Sokszor tettem már fel magamnak ezt a kérdést, sokszor adtam is rá választ magamnak, ma újra megkérdeztem...

Ha összefoglalom azokat a dolgokat, amiket hosszú évek alatt tanultam, ismertem, tapasztaltam meg, akkor az első felismerés az, hogy azért születtem le, hogy elvégezzem az életfeladatomat, ahhoz pedig végig kell menni az életutamon, amin sokféle hatás fog érni. S  ez valóban így is van.

Az úton haladva átéltem mélypontokat, magaslatokat, értek jó és rossz hatások, megtapasztaltam számos élethelyzetet, melynek során számos szenvedésfajtát szenvedtem el, de volt sok örömben is részem.

A héten Egerben jártam, augusztus óta nem jártam ott, s persze máshol se  nagyon, sok ügyet intéztem, és elképesztő dolgokat tapasztaltam. Az elmúlt időszak, amit külföldön töltöttem most szembesített vele, hogy mennyire kicserélődött itthon minden, mennyire lett rosszabb.

Voltak már jelek, és a szolgáltatóval vívott levelezések is rámutattak, hogy nem tudom, hová lettek azok az emberek, akik még úgy tudtak dolgozni a legtöbb helyen, hogy értettek is ahhoz, amit csináltak, netán szerették is azt.

Ma már lehet, hogy nincs ilyen. Jártam a kórházban, szemvizsgálaton. 2000-ben jártam ott utoljára, akkor mondanom sem kellett semmit, kivizsgáltak mindenre, most azzal kezdték, hogy lehordtak a sárga földig, mert nem jártam előtte optikusnál, és nem mérettem be, milyen szemüveget hordok, ugyanis ők nem tudják. Azért nagy nehezen megnézték a lencséket, mert nagyjából meg tudtam mondani, hogy milyen lehet a távollátó és a közeli. Kértem, hogy vizsgálja már meg a szemem, gondoltam szemfenékés nyomás vizsgálatra. Erre szó szerint kidobtak a rendelőből, hogy ezekre nincs szükség, mert én teljesen jól látok. Születésemtől szemüveget kell viselnem, s jól látok.Ezek után minek is vizsgáltassam ki magam, ha igazán nem is foglalkoznak senkivel. Azért aláírattak velem egy papírt, hogy egy rakás mindent csináltak velem.

Az ember már csak egy szám, egy név, ami kell a statisztikához.

Jártam ügyvédnél is, mert a bank által küldött levelet teljes ködösítésnek láttam, amit ő is megerősített, hogy csak mellébeszéltek. Elmentem személyesen is a bankba, hogy lássam, tényleg olyanok ülnek-e ott, akiknek már fogalmuk sincs mit is kellene csinálniuk. Az ügyvéd tanácsára - fel akartam vetetni egy jegyzőkönyvet - nem sikerült. Nem tudták elmagyarázni, hogy mit is takar májustól kezdve a bankszámlakivonat, és arra sem kaptam személyesen sem választ, hogy az életbiztosítással kombinált hitelemnél, a biztosító által átutalt összeget miért nem a tőke törlesztésére fordították, miért kamat, kezelési költségre, büntető kamatra, meg mit tudom én mire. A nő dühösen felugrott a pulttól, és egy kisebb káromkodás kíséretében ott hagyott a pult előtt. Majd mikor visszajött, nekem tapadt, hogyan merészelek én panaszkodni, amikor már ilyen régen nem fizetem a hitelt. S tehetek panaszt, ha akarok, de ugyanazt válaszolják, amit már megkaptam. Pedig nem jogos, mert a szerződés egyértelműen leírja, hogy itt nekem van igazam, de sajnos az is biztos, hogy a jelenlegi helyzetben, nincs a bankban senki sem, aki ezt helyesen tudná most megoldani.

Ezeket példaként írtam, hogy vannak olyan helyzetek, amik negatívak, mégis meg kell maradni pozitívan gondolkodónak. Nem szabad hagynom,hogy az ilyenek lehúzzanak, és negatívan gondolkodjak.

Ma voltak a szellemgyógyászok Parádon, még én sem voltam eddig ilyennek alanya. Negyvenen jöttek el, amiért nagyon hálás vagyok, mert nem volt hiába való a szervezésem. Jövőre is meg fogom ezt szervezni, főleg, ha majd pozitív visszajelzések is lesznek. A gyógyítás ingyenes volt, viszont sok a szkeptikus ember, és már akkor elutasítja az ilyesmit, hogy egyáltalán kipróbálnák. Örülök, hogy hat településről is jöttek. Ez ismét nagy örömöt okozott. S mivel engem is gyógyítottak, ez külön jó volt. Továbbá az is örömöt okozott, hogy egyből 11 embert  kell felvenni a FB-on az Ezos klubba, és hogy ki lett a létszám a reiki tanfolyamra is. S talán egyszer a szellemgyógyászati tanfolyamot is meg tudom szervezni. Érdekes élményekben volt részem. A többiek mesélték, hogy volt akinél műtétet is végrehajtottak szellemi szinten. Ahogy jöttek kifelé az emberek, nagyon soknál láttam a változást, és ahogyan a szellemgyógyászokkal beszélgettem, megéreztem azt a tudást, amivel rendelkeznek.

Ha a mottómra hallgatok, semmi sem történik véletlenül, akkor lehet, hogy majd ez lesz az utam következő állomása. Erős késztetést éreztem, hogy nekem ezt meg kell tanulnom. Annál is inkább, mert az utam visszakanyarodott ide. 2001-ben ugyanis a Táltos Iskolába készültem, ahol a szellemgyógyászatot szerettem volna megtanulni. Azonban felvettek a főiskolára, és az utam más irányt vette. A főiskola után éreztem azonban,hogy nekem még tanulni kell, így indultam el a Reiki útján, és most talán majd ez lesz a következő. Meglátjuk.

Tehát a saját példámból is látszik, hogy egy héten belül is milyen sok minden történik az emberrel, és ez az út, amin megyünk, azon semmi sem történik véletlenül, ezeket mi magunk terveztük meg, ami akkor is így van, ha ez hihetetlenül hangzik, s akkor is, ha rossz, negatív benyomások érnek bennünket.

Milyen nehéz pozitívan gondolkodni, amikor annyi negatív hatás ér bennünket a mai világban. Mégis kell...

Nagyon sokat köszönhetek önismereti utam során az idézeteknek, ezért ezeket gyakran alkalmazom, még a könyveimben is.

Tatiosz nagyon pontosan fogalmazza meg az élet értelmét, amit itt olvashattok.

A lényeg, hogy szeretni kell, s amit látunk, érzünk, hallunk, tanulunk, azt tovább is adjuk, figyeljünk a másikra.

Ez az én életem értelme is. Talán ezért is van az, hogy az írásaimban tovább adom, amiket én már megéltem, megtanultam, megtapasztaltam. Nem egyszer azt is leírtam, hogy életfeladatom, hogy írásban adjam tovább ezeket.

Megerősítést kaptam ma arra, hogy a közössége(ke)t továbbra is össze kell hozzam, egyben kell tartanom, még tanulnom kell, és információt kell átadnom, időnként lehet tanácsadás is, s valamikor, akár tanítás is...

Folytatom akkor a rendhagyó útleírásaimat az Isten nyilai között, avagy a Titok valóban működik c. könyvemből. Most Svájcba viszlek benneteket...

Svájci feeling

A 2006 decemberében és 2007 januárjában írt blog bejegyzéseim alapján.

„ A merészség növeli a bátorságot, a tétovázás a félelmet.”

Publilius Syrus

Indulás előtti nap

Ma sokat teljesítettem, igazán büszke lehetnék magamra. Felfordulás van körülöttem, közben pakolok, készen van a bakancsom is, szuper lett, egy spéci talpbetéthez készítették! Fagyállót is szereztem, még öntöttem az emeleti fürdőszoba vizes részeibe. Minden le van zárva az emeleten. Megvan a kölcsön kért GPS is, megtanultam kezelni, be is programoztam az útvonalat, és még főztem is a gyerekeknek. Most mindhárom a néptáncos karácsonyi buliban van.

Tényleg örültem ennek a lehetőségnek, útnak. Az életem hosszú évtizedekig szenvedés volt, mostanában mintha visszakapnék valamit a sorstól, az élettől!

Az emberi irigységet ebben az évben nagyon megtapasztalom. Volt olyan beszélgetésem az MSN-en nemrég, ami nagyon megrázott, és majdhogynem a dühöm győzött, pedig engem nehéz kibillenteni az egyensúlyomból. Rosszkor volt időzítve, azonban sikerült magamon erőt venni, s csak azért sem hagyom, hogy elvegyék a kedvemet!

Köszönöm mindenkinek, hogy jó utat kíván nekem, biztosan az lesz. Sosem voltam még ilyen hosszú úton, s egyáltalán sehol sem. S lám mit tesz 2006?

Kis ember a nagyvilágban. Eljutok az USA-ba, most pedig Svájcba.

– Ne irigyeljetek, amilyen életem volt, valószínűleg egyikőtök se cserélne velem. Úgy érzem, hogy most valamit meg kell élnem, igaz nem most kellene, hanem régebben kellett volna, de nekem sok min­den nem adatott meg. Nem bepótolok dolgokat, csak most élem meg őket, amiért nagyon hálás vagyok!

Szól az indián zene, és felvidítottak a svájci barátaim is, szépen össze fogom magam szedni. Szóval Ausztria, Svájc RESZKESS! Holnap megyek, és felfedezlek.

Uff. Én beszéltem.

Kalandok Európában 1.

Tegnap csúnya ködös, nyirkos, csúszós időben indultunk, mindössze két helyen volt napsütés és tiszta idő. Az autó Miskolctól Hegyeshalomig ment, s a két helyszín a Mátra egy jó része, s a másik, ami megint nem véletlen, Tatabánya volt. Örültem, mert most mentem először az M1-en autóval, busszal már voltam kétszer, és látni szerettem volna a Turul madarat Tatabányánál.

A barátom azt mondta, hogy a ködben nem fogom, ám képzeljétek el, hogy csak ott sütött a nap és láttam a Turul madarat!

Jelnek vettem, és úgy éreztem, közelről is látnom kell azt a hatalmas szobrot!

Csodálatos érzés volt szabad szemmel látni Svájcban, milyen az, amikor a magas havas hegycsúcsok alján, a pálmafákon tündököl a tó felől odaérkező napsugár, olyan szép hely, hogy csak álmodtam eddig ilyen édenkertet. A blogot olvasóknak megígértem, hogy ha a hegyek­ben leszek, kiálltok egy nagyot, hogy messzire hallatszódjon, és teszem ezt azok helyett is, akik nem lehetnek ott, de lélekben velem vannak!

Kalandok Európában 2.

Az utazás

2005-ben azt mondta az egyik barátom, hogy merjek már végre nagyobbat álmodni, mint amit eddig elértem! Ez évben lett még két barátom, akik ugyanezt javasolták. Hát én most álmodtam, álmodom, kérek, és teljesítik!

Gyermeki kíváncsisággal és a felfedező örömével indultam az útnak. Az osztrák határt átlépve, amikor jöttek az alagutak, szinte ittam magamba a látványt, néha a szemüvegemet is levettem, mert így a különböző színű lámpák olyanok voltak, mint a gyöngyök. A barátom csak úgy mosolygott a bajsza alatt. :) Persze mire megérkeztünk, akkorra már elegem lett az alagutakból, ám az elsőket nagyon élveztem, hiszen most jártam ilyenekben először.

A GPS használhatatlan volt, állandóan le akart minket téríteni a helyes útról. A barátom a beszélő hölgyet elnevezte „Spiné”-nek, akik ismernek bennünket, most biztosan jót nevetnek! :) Próbáltam kedvezni neki, ha már vezet, egy hölgy hangját hallja, ám ki kellett kapcsolni a Spinét, mert folyton haza akart bennünket vezetni, így csak a térkép részét használtam. Ezt és a barátnőm pontos útleírását használva, illetve a jelzőtáblákat figyelve, sikeresen végig mentünk négy országon és egyszer sem tévedtünk el! Most voltam autóval másodszor határátkelőhelyen.

Kaptam az SMS-ket, hogy üdvözöljük Ausztriában, Németországban, Lichtensteinben, Svájcban, s mivel öt km az olasz határ ide, szerintem oda is átmegyünk. Szép teljesítmény, jó volt a sofőr, és jó voltam én is navigátornak, remek csapat voltunk! Csodás tájakon mentünk, sajnos azonban az autópálya mellett csak elsuhantak a történelmi városok: Bécs, Linz, Salzburg, Innsbruck, Kufstein stb., nem láttam belőlük semmit sem. Először köd, majd tűző napsütés kísért utunkon és az igazi látnivalóknál már belementünk az éjszakába. Ám a kivilágított kufsteini vár, még ha néhány másodpercre is, lélegzetelállító volt, akár a sötétben tornyosuló hatalmas hegyek, mintha ránk akarnának omolni, ahogyan kanyarogtunk alatta, hófedte sapkáikkal bólogattak nekünk, a hegyoldalakban megvilágított emlékek, helyek pedig kísértetiesek voltak. A sok fényárban úszó település, mint megannyi gyöngy fűzér ragyogott az éjszakában, csodálatos volt. Azt mondtuk – hamarabb indulunk haza –, hogy ezt világosban is láthassuk majd!

Kellemetlen helyzetünk a svájci határátkelőnél volt. Ott kóvályog­tunk egy kicsit és a határőrök vették el igazán a kedvünket. Meg kellett tapasztalni, hogy milyen rossz szemmel néznek a magyarokra. Sok autó közlekedett az úton, ám csak minket állítottak félre, már úgy éjfél felé járt az idő. Nagyon figyeltem, hogy mindenből – húsból, italból – csak a limitet vigyük. Jó megérzés volt! Négy nyelven szidták a magyarokat és mi jobbnak láttuk meghúzni magunkat, és úgy tenni, mintha nem értenénk semmit. Azért a barátom németül, én pedig angolul megértettük a lényeget, szerintük bunkók vagyunk, hogy minden nyelvtudás nélkül megyünk az Unióba! Ja. Vajon ő tudott-e egyetlen szót is magyarul? Naná, hogy nem. Pedig legszívesebben odamondtam volna nekik, de nem mentem bele a játszmába, úgy is csak a rövidebbet húztuk volna! Különben meg egy idő után elment a kedvük a kutatástól is, amikor meglátták az autó belsejében uralkodó „rendet”.

Éjjel három óra körül megérkeztünk, már vártak minket. A mai kalandokat majd máskor írom le. Talán ötvözöm az USA-beli élményekkel, hogy a tanulságok jól érthetőek legyenek. Nem kell félni, és soha semmi sem késő, vannak lehetőségek, amelyekkel élni kell, és meg kell tanulnunk dolgokat!

Ma is sok álmom teljesült. Az egyik, hogy nemrég ültem életem első jakuccijában. Körülöttem mécsesek, meditáló Tajcsi zene, lazultam és gondolkoztam, álmodoztam, majd összeállt bennem, hogy hová el nem tud jutni a szegény ember lánya? Talán ez a tanulsága annak, hogy meg kell élnem valamit, hogy valóban elhiggyem, hogy léteznek ezek a dolgok! Rágódhatnék azon, hogy bolond vagyok, mert majd miből fizetem ki a gázszámlát januártól, miért nem arra tettem félre ezt a pénzt. Úgy érzem azonban, hogy ha az életben adódik a lehetőség, akkor meg kell ragadni, hogy magunk is elhiggyük, hogy elérhetjük, amiket szeretnénk! Valahogy meg fog oldódni a másik gondom is!

„Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra.” ahogy a közmondás is tartja.

Kalandok Európában 3. Élmények a tengerentúlon 1.

Tegnap világosban láttam olyan csodálatos tájat, amelyet eddig ne­héz volt elképzelni is. Körös-körül fehér sipkás hegyek, a völgyben egy soha be nem fagyó tó, amin még most is vitorláznak, a parton pedig éppúgy található pálmafa, citromfa, s sok egyéb növény, mint a trópusokon. Folyamatosan érzem a párhuzamot Florida és Olasz Svájc között. Már a klíma is hasonlóan párás, itt sem kell a hajamra zselé vagy hab. Olyan hullámos lett, hogy nehéz dolga lenne vele a fodrászomnak!

Csodálatos látvány tárult elénk, amikor sétáltunk. A nap sugarai a szemünkbe tűztek, és hamarosan négy szemüveg lencséi sötétedtek elég gyorsan az erős fény hatására, így olyan volt, mintha napszemüveg lett volna rajtunk. Az biztos, hogy ilyen erősen Magyarországon még nyáron sem sötétedett el a lencse.

Jártunk a Valle Maggia-n. Óriási élmény volt látni a tessini házakat (Titcino olaszul), itt élt a svájci őslakosság. Hatalmas köveket képzeljetek el a hegyoldalban, ott éltek barlanglakásokban, majd az ottani kövekből épített házakban az emberek. (Újabb párhuzam, hogy milyen sokan vándoroltak ki innen az USA-ba a szegénység miatt) Felmásztam a 3. szint fölé, feljebb már nem igazán mertem menni. Amikor a meredek hegyoldalból tekintettem le, nagyon félre kellett tennem a tériszonyomat, s rávenni magam arra, hogy le tudok onnan majd jönni is! Felmászni a hegyre még könnyebb volt, de lejönni bizony sokkal nehezebb. A barátnőm mesélte, hogy itt élt előző életében, s az agyam már asszociált is, szinte önkéntelenül. Remélem, én is megismerem, ahol indiánként éltem, valószínűleg ezért kellett kimennem Amerikába is!

Az indiános esetek folytatódtak, folytatódnak még mindig. A barátom díjazta az indián zenét szerencsére, így az út nyolcvan százalékában ezt a zenét hallgattuk. Most a barátainknál is éppen indián zene megy, és ismét kaptam egy indián zenés cd-t. Ma voltunk vásárolni, és persze hogy egy indián nő akadt az utamba elsőnek! Meg is leptem magam, vettem egy bordó színű, álomfogós, csüngős fülbevalót, a barátnőmtől kaptam hozzá egy tűzzománc karkötőt és egy gyűrűt, még passzolnak is. Nos, ez a saját ajándékom, szeretem a csüngős fülbevalókat, kedvenc színem a bordó, és még egy tipikus indián szimbólum is!

Ma is csodálatos helyeken fotóztunk. Álltam egy régi kőből készült hídon, előre figyelmeztettek, hogy itt tériszonyom lesz, ám nem volt! Ott pózoltam a tetején, és amikor lenéztem, kristálytiszta vizet láttam, lelátszott az aljára, ahol barlangok lehettek, mert a hideg vízben éppen búvárkodtak ott. (A fekete kabátos vagyok én.)

S már láttam magam ismét Floridában, egy forrásnál, ami táplálja a Szent Johns Rivert, ott is ilyen tiszta volt a víz, és ott is van olyan mély üreg a víz alatt, s ott is búvárkodtak. Láttam behunyt szemmel sétáló, teljesen belőtt pasit cikázni a forgalomban, akárcsak az USA-ban.

Asconában egy régi platán sor alatt sétáltunk a promenádon. Itt szervezik évente az Asconai Jazz Fesztivált.

Csodálatos élményekben volt részem az elmúlt két napban és sok minden eszembe jutott a nyári vakációról is.

Tényleg kellenek az embernek vágyak, álmok, mert fantasztikus érzés, amikor megvalósulnak. Higgyetek benne, s soha ne adjátok fel az álmaitokat, ha jönnek a lehetőségek, legyetek bátrak, s éljetek vele!

Kalandok Európában 4.

Itt sokkal később virrad, reggel hét órakor még korom sötét volt, és ahogy a tetőtéri ablakon kinéztem, a magas hegy oldalában világítottak az utcai lámpák, szemüveg nélkül megint olyan látvány volt, mint megannyi gyöngy.

Nincs fűtés igazán a lakásban az emeleten, ahol aludtunk, és még sem fázom. Kétszáz frank egy éves áramszámla, és sokkal több áramot használnak, mint pl. én. Az én áramszámlám még is több az itteni duplájánál is.

Azonban más az itteni mentalitás. Nagyon ügyelnek a tisztaságra, pl. ha valaki kitereget a balkonra, még azért is felszólítják, hogy ne tegye!

Jött sok megérzésem, ráérzésem, szembesülésem, amiket megint meg kellett élnem, ide kellett jönnöm, mert piciny falum zártságában nem értettem volna meg!

Svájc olyan, mint egy rendőrállam, bár jól élnek az emberek, még se igazán szabadok, talán ezért vágynak ennyire az USA-ba?

Ha igaz az a mondás, hogy amit január 1-jén csinálunk, az lesz jellemző egész évben, akkor én bizony sokat fogok utazni! Ugyan is úgy döntöttünk, hogy már újév reggelén hazaindulunk, hogy világosban is lássuk azokat a látnivalókat, amiket a sötét éjszakában nem tudtunk élvezni. Így megint 4 országon utazom át az újév napján. Remélem, hogy most már jól fog működni a GPS. Biztosan benyomhattam rajta egy gombot, amikor a szélvédőre erősítettem. Azt tartja a mondás, hogy a hazaút mindig rövidebbnek tűnik, kíváncsi vagyok, hogy ez ilyen messziről is úgy lesz-e majd.

Most még a barátaim alszanak, ezért kihasználtam a lehetőséget és írtam egy keveset. Ma talán átmegyünk Olaszországba. Kicsit fáradt vagyok ugyan, ám sok mindent láttam a két nap alatt, majdnem több mindent, mint az USA-ban öt hét alatt. Vár a világ, megint egy más kultúra, más érzések, amiket meg fogok ismerni!

Úgy érzem, hogy meg kell tapasztalnom, ismernem embereket, érzéseket, helyzeteket, kultúrákat, hogy valóban készen legyek az írásra. Még sok tanulnivalóm van, igyekszem élni a lehetőségekkel, és köszönöm a barátaimnak, hogy lehetővé tették, hogy eljussak ide, hogy szeretettel fogadtak és hozzásegítettek, hogy sok mindent megismerjek, megértsek!

Tegnap egy hatalmas gát tetejéről tekintettem a mélybe, pont onnan, ahonnan a vakmerők ugrálnak le biztosító kötéllel.

Sok mindent ki akarok még próbálni az életben, ez egyelőre nem szerepel közöttük!

Kalandok Európában 5.

Jártunk Olaszországban. Nem nagyon éreztük a különbséget, igaz, csak öt km-t jöttünk Olasz Svájcból. Szerettünk volna sétálni a kikötőben, a sétányon, ám hatalmas piac volt, és ott is végig ki voltak pakolva az árusok. Az angol és a német nyelvjárás után most az olasz volt kicsit fura, az embereket megfigyelve mégis éreztem, hogy Olasz honban járunk!

Most valami különös sajt ételt fogunk enni, délután pedig Locarno lesz az úti cél. Svájcban fogjuk búcsúztatni az óévet, na, ilyent se csináltam még! Mostanában mást élek meg, mint az utóbbi időben, hiszen a főiskola négy éve alatt áttanultam a szilvesztereket, mert január elején szinte mindig vizsgám volt. Most végre nem kell tanulni, és most nem kellett igazán készülni sem semmivel (nem szerveztem, nem sütöttem, nem főztem).

Milyen könnyen megszokhatja az ember a könnyebb életet, egy kis luxust, igaz, sosem volt részem benne, most azonban beleláttam egy kicsit!

Az én mérlegem 2006-ra, bár a saját naplómba akartam írni otthon, most mégis itt teszem meg Svájcban. (2006. december 31.)

Saját magam számára is hihetetlen évem volt, és ami ezt elindította, az volt, hogy megváltoztattam a nevem. Alighogy megtettem, egy héten belül megismertem a leendő mesteremet, s elindultam a reiki útján. Szintén egy héten belül megismertem a duálomat, aki segített kijutnom az USA-ba, segítségével megismertem az igazi szabadságérzést és szerelmes lettem. Szembenéztem önmagammal, számos szembesülésem volt, sok mindent megértettem, megtapasztaltam, megismertem, amikről azt gondoltam, hogy sose fogom! Tíz éve készítettem az első numerológiai jellemzést önmagamról, azóta olyan sokat változtam, hogy szó szerint anyukám is azt mondta, hogy alig ismer rám. Most úgy érzem, hogy ezzel a névvel kell még fejlődnöm.

Az év második felében új barátokat találtam, akikkel szintén mély kapcsolat indult, mivel nem hiszek a véletlenekben, ennek is óriási jelentősége van, hiszen ennek köszönhető az is, hogy most itt vagyok Svájcban!

Ebben az évben az utazások azzal indultak, hogy többször is kimentem Szlovákiába, egyszer egyedül is. Sikerült visszanyernem a vezetési rutinomat is. Tíz pályázatból nyolcat megnyertem, több projektem is fut. Létrehoztam egy mikrotérségi összefogást kulturális, idegenforgalmi vonalon, kistérségi vonalon pedig hasonló összefogás alakult ki civil területen. Létrehoztam a polgárőrséget, magam is vizsgázott polgárőr is lettem, és ismét bejutottam önkormányzati képviselőnek. Létrehoztam az ezoterikus barátaim találkozóját, a reiki klubot és találkoztunk néhányan párkeresési céllal is egy találkozón.

Nem utolsó sorban rátaláltam a blogra, ami hatalmas lendületet adott, mert erős késztetésem lett, hogy nyilvánosan írjak, és úgy érzem, sok olyan mondanivalóm is van, amiket meg kell osztanom másokkal!

Az üzenetem az, hogy legyenek vágyaitok, merjetek nagyot álmodni, és higgyetek abban, hogy lehet más életetek is, mint amilyen környezetbe beleszülettetek! Ez az év nekem az alázat és a türelem tanulása volt főleg, de a megbocsátás, a másik iránti tolerancia, az embereken való segítés továbbmélyítése is. Következik az elengedés, elfogadás és a most tanultak még mélyebb átélése, megértése.

Sose adjátok fel, legyen hitetek, türelmetek, kitartásotok, s bátorságotok, és az életetek úgy alakul majd, ahogyan szeretnétek!

Hazatérés

Szerencsésen hazaértünk és megint nem tévedtünk el sehol sem. A GPS-t most sem használtuk, valamiért idegesített, viszont meg tanultam a táblákat jól olvasni, emlékezetből navigálni, és ez szédületes érzés volt! Ha valamiben gyenge voltam, az a tájékozódási képességem, most pedig azt érzem, hogy ezen a téren is milyen sokat fejődtem. Éjjel érkeztünk meg, és hihetetlen viharos szélben, esőben jöttünk négy országon át, sajnos így megint nem nagyon tudtunk megállni sehol sem. Ez biztosan azt is jelenti, hogy az igazi látványosságokra majd szentelni kell egy újabb utat!

A barátom szavaival élve – „hősök” vagyunk. Megcsináltuk, 2600 km-t mentünk, mivel még Magyarországon sem nagyon mentem autópályán, most aztán beleláttam a nemzetközi közlekedésbe. Tudjátok, hogy ha villant a másik autó, az nálunk azt jelenti, hogy menjünk már, míg külföldön, ha villant, akkor azt jelenti, hogy vigyázzunk, mert ő jön. Svájcban a gyalogosok megköszönik, ha az autósok átengedik őket, ám az autósok is megköszönik a gyalogosoknak, ha elengedik őket. Stb.

Hazafelé valóban gyorsabban telt az idő, sokat gondolkodtam, meditáltam a kocsiban, és megbeszéltük a közös élményeket is, azonban valamiért mégis több volt a csendes hallgatás, „az önmagunkkal való beszélgetés”, persze ez sem volt véletlen.

Sokat tapasztaltam, amiket meg kellett tapasztalnom, és ha egyedül lettem volna itthon ezekben a napokban, akkor sok mindenből kimaradtam volna. Igaz a szilveszter éjszaka nem volt buli, nem éreztem semmi jó hangulatot, viszont a sok látnivaló, érzés, benyomás ezt kárpótolta.

Most sok mindent kell megemésztenem, azonban örülök, hogy bátor vagyok, és hogy meg mertem lépni valamit megint, ami előbbre vitt!

Isten nyilai között

Isten nyilai között ekönyv