen esetben fusztrációnak, szenvedésnek. Ha megvizsgáltam az igazságtartalmát, akkor igaz volt akkoriban a diploma hiánya. És ezt az egóm nehezen is viselte, főleg, hogy egy kevés önbizalommal rendelkező ember voltam. A legfontosabb, hogy kidolgozzuk a mások irányába való helyes hozzáállást. Nem kell figyelembe venni mások szándékát.
  2. A képességeinkkel dolgozunk. (Pl. empátia, tolerancia, türelem, együttérzés, tisztelet, könyörület, együttérzés, kegyelem, megbocsátás.) Szerintem, itt van nagy szükség a türelem tanulására, a türelem már egy képesség. Ha olyan helyzetbe kerülünk, ami dühít, akkor azt mondjuk: „türelmes vagyok…” Sokszor. Mint egy mantrát, és egy idő után eljut az ember oda, hogy valóban türelmes lesz. S minél többet gyakoroljuk a türelmet, annál együttérzőbb lesz az ember. Képesek leszünk észre venni mások hibáit, fájdalmát és haragját, mert mások is akkor bántanak, ha haragosak. S a megfelelően kell reagálni ezekre. Itt van egy példa erre is, pont a blogból. Írtam már, hogy volt olyan bejegyzésem, amit támadtak, hülyeségnek tartottak. Tisztában vagyok vele, hogy főleg, ha ezoterikus témáról írok, akkor azt nem mindenki érti, és nem mindenki fogadja el, az a bejegyzés nem is mindenkinek szól. Ha pocskondiáztak, támadtak, tőlem senki sem azt kapta vissza, hanem figyelmet, türelmet, diplomáciát, megértést, együttérzést, megbocsátást.
  3. Dolgozhatunk a megfelelő észleléssel. – Itt el kell gondolkodni a karmánkon. Miért születtünk abba a környezetbe, miért kell megélni bizonyos helyzeteket. Amiket megélünk, ezekkel a tapasztalásokkal tisztul a karma, s figyelni kell arra, hogy hogyan viselkedünk, reagálunk, nem generálunk-e egy újabb karmát valamivel. Képzelhetjük azt is, hogy alapvetően minden ember és emberi természet ártatlan, csak ha harag fűti, akkor bánt meg szavakkal, tettekkel valaki.

Azóta sem voltam olyan dühös, mint akkor 2008 augusztusában. Néha vannak olyan napok az életemben, és biztosan másoknak is, amikor minden ok nélkül is dühösek vagyunk. Ez nálam főleg a menstruációs időszakban volt, most meg a változókor hozza néha magával, vagy pedig a Telihold. Ilyenkor egyszerűen magamba fordulok, kerülöm az embereket is, hogy ne hogy megbántsam őket. Ha mégis előfordul, igyekszem bocsánatot kérni.

Most is szenvedek, fusztrált vagyok attól, hogy pl. már napok óta nincsenek látogatók. Péntekre bejelentkezett egy 72 fős csoport, akik nem jöttek, szombatra is, azok sem jöttek. Látom a buszokat keresztül menni Parádon, és nem állnak meg, maximum egy fagyira. Hol vannak már azok a tanulmányi kirándulások? Kitaláltuk, hogy ha mind a három múzeumba megy valaki, pl. egy gyerek vagy pedagógus, nyugdíjas, mindössze 350,- Ft-jába kerül. S akkor is inkább fagyit vesznek, minthogy megnézzenek olyan dolgokat, amiket nem láthatnak nagyon máshol.

A baj az, hogy még ezért is magamat okolom, mintha én tehetnék róla. Pedig én, ami az én helyzetemben megtehető, azt megtettem. Mivel nincs internet, otthon a saját gépemen esténként, éjjelente írogattam web-es oldalaknak, környékbeli szállodáknak, betetettem a tévé műsorba is pluszban a Palóc házat, közösségi oldalakon vittem hírét, és hirdettem, ahol ingyenesen lehetett. Felvetettem két házat a tájház szövetségbe, stb.

A Palóc házban a 6 éves bezárása előtt ezrek voltak havonta, most meg 100 vendég is soknak számít. Megnézik a Cifraistállót, és ezzel le van tudva Parád.

Valahol ez is fusztrál. Parádfürdő bármilyen szép is, az főleg az arisztokratikus jellege miatt van, és a Cifrában a régi hintók látványa már elég lenne? Miért nem ismerik meg a nagyobb többség, a régi palóc világ életét is?

S ha nem jönnek, akkor miért nem jelzik? Bejelentkeztek a két szünnapunkra is csoportok, be is jövünk dolgozni akkor is, már nincs egyetlen szabadnap sem lassan, de ha akkor sem jönnek, na akkor megint lesz ok arra, hogy dühös legyek… Vajon hogyan fogom kezelni?

Parádsasváron megnyitott egy kis üveghuta magánkezdeményezésként, ahová meg sok csoport megy, hiába 1000 Ft a belépő. Örülök neki, és reklámoztam is őket, küldtem is oda embereket, de ide onnan nem jön soha senki… Egy kis elemzés, nem reklámozom ezentúl őket, és nem is küldök embereket, csak ha onnan is jön majd valaki. Szerintem ez így tisztességes. Mindenesetre ezt most a három múzeum szívta meg...