Gondolatok arról, miért nem jött nekem össze külföldön...

Ez életem első akril festménye.

Alkotótábor van, és én is késztetést éreztem, sőt már érzem egy ideje, hogy ecsetet vegyek a kezembe. Eddig más festőknek szerveztem kiállítást, most úgy érzem, hogy akár magam is illusztrálhatnám a misztikus novelláimat.

Ez a kép minden elképzelés nélkül született. Azt mondták, hogy az első sugallat az igazi. Én akkor a Holdat láttam magam előtt, mint ha egy sötét lyukba tűnne elfelé... mégis fákat kezdtem először festeni, de után született ez a kép.

Semmit sem tanultam korábban, semmilyen technikát, ecsetkezelést, ez teljesen spontán született. Kísérleteztem a színekkel, azok keverésével, s a sok zöld után, itt most más színekkel dolgoztam.

Igyekszem majd tanulni, gyakorolni....

Ma végig mentem a gombaszakértő barátnőm segítségével a táboron, és elmagyarázta, melyik gomba milyen, melyik ehető. Kb. 15 félét találtunk röpke 20 perc alatt, és bizony ebből csak négy volt ehető... most legalább már tudom, ha kérdezik, hogy az a néhány gomba milyen... Annyit mindenesetre szedtünk, hogy viszek haza egy pörköltre valót...

Többször elgondolkodtam azon, hogy miért nem jött nekem össze külföldön az élet. Okolhatok külső körülményeket, hogy rosszkor, a válság idején mentem ki, stb.

De valójában nem erről van szó.

Pl. én mindent megtettem azért, hogy megtanuljam a spanyol nyelvet.

  • Két év kinti nyelviskola, teljesen egyedül magyarként a csoportban.
  • napi 1,5 óra tanulás a nyelviskolai anyag mellett két másik magyar nyelvi csomaggal.
  • hirdetést adtam fel, hogy reikit adok cserébe, ha beszélgetnek velem. Voltak is ilyen emberek, akiket reikiztem és utána beszélgettem velük, hetente 3x is.
  • Bekerültem egy reikis közösségbe, ahol hetente önkéntesen reikiztünk kórházakban, idősotthonokban. S utána a csajok beszéltettek, beszélgettünk, és én négy után sem értettem, mit is beszélnek.
  • Hiába tanultam meg sokat a nyelvről, nyelvtanról, értettem meg magam, azt a csodát, hogy értem, miről beszélnek, nem sikerült megélnem.

El kellett fogadni, hogy ha négy év alatt ennyi idő és szorgalom ráfordítással sem adják a nyelvet, akkor nem is fogják.

Persze nyelvtudás nélkül is el lehet boldogulni, én is megtettem, viszont az ember nem lesz teljesen boldog, mert nem csinálhatja azt, amit szeretne, még akkor sem, ha olyan csodálatos helyen él. Valami hiányzott...

Én is sokat kínlódtam, mint ahogyan mások is. Van akinek sikerül, és van akinek nem.

Nekem nem jött össze, persze ez is benne volt a pakliban, mikor kimentem, s mint írtam már néhányszor, ezért nem okolok senkit. Az én döntésem volt, s bár valami mindig hiányzott a négy év alatt, azért olyan csodás helyen élhettem, amiről más csak álmodozik.

Haza kellett jönnöm. S bár nehéz út van mögöttem, megértettem, hogy ezen időszak alatt sok olyan aspektusomat éltem meg, amit meg kellett élni.

A bennünk lévő számos én mindegyike nem kedves számunkra, ezért sokat tudatunk mélyére űzünk, és nem akarjuk elfogadni, hogy olyanok is vagyunk.

Ilyen volt nekem pl. az, hogy naívan hittem az emberekben, mert úgy éreztem, hogy ha segítek, akkor azzal jót teszek. S bizony voltak emberek, főleg külföldön élő magyarok, akik ezzel visszaéltek, kihasználták valamilyen szinten. Meg kellett ezt élni, s bár többször is megtörtént velem, újra és újra kerültem olyan megalázó helyzetbe, amit én is a tudat alattiba űztem volna legszivesebben, de ez a hiszékeny, jó indulatú, segítőkész ember is én vagyok. Hagytam megtörténni velem, mégha fájt, bántott is.

S amikor hazajöttem, nem találtam a helyem. Igyekeztem felépíteni magam egy munkában, ami ment is volna, csak a környezetem nem volt ehhez partner.

Azután megpályáztam egy állást, ahol most is vagyok, és valami nagy fordulat állt be az életembe.

Tegnap este, amikor éjfél körül lefeküdtem a táborban, miután végig jártam azokat a helyeket, ahol vendégek voltak, és mindenkivel jót beszélgettem, azt éreztem, hogy most azt csinálom végre, amit mindig is szerettem volna.

Olyan mély boldogság, és egyfajta elégedettség, valamint öröm volt bennem, ami mosolyra késztetett, amikor a társalgóban megvetett ágyamhoz közeledtem.

Azt mondtam magamnak, hogy ez az a munka, amire mindig is vágytam. Itt szervezhetek is, foglalkozhatok az emberekkel, stb. Itt mindenki igényli is, és olyan kapcsolatokra találok, amiknek talán most jött el az ideje.

Olyan sokan mondták, amikor megpályáztam az állást, hogy "ezt pont neked találták ki", ám akkor nem értettem, és nem fogtam fel ennek a jelentését.

Mások jobban ismernek, mint én magamat. - Még mindig? Pedig sokat fejlődtem az önismeret terén.

Az, hogy itt vagyok, az sem volt véletlen.

Láttam a pályázati felhívást, de nem foglalkoztam vele, mert úgy gondoltam, hogy amit akkor csináltam, az nagyon nekem való, és mert nem is volt igazán táborvezetői gyakorlatom. A sors azonban nem hagyta annyiban, volt egy "angyal", aki elküldte a pályázati felhívást újra. Utána 2-3 ember jött az utamba, akik el kezdtek rábeszélni, hogy be kell adni a pályázatot. Így be is adtam. S most nagyon hálás vagyok azoknak az embereknek, akik rábeszéltek.

Most a tábor az életem. Szó szerint élvezem. Nagyon remélem, hogy ide is tudok majd költözni...

Tehát, haza kellett jönni Magyarországra, mert itt van a feladatom, itt van a helyem.

Akkor miért is kellett mégis elmenni külföldre?

  • Azért, mert meg kellett értenem, hogy a nyelvtudást még így sem kaphatom meg.
  • Azért, hogy megtapasztaljam, hogy magyarul is el tudok boldogulni bárhol a világban, viszont nem tudok teljesen boldog lenni a nyelvtudás hiánya miatt.
  • Azért, hogy megéljem néhány aspektusomat, amit a korábbi közegemben nem tudtam volna.
  • Azért, hogy változzon a világlátásom, lássam az egészet is, necsak a részeket.
  • Azért, hogy megismerjek más kultúrákat.
  • Azért, hogy anyagot gyűjtsek, és helyismeretem legyen az írásaimhoz.
  • Azért, hogy megéljem, milyen a tenger mellett és más égöv alatt élni.
  • Azért, hogy megéljem, hogyan fordulnak ki önmagukból az emberek. Bár ilyent Magyarországon is lehet, csak itt nem éltem volna meg olyan élesen, mint idegenben.
  • Azért, hogy világot lássak, hogy teljesüljön egy álmom, hogy utazok.
  • Stb. Még biztosan össze tudnék szedni jó néhány dolgot.

A lényeg azonban az, hogy a Mátra hazahívott, még minden alakulóban van, de érzem, hogy jó helyen vagyok.

Jó mesélni, és írni arról, hogy hol jártam már, sok szépet, különlegeset láttam, tapasztaltam, de most érzem át, hogy valami mindig hiányzott...

Hogy mi???

Ezen még agyalok majd egy sort...