A táborlakókat figyelve a gondolataim ismét Ibizára vittek...

Hétfőn este megnéztem a táborlakók rögtönzött előadásait, jókat nevettem, amire  talán szükségem is volt. A délután kapott jelmezek segítségével jó kis dolgokat vittek színpadra a "rendek".

Egymásnak is lelkes közönsége voltak, hiszen a füttyögés, vastaps mindenkinek kijárt.

Kedden áramszünet volt, ám az összeszokott táborlakókat ez sem zavarta. Jó hangú fiatalok gitárkísérettel mentek minden szálláshelyhez és ébresztették Gondor népét. Bevallom, hogy jó volt hallgatni pl.a Republic dalokat..."Jó reggelt kívánok..."

Reggelente a Kalandváros tábor mellett visz el az utam, s náluk ez gyakori ébresztő. De most más volt... Reggelire,ebédre pedig dobszóló hívta fel a figyelmet.

Az áramszünet mindenesetre nem hiányzott Parádnak a nyár közepén. A ciki az,hogy egyik tábort sem értesítették, még jó, hogy én a múlt héten orvosnál jártam, és ott láttam kiírva... Nem baj, ez is lezajlott...

Amikor hétfőn a táborban aludtam, már csak a társalgóban volt erre lehetőség, nem sokat pihentem. A főépület padlásán egész éjjel motoztak az állatok. Pelék, madarak és egy megtermett siklónak is ott van a lakása. Láttam a levedlett bőrét, bár ártalmatlan,akkor sem szívesen találkoznék vele...

Eddig a pelékről nem is tudtam semmit. Most azonban láthatom, szinte nap mint nap,  mennyire tudják bosszantani az embereket. Beköltöztek a raktárba is, és nagyon gyakran csinálnak áramszünetet is, mert még az áramszekrénybe is beszállásolták magukat, és élvezettel ugrálnak a kapcsolókon. Ha kinyitódik a szekrény ajtaja, nem menekülnek ám, úgy néznek az emberrel szembe, mintha ők lennének az urak...

Hát így néz ki ő kelme... már volt, hogy én is megriadtam, amikor mellettem ugrott elő valahonnan...

Láttam kotorni a falon, nem semmi kis állat. Eszembe is jutott róla, amikor Ibizán mentek így a gekkók a falon... volt amelyik a combomig felmászott, vagy a tenyeremből szemezett velem...

Amikor az előadást néztem, hátul álltam, mert ülve nem láttam semmit, túl pici vagyok ahhoz,  hogy a tőlem magasabb egyének között kiláttam volna. Hátulról nagyon soknak volt hosszú haja, és a félhomályban nem tudtam eldönteni melyikük a fiú és melyikük a lány. Nagyon sokan olyan  hajjal érkeztek, mint a kezdő képen látható  Gyűrűk urai színészeinek  is  van. Ez biztos  nem véletlen.

Én mindig  szerettem a fiúknak, férfiaknak a hosszú hajat, ezen nem botránkoztam meg, sőt nagyon tetszik. Élvezet volt számomra, ahogyan átélik, átérzik azt a  kitalált világot, amiben  most  játszanak. Mert ez egy jó játék, minden táborban élményeket  szereznek, és feltöltődve  mennek el. A 140 ember közül vannak Németországból, és más környező országokból is... Milyen sok ember szereti ezt a fantasy világot, ez is ezt mutatja.

Ez a gondolat is elvitt Ibizára. Úgy éreztem, mint ha a Dalt Vilában járnék  újra a  középkori ruhákba bújt emberek között. A Tolkieneseknek is remek helyszín lenne, bár ott nem tudnának úgy lakni, mint  itt a táborban. Egy korábbi posztom:

Mór hatás alatt

A  sziget  egyre  gyakrabban kísért mind álmaimban, mind pedig napközben. Felvillannak az ott hagyott dolgaim. Amikor úgy éreztem, hogy már elengedtem őket, belém nyillal valami, hogy milyen jó lenne, ha most itt lenne. Főleg az autóm.Pillanatnyilag nincs rá mód, hogy vegyek, de ha  a Fityóm itt lenne, most sokkal könnyebb lenne... Nem baj, fáj a lábam, de akkor is gyalogolok...

Az áramszünet is gondolatot indított el bennem, hogy az ember milyen könnyen megszokja, ha  valami  kényelmesebbé teszi az életünket. Áram nélkül egy kicsit más minden,pedig régen  nem volt,mégis megvoltak az emberek.

Amikor a tavasszal megvettem a használt automata mosógépet, utána már eszembe sem jutott, hogy előtte milyen  keserves volt  minden mosás, hogy hajolgatok a fürdőkád fölött és csavargatom a ruhákat... vagy amikor anyuhoz költöztem, mikor  hazajöttem Ibizáról, még fürödni is csak úgy tudtam, hogy bedugtuk a boylert, majd  hagytam hülni a vizet, mert nem lehetett keverni  sem a vizet. Most azért már fel lett szerelve egy csaptelep, és van hideg-meleg víz. 25 éves koromig nem volt fürdőszobánk sem. Már mind a két gyerekem megvolt, amikor ezt a  kényelmet megismertem. Bezzeg a mai fiatalok már el sem tudják képzelni, milyen fürdőszoba nélkül az élet...

A laptopom is a végét járja már egy  ideje, de hogy  ezt a kevés írást  milyen nehezen gépeltem le... a közbillentyűt néha 10x is meg kell nyomni, hogy ne legyen minden egybe  írva...

Mára így abba is hagyom...