Milyen nap is van? Ez jó kérdés....

Mióta a táborban vagyok, nem érzékelem, hogy milyen nap van. Hétfő vagy péntek, vagy vasárnap... Annyira összefolynak a napok, csak azt érzékelem, hogy már megint este van, s  hogy gyorsan is telik idő, hisz már két hónapja vagyok a táborban, pedig olyan, mintha ha csak néhány napja kezdtem volna.

Az időről már több posztom is volt, de ez most valahogy más. A gyakorlatban megélni az egy dolog, hogy összefolynak a napok, viszont meg lehet ezt vizsgálni spirituálisan is.

Az idő valóban rohan, és aki már túl van az 50-en, még többet szeretne belőle. Nálam ez nem a legjellemzőbb, mert az élet sok mindennel megismertetett, és sok mindent megéltem, átéltem, megismertem, megtanultam, megtapasztaltam. Most inkább arról írok, milyen érzés az, amikor benne vagyok egy időkapszulában, amiben rutinszerűen teszem a dolgom, és közben váltakoznak a nappalok és éjszakák, a hét napjai, és a hetek is, és én észre sem veszem, hogy már megint elment egy hét. Pedig elment.

Most úgy tudtam együtt lenni egy kicsit a lányommal és az unokámmal, hogy itt voltak velem a táborban. Jó volt, ők is kicsit fellélegeztek, én meg a munka mellett kicsit lehettem velük is.

Csak azt nem értem, miért érzem azt, hogy ez csak egy nap volt, pedig öt napig voltak itt. Felborult a belső órám, vagy mi?

Nálam nem a tényleges szó szerinti értelmezésben van időzavar, hogy a rohanásban nem érzékelem az időt, vagy hogy nincs semmire időm. Én még most is azt mondom, hogy az embernek mindenre van ideje, ha akarja.Azt viszont valóban akarni kell, és akkor lesz is időnk. Egy kis szervezés sem árt, de működik. Én már 53 éve működtetem. Ha valamivel el vagyok csúszva, az azért van, mert nem annyira fontos, vagy nem is akarom, a fontossági sorrendben későbbre kerül. MOst is mondhatnám, hogy nincs időm, de tudom, hogy mindenre van, csak lehet, hogy már fáradt vagyok egy levelet megválaszolni, ám méginkább az, hogy most azt érzem, nem az írás van az első helyen, semmilyen szempontból.

Minden nap teszem a dolgom, de nincs rohanás, lelkileg nyugalom van bennem, persze van stressz is, hogy vajon meghosszabbítják-e majd szerződésemet. De alapvetően nem olyan taposómalomban vagyok, mint sokan. Ez a munka nyári szezonban több ittlétet igényel, ami nem baj, mert még élvezem is.

Csak nehéz elhinni, hogy megint elment egy hét...

Bizony a Tolkienesek után most ismét új tábor van. Ők a PASZT-osok, akik már 8 éve járnak Parádfürdőre, és a a rövidítés is innen ered. Parádfürdői Színjátszó Tábor.

Most a görög mitológia elevenedik meg a tábor több helyszínén is, Odusszeusz idejében járunk... Hat helyszínen tartanak a próbák különböző témákban és technikákkal. Vannak ahol a mozgás, vagy hangképzés, maga a színjátszás, esetleg zene, majd zenekar összeállítása folyik, kórus, fórum, azok a dolgok amik a régi görög időkre jellemzőek voltak. Azért vannak kézműves foglalkozások, sőt még meditáció is.

Viszont hagosabbak, mint a korábbi táborozók, az esti próbák, előadások már jócskán belecsúsznak az éjszakába.

Megkérdezték tőlem, hogy fogom-e ezt bírni?

Naná... amit én Ibiza belvárosában, néhány száz méterre az egyik diszkótól, 50 méterre a DAlt Vilától, 100 méterre a Vara de Rey- től, s hogy minden hajnalban a mi ablakunk alatt álltak meg a diszkóból hazatérők, szerintem nem igazán lehet überelni. Decibelben biztosan nem, és zsivajban sem.

18-án lesz majd a premier, amire nagyon készülnek a fiatal színjátszók. Az előadásra színházi szakemberek is érkeznek majd. Erről majd én is készülök fotós blogot írni.

Az időre visszatérve. Fordítunk-e elég figyelmet a másikra, a családunkra, a barátainkra? Most nagyon jó volt megélni együtt néhány napot, s ez biztos, hogy minden családnál így van. A rohanó világunkban azonban nem mindenütt van így, hogy pl. egy család közösen elmegy nyaralni, kirándulni, közös programot csinálni.

Pedig egy ilyen sokkal erősebben összeköti a családot, barátokat, mint pl. egy drága ajándék. Leszoktunk erről, vagy csak a jelenlegi társadalmi viszonyok miatt lett így?

Az én életem sajnos mindig nélkülözte az ilyen közös kiruccanásokat. A szüleim sosem mentek sehová, főleg nem úgy, hogy a gyerekek is mentek volna velük. Egyetlen közös nyaralásban nem volt részem, se közös programban.

Bármennyire is nem akartam, hogy az én házasságomban is így legyen, még is így lett. A 21 év alatt egyetlen egyszer jutottunk el együtt a Velencei tóra, soha többet. Vagy pénz nem volt rá, vagy a volt férjemet nem lehetett rávenni. Ezért egyedül mentem a gyerekekkel különböző programokra. Pedig olyan jó lett volna megélni, megismerni ezt is, na de ezt nem adta meg a sors.

Sok mindent megéltem 40 évem után, de vannak olyanok, amiket nem lehet bepótolni, vagy később megélni. Az az idő elmúlt, hiszen felnőttek a gyerekeim. S sajnos ők sem látták ezt a példát, hogy milyen jó közösen tenni valamit. Remélem, hogy ők azért még időben tudnak majd ezen változtatni.

A tábor arra is nagyon alkalmas, hogy egy családi hétvégére jöjjön ide valaki. Összkomfortos apartmanok is vannak, ahol kényelmesen pihenhet egy nagyobb család is. Az erdő közepén, távol a civilizációtól. Az köztudott, hogy egy séta az erdőben mentálisan és érzelmileg is pozitív hatással bír. Aki nem hiszi, feltétlenül próbálja ki. Mióta minden nap gyalogolok az erdőben, nagyon érzem a hatását.

Már írtam, hogy Parádon milyen erős negatív energia van, és hogy meg is szenvedtem a sok irigy, gonosz ember támadásait, most nagyon jó, hogy kívül hagytam a fákon, ide nem ér el még az átkuk sem...

11-én a táborban tartottuk a következő ezos találkozónkat, ahol lélekgyógyász és Reiki mester volt a vendégünk, volt gyógyítás, rontás levétel, tarot, reiki, fénykör és persze nyársaltunk egy jót a jó levegőn, az erdő közepén...


Ahogy képet kerestem a bloghoz, találtam egy jó viccet, most beteszem ide, és kellemes hétvégét kívánok mindenkinek, családoknak, baráti társaságoknak, mindenféle közösségnek egyaránt.

Időzavar

Egy taxis 20 órát vezetett egy huzamban, ezért úgy gondolja, kihajt a város szélére, és pihen egy-két órácskát. Már majdnem elaludt, amikor egy arra járó kocogó kopogtatott az ablakon:
- Elnézést, meg tudná mondani, hogy hány óra van?
- Persze, egy óra múlt két perccel. - mondta bosszúsan az álmából felzavart taxis. Nemsokára egy újabb kocogó érdeklődik az idő felől.
- Fél kettő lesz hat perc múlva. - mondta dühösen a taxis. Eztán még három kocogó kérdezte az időt, s ekkor a taxis fogott egy nagy táblát, és kiírta rá, hogy: "NEM TUDOM, HÁNY ÓRA VAN!" Már épp újra elszenderedne, amikor egy futó bekopog az ablakon, és azt mondja:
-Két óra múlt tizenkettő perccel.