A fiatalok elmentek a Freskó étterembe szilveszterezni, Luca unokám is elaludt, még írok egy kicsit ebben az évben...

Az ember ilyenkor összegezni szokott, én is írtam már sokszor mérleget, nem egy itt a blogban is olvasható, most nem ezt teszem, hanem előre nézek, 2014-re.

Ebben az évben sok mindent lezártam, és igyekeztem talpra állni. A jövő év a változásé, az új dolgok kezdetét hozza el nekem.

Olvastam valahol, hogy van négy dolog, azaz négy szó, amit nem szabad az új évvel kapcsolatban használni.

  • jobb
  • szebb
  • gazdagabb
  • boldogabb

Lehet,hogy nem pont ez a négy szó volt. A lényeg, hogy eddig valóban mindig jobbat, boldogabbat, stb. kívántunk, s most nem így kell fogalmazni. Mert, mikor ezt írtam, nyilván magamnak is azt kívántam, és mindig rosszabb év jött.

Én nem szoktam igazán fogadkozni az új évre. Volt, hogy nagyokat álmodtam, s talán nem terveztem, de mégis megvalósultak. Aztán voltak olyanok, amelyek nem.

A jövő évre határozott elképzelésem van, remélem, hogy úgy is lesz majd.

2011-re és 2012-re rengeteg jelzőtt aggattam, 2013-ra már nem. Mivel a hit éve volt, a saját hitem is rengetegszer lett próbára téve, és elmondhatom így az év utolsó napján, hogy megerősödött, és ez örömmel tölt el.

Nagy bulizós voltam, ezt az elmúlt 5 évben elfelejtettem, és ezután is így lesz, mert most már bébiszitteres időszakban vagyok. A tánc az hiányzik néha, de már nem vagyok annyira oda érte, mint régebben.

Láttam fotókat a neten,hogy sok embernek a családban is azzal telt a karácsony, hogy a szoba négy sarkában ültek és a mobiljukon ügyködtek... Szerintem ez sem az a karácsony már, mint aminek lennie kellene... Szilveszterkor is sokan ezt csinálják, vagy a gép előtt ülnek, vagy valahol mulatnak. Most én is a gép előtt ülök, de nem sokáig...

Ma még dolgoztam, utána megsütöttem a sörkifliket, amiket a lányomék el is vittek. Elaludt Luca is. A tévé nem érdekel, a párom is szunyókál, ezért döntöttem úgy, hogy írok egy keveset még erre az évre.

Ma, amikor többször is vittem vendégeket a Palóc házba, próbáltam elképzelni, milyen volt a 18. században egy szilveszter, egy olyan házban, családban, ahol még  nem volt villany, nem aludtak együtt a férfiak és a nők. Biztosan együtt volt a család a kemence mellett. Lehet, hogy az öregapó épp egy mesét mesélt, és mindenki hallgatta. A mécsesek gyenge fényénél pedig kukorica és bab szemekkel malmoztak, de az is lehet, hogy még ezen az estén is dolgoztak valamit. Vajon megvárták-e az éjfélt? Ha nagyon fáradtak voltak, biztosan nem. Mégis nagyobb volt a szeretet, az összetartás és a boldogság is a családokban, mint most bárhol a világban.

Most sok a külcsín, amit mutatnak az emberek a világ felé, belül pedig az üresség van. Az emberek boldogtalanok, ha szegények azért, ha gazdagok, meg azért. Amikor 2001-ben tanultam a fogyasztói társadalomról, akkor még nem tartottunk ott, ahol most. Az akkor még Amerikára  nagyon jellemző társadalom azóta az egész világot elérte, és sajnos ez lett a mérce, ez lett a meghatározó, az agymosott emberek pedig az utolsó filléreiket is elköltik valamire, amit épp a tévéreklámokban vagy az üzletláncok csábító ajánlataiban látnak. Hogyan tudott kifordulni magából egy ország, egy társadalom, emberi közösségek és maga az ember?

Decartes még azt mondta: "Gondolkodom, tehát vagyok..." bár neki is voltak nagy tévedései, viszont mégis más volt a világ, mert legalább gondolkodtak az emberek. Én meg kitaláltam a saját szlogenemet: "Írok, tehát vagyok!"

Sajnos manapság pedig az terjedt el:"Megosztom, tehát vagyok..." mármint a közösségi oldalakra gondolok.

Engem úgy elkeserít az emberek mostani viselkedése,hozzáállása. Nem általánosítok, de sajnos a nagy többségre jellemző, hogy önző, becstelen, tiszteletlen, figyelmetlen, gonosz, dühös, agresszív, irigy, gyűlölködő, hazug. S ahogy beszélnek az emberek, főleg a fiatalok, nem tudom, hogy hová fog ez vezetni.

Az itthon lét alatt, a kevés tévé csatorna folytán is kapcsolgattam, bepótolva, 5 évet, amikor szinte a tévét se kapcsoltam be, igaz előtte sem nagyon, és mindenhonnan csak azt a fajta fröcsögést hallom, ami arra késztet, hogy azonnal kapcsoljak el onnan.

Ha már a Szeretlek Budapest a mérce, ahol a gyerekek, fiatalok olyanokat látnak és hallanak, amiket nem kellene, akkor ehhez nincs mit hozzáfűzni. Sajnos odajutottunk, hogy erre van igény. S arra, hogy a celebek szerepeljenek mindenhol, mert arra kíváncsi a magyar...

Szóval sokszor elkeseredek ezeken. Ha az én gyerekeim úgy beszéltek volna, ahogy egy-két műsorban láttam, bele is haltam volna. És számos műsor ontja,hogy "kussoljál már, haggyá már, menjél már innen, semmi közöd hozzá..." ezeken nő fel egy nemzedék, hová fogunk jutni?

Sokat olvastam arról, hogy az utóbbi 1-30 évben született gyerekek már mások, mint mi voltunk. Sajnos, mind a család, mind az iskolai oktatás, mint pedig a média hatása nem hagyja kibontakozni azt, amiért leszületnek. Nyilván vannak kivételek, de elkeserítő, hogy idejutottunk.

Na ennyi a borús gondolatokból, mert most a jövőbe nézek, és 2014 küszöbén azt mondom, hogy én figyelni fogok, hogy az unokáim ne legyenek ilyen gyerekek...

2014 legyen mindenkinek az újrakezdés éve. Nézzünk előre, és valósítsuk meg az álmainkat.

Szeretetteli boldog új évet kívánok minden olvasómnak, ismerősömnek, s azoknak is, akik csak ezt az egy posztot olvassák, s azoknak is, akik ellenszenvvel, irigységgel gondolnak rám...