Az éjjel is a táborban aludtam, s reggel az ébresztő zenék között volt egy, amit hallva megállt bennem az ütő...

A zenét hallva kimentem és hallgattam, a lábam is a földbe gyökerezett, és nagyjából azt éreztem, amit kb. 20 éve, amikor először hallottam a U2-tól a Whit or Whitout You c. dalt. Akkoriban napokba telt, mire kinyomoztam, hogy ki az előadó és a mi a címe.

Szinte beleborzongtam most is. Az internet azonban ma már sok falat áttör, csak két szót írtam be a Youtubon, amit megjegyeztem a dalból, és néhány másodpercen belül már hallottam is azt a dalt, ami még mindig a fülem cseng.

Az elmúlt hat évben nem hallgattam igazán új zenét, s sajnos rádiót sem, pedig aki ismer, az tudja, hogy nekem mindig ment a háttér zene, dolgozni és tanulni is jobban tudtam úgy. Most rádöbbentem, hogy ez mennyire hiányzik az életemből. Ehhez is ide kellett dolgozni jönni a táborba, és ennek a Tolkien csapatnak kellett a zenéit hallgatnom nap mint nap, hogy megértsem, hogy vissza kell kerülnie a zenének az életembe.

Ez az a dal:

Leragadtam a U2-nál és Bon Jovinál, lehet, hogy most lesz egy új kedvencem, mert ez a hangzásvilág nagyon bejön nekem. Kár, hogy csak most hallottam őket, ma már több dalukat is meghallgattam a youtubon, és nem tudok vele eltelni...

Igyekszem majd megszerezni minden dalukat, mert nagyon tetszik...

A srác hangja nagyon hasonlít Bonóéra, találtam egy klipet, ahol egy U2 számot adnak elő, még Edge is gitározik velük a U2-ból... Szenzációs.

Azt az érzést érzem, mint mikor gyerekként, lányként felültem a lánchintára, és négy körig le sem szálltam róla, közben pedig az akkori kedvencek szóltak a hangszóróban, Beatles, Cliff Richard, Sweet, Queen, stb.

Ezt az érzést szoktam érezni akkor is, ha tüzijátékot nézek. A szívem körül valami különös vibrációt kelt a zene, a szemem elhomályosodik, és olyannyira azonosulok a zenével, mintha nem is én lennék.

Ezt az érzést éltem meg akkor is, amikor Floridában a George Laken a hajón töltöttem az éjszakát a régi kedvenc dalokat hallgatva, sehol sem volt jele rajtunk kívül a civilizációnak...

S ezt az érzést éltem meg akkor is, amikor Ibizán körbehajóztam az Es Vedrát, és a hajó orrában a hajamba kapott a szél... Arra már nem emlékszem, hogy akkor hallottam-e valamilyen zenét, de akkor is ezt éreztem...

Ennek a zenekarnak most ismét sikerült ezt az érzést előhozni belőlem...

Sürgősen be kell szereznem egy cd-t, meg rádiót, mert még a kedvenc zenéim, és a cd játszóm is Ibizán maradt.... Vissza kell, hogy térjen a zene az életembe...

Azt hiszem koncerteket is szervezek majd a táborba...

A mai napom jól indult, remélem, így is lesz egész nap. :)

Tegnap este voltak a Tolkien tábor rendi bemutatói. Ismét érdemes volt benn aludni, mert nagyon tetszettek az előadások.

7 rend alakult, és jó volt látni, hogy az elmúlt 8 nap alatt mennyi mindent csináltak. Ha majd megkapom a képek elérhetőségi linkjét, felteszem a tábor fb oldalára, mert remek ez a tábor. Bár én külső szemlélődő vagyok, mégis átérzem, mennyire összeszokott csapat, és még 140 ember is fantasztikusan tud együtt működni, mindenki tudja, mi a feladata.

A rendek neveit én adtam, de biztos, hogy több stimmel ahhoz, amit ők használtak.

Volt a Kreatív rend, akik kézműves dolgokat, rajzokat alkottak.

Volt a Táncos rend, akiktől két rendkívül látványos produkciót láthattam.

Volt az Írók rendje, akiktől rendkívül érdekes, tanulságos, mesés és sokszor szórakoztató írásokat hallottam, tollforgatóként engem ez nyűgözött le a legjobban. Profik, tehetségesek, nagyon jó volt.

Volt a Vajákos Rend, akiknek a munkáit, főztjeit csak videón lehetett látni, hiszen a legtöbb minden elfogyott...

Volt a Jövő Nemzedéke Rend - bár ennek nem tudom mi a neve, én ezt adtam, itt az óvodás korúakkal foglalkoztak, és a kicsik is műsort adtak.

Volt a Kalandor Rend. Volt merészség, bátorság, kitartás, erő és vakmerő kíváncsiság is a filmen látott képeket nézve a résztvevőkben.

Volt a Kiránduló Rend, akik felderítették, bejárták a környék minden pontját, melyhez a közeli Mátra,Kékes, az Ilona Völgy, közeli várak is remek terepet adtak.

Szóval nagyon klassz volt. Ismét elismerésem a szervezőknek, résztvevőknek egyaránt.

Most is program van, mennek a harci játékok... és szokásomhoz híven - ma az utolsó napjuk, - igyekszem még jobban belelátni a játékba, munkákba... Holnap ők is elmennek... Így ma ilyen rövid blog lesz, de majd bepótolom...