Azt hiszem életem egyik legjobb döntését hoztam meg nem régen...

Ma egy hónapja vagyok az új munkahelyemen, és úgy érzem, mintha kicseréltek volna. Felültem egy gőzösre, ami eleinte csak pöfögött, most pedig már teljes erővel zakatol...

Holnap véget ér a jógatábor. Ott  tartok, hogy bátran le merem írni, hogy ezt  a munkát is élvezem... Hétfőn a szellemgyógyászokat hívtam le a táborba, ma pedig az egri krisnások énekeltek. Annyira a fülemben van a zene, hogy azt érzem, mintha ugrottam volna egy szintet... Jó hangú fiatalok vontak be a zenébe, én is ütögettem valami kis  cintányér félét.

Eszembe jutott, amikor a jurta szentelésnél a sámán nyomott a kezembe egy addig számomra ismeretlen eszközt. Azt is megszólaltattam, és a ma estit is ütemre vertem. Énekelni nem tudok, de ritmusérzékem mindig jó volt... :) Meg is  lettem dícsérve...

Régebben sokat olvastam a Krisnásokról, még a Bhagavad Gitát is megvettem, és olvastam is valameddig, igaz, sose jutottam a végére.

Egy krisnás volt, aki  tolmácsolt, mikor az Indiai maharadzsát interjúztam 11 éve. Igazából nagyon tisztelem őket, mert a természethez közel élnek, van biofarmjuk, és nagyon közel vannak az Istenükhöz, s a zene, az ének, a tánc, napjaik fontos részét képezi. Megkínáltak minket gyümölcsös halavával is.

Ismét egy kis  nosztalgia. Amikor Floridában jártam, bekerültem egy  indiai közösségbe, akik elvittek egyszer egy Sai Baba rendezvényre is. Ott rengeteg indiai  ételt hordtak össze a félsziget számos pontján élő indiaik, és lehetett belőle ingyen enni. 400 km-t utaztunk akkor. Hát végig kóstoltam vagy 7 féle ételt. Erről  már írtam korábban... A lényeg, hogy ott is  ettem ilyen édességet. Akkor és most  is nagyon ízlett...

Szóval felpörögtem, rengeteg energiám van, pedig  reggél 7-kor mentem el itthonról és este 9 után értem haza, most  még  is  azt érzem, írnom kell...

Úgy érzem, életem egyik legjobb döntése volt, hogy megpályáztam az állást, és hogy el is vállaltam,és hogy felmondtam a közmunkát az önkormányzatnál. Most már ugyanúgy magamának érzem a helyet is, a munkát is, mint ahogyan a múzeumokat éreztem. Ott  talán azért csináltam mellé sok mindent, mert még volt fölös energiám...  csak ott nem értékelték... vagyis  a vendégek igen.

Azt  mondják, hogy Parádnak a legpozitívabb helye Parádfürdőn található Erzsébet szálló melletti parki részen van, s én minden reggel ott  megyek el. Majd mindennap megölelek ott egy hársfát, és kitárom a kezem. Biztosan van, aki bolondnak néz, ha  épp arra sétáltatja a kutyáját, vagy fut valaki, de nem igazán érdekel. Elég komoly szintkülönbséget mászok meg minden nap. A Parádon lévő negatív energia  után igazi felüdülés, a nyugalom  szigete a tábor, ahová megyek minden nap...

Hétfőn a szellemgyógyász azt mondta, hogy meg voltam átkozva, igaza volt, mert én  is  éreztem. Azért  tudott rám hatni, mert április - májusban  olyan támadásnak voltam kitéve, hogy az egy átlagembert kiütött volna, de én túl léptem rajta.Viszont azt is tudom, hogy az átok visszaszáll arra, aki  küldte, most biztosan valamilyen betegség gyötri azóta...

Most már nem vagyok senki útjában, kiszálltam a parádi életből, új kapcsolatokat, új ismerősöket találtam... ma  az egyik jógás búcsúzóul papírból készített egy rózsát nekem emlékül, látta az asztalon a kosarat, amit nem régen fontam, hogy legyen benne valami, és a rózsán egy kedves   üzenet...

Három nap alatt megszerveztem három lehetséges tábor alapjait, hurrá  jönnek a motorosok, jönnek a szellemgyógyászok, és jövőre a jógásokhoz csatlakoznak más közösségek is...

Megismerkedtem egy új spirituális technikával is...

S nem utolsósorban. Tudjátok, hogy  a Hare Krishna c. dalt a Beatles szerezte? Mind a  négy beatle megismerkedett az indiai kultúrával, azonban George Harrison  volt  az, aki igazán kapcsolatba került velük.S arról is írtam már, hogy nekem mindig Harrison volt a nagy kedvenc, talán az indiai kultúra  felé is ez miatt kezdtem kacsingatni...

Idézet  a Wikiből:

A Maharishi Mahesh jógival való találkozás nyomán ismerkedett meg Harrisont először a meditációval. 1969 nyarán a Beatles elkészítette a „Hare Krishna Mantra” című számot, amit Harrison és a londoni Radha-Krishna templom hívei adtak elő, és amely világszerte sok országban fenn volt a Top 10-es listán. Ugyan ebben az évben ő és John Lennon találkoztak Ő Isteni Kegyelme A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupadával, a Krisna-tudat Nemzetközi Szervezete irányítójával. Harrison hamarosan magáévá tette a Hare Krisna eszméit, és haláláig kapcsolatban maradt velük. Mivel még életében rájuk hagyományozta Lethmore Heath-i farmját sokan feltételezték, hogy halála után nagy összeget hagy majd a szervezetre. Ez megdőlt, végrendeletében nem kerültek megemlítésre.

Jó néhányszor kerültem az indiai kultúrával kapcsolatba,még írhatnék néhány esetet, de a kiragadott példák is bizonyítják, ennyire nem történik semmi sem véletlenül...

A zene még mindig a fülembe cseng, meghallgattam a youtubon is néhányszor, egyik verzióját beteszem ide... még akartam írni a szanszkrit nyelvről is, de majd legközelebb...