Odüsszeusz bolyongása a parádfürdői táborban...

Tegnap este részese voltam egy premier előadásnak, s akkor még nagyon bennem volt az írni akarás, annyi minden kavargott a fejemben, most lett csak egy kis időm az írásra, de szerintem sok minden nem jut most eszembe, amiket le akartam írni. Az előadásra jöttek hozzátartozók, színházi emberek egyaránt.

Az első képen láthatjátok, ahogyan a kórus kijön az erdőből, és keretbe foglalva, végigviszi a nézőket az előadás folyamán a számos helyszínen.

Bevallom, hogy nagy élményben volt részem. Én még csak úgy néztem meg egy előadást, hogy ültem a székemen, és néztem, ami előttem zajlik. Ez a tábor nem erről szólt, lehet, hogy egyedül az országban, de itt arra törekedtek, hogy részesévé tették a nézőket is az előadásnak.

A témát a görög mitológiából vették, és Odüsszeusz utazásait dolgozták fel, többféle módszerrel, illetve csoportban. Jobbára a fiatalok nyelvén, és erősen érezhető volt a legtöbb helyszínen az erotika, a szex. Ezen nem is csodálkozom, hiszen olyan világot élünk, amikor ez most a fő téma, hiszen már az alsós gyerek is ilyeneket mesél az iskolában. Erről már írtam, hogy a nyitottság fontos, csak azt érzem, hogy most meg már kezdünk ezen a téren átesni a ló másik oldalára.

Levetkőztük a gátlásokat, a prűdséget, de a szenvedélyes vágy hajszolása, az élvezetek fontosabbak lettek mai világunkban, mint azok az emberi érzések, amik igazán szükségesek a boldog élethez.

Az előadást felvezető csoport hívott, kalauzolt újabbnál újabb helyszínekre, láthatjuk ahogyan Odüsszeuszt sok helyen kísértik, s bizony a misztikum, s ezek feldolgozása igazán szabad kezet ad a fiatal rendezőknek, színészpalántáknak egyaránt.

Sajnos a sötétben látott helyszínekről nem sikerült képet készítenem, ezért ma reggel fotóztam le.

Az alábbi kép volt az alvilág helyszíne, s éjjel fáklyák sejtelmes fényénél, valódi suttogások, pokolbeli zajok és remek színészi játék is elhitették velem, hogy valóban én is részese vagyok az alvilági jelenetnek. Ez olyan élmény volt, amit nem hagytam volna ki. NÉha talán belekerültem a helyszín képébe is, nem volt célom, de nem tudtam, mi hol van, mikor mi következik, viszont látni szerettem volna, és ezért helyezkedtem néhol. :)

Képzeljétek el ezt a helyet sötétben... óriási volt.

Kicsit elképzeltem, hogy a JEGY A POKOLBA c. misztikus novellámat hogyan lehetne itt magvalósítani. Szerintem remekül, ez a tábor fantasztikusan alkalmas megjeleníteni Tahiti szigetét. Így íródott, azóta már angolra is lefordították, és benne lesz a következő kötetemben mindkét nyelven.

Mese mese mátka, Gőzpunkról szól a fáma

Kialakítottak egy hajót is. Erről a jelenetről lemaradtam sajnos, talán majd látom videon, pedig az én hajós mániámnak ez kellett volna igazán, mert az ötlet sem volt semmi, s állítólag vetítés volt a hajó mögött, amin a csillagos ég távolodott.

Az van, hogy épp tegnap reggel, ahogy gyalogoltam a tábor felé, csak úgy spontán megöleltem egy fát fél úton, behúnytam a szemem, és azt láttam, mint mikor scifikben egy fekete lyuk kezdi elnyelni a csillagokat, minden távolodott és tűnt el a semmiben. Azonnal ez jutott eszembe, amikor a fiatal rendező elmesélte a vetítést. Lehet, hogy megint beleláttam valamibe??? Na ennyire nincs semmi sem véletlenül. :)

Számos helyszín volt még, de azokról nincs fotóm, de mindegyik adott valamilyen élményt. A táncos megközelítésben Kalüpszó foglya volt, s Hermész hozta az üzenetet, hogy hazamehet, fel-felbukkant Phenelopé és Thelemakosz figurája is. Ez is tetszett.

Az estet szertartással zárták, ahol egy tűzön elégették Odüsszeusz papír figuráját.

Ez a kép sem sikerült jól. De azért kivehető.

Összességében a szakmai munka, ami egy hétig a táborban folyt eredményes és jól sikerült bemutatóval zárult.

Azonban az is hozzátartozik, hogy ez a tábor volt az, amely nem igazán figyelt a tábor szabályainak betartására.

Azt hittem, hogy az ibizai életem során látott sok szemét, amit főképp az angolok hagytak maguk után már mindenre felkészített, de ma reggel mégis letaglózott a korai tábori látkép.

Az igaz, hogy valóban nagy rendet csináltak, azért mégis vannak olyan dolgok, szabályok, amiket a tábori élet során be kell tartani, hiszen azokért én is felelek, remélem, hogy ez a jövő évi tábornál már másképp alakul majd.