Számos könyvtárnak voltam tagja már 8 éves korom óta, és saját könyveim száma is 2000 körüli...volt...  A hétvégén számba vettük, amik még megmaradtak...

Sok könyvem maradt Ibizán is sajnos, 150-200 db   körüli, voltak, amik el is lettek adva. Most ismét gazdát keres jó néhány...

Volt idő, amikor még fontos része volt egy  otthonnak a könyv, nekem is. Mindenhol volt nekem is belőlük. Ma már nem becsülik a könyvet. Jöttek a videokazetták, majd a dvd-k, a  könyvolvasók...

Amikor a sok száz könyvet  raktam egymásra, elhűltem, hogy én ezeket bizony mind el is olvastam, volt, hogy nem csak egyszer.

Emlékeztek még a  delfin sorozatra? Ifjusági könyvek voltak, nekem van belőle még közel 50 db. Vagy  ott vannak a Galaktikák... több évad. S micsoda élvezet volt, amikor azokat olvastam. Akkor még minden olyan utópisztikus volt, mára már történelem, hiszen, amiket akkoriban olvastam, azok nagy része mára már megvalósult..

Most értettem meg azt is, miért van néha egy-egy filmnél dejavu érzésem, azért mert nagyon sok történetet vettek alapötletnek a filmekhez. Mindig imádtam a scifit, ez ma sem változott. Mindig hittem  abban, hogy van a Földön kívül is élet...

Néhány könyvet félretettem, bár a legkedvesebb, legfontosabb könyveim Ibizán maradtak. Most ismét el kell engednem sok könyvet. Könnyebb lett volna, ha nem fogok meg szinte minden egyes darabot, de megfogtam.

Mindennek eljön az ideje... nem tudom, hol tárolni őket, talán lesz majd valaki, aki nagyon fog nekik örülni.

Krimik, diák könyvtár, olcsó könyvtár, kozmosz és sok más sorozatban kiadott könyvek, s vannak olyan régi könyveim is,amik 1921-ből valók.

Sajnos, amit Amarikából darabokban hoztam haza,beköttettem, most az is Ibizán maradt... ott maradt a fél életem könyvekben...

Mostanában keveset olvasok, mert  nincs rá időm, igaz,mostanság írni sem.

Azért jó  lenne még sok jó sztorit  megírni. Ahogy a  régi  könyvek sorban mentek át a  kezemen, az is át suhant az agyamon, hogy mennyi hasonló  történet van mostanában. Lehet-e egyáltalán még újat alkotni?

A mostani filmek is  régi témát dolgoznak fel, csak új, modern köntösbe öltöztetik. Azon gondolkodom, hogy amiket írok, olyanokat írtak-e már mások? Hasonlót biztosan. Bár  én az álmaimat és a saját tapasztalataimat, és sok olvasási emléket ötvözöm történetté, melyben főszerepet igazán az álmaim kapnak.

Tegnap még  kísértést éreztem, hogy jó lenne újra  elolvasni a Galaktikákat, hiszen jó néhányat még szinte gyerek fejjel olvastam.

Eszembe jutott az is, hogy  amit 2  éve  találtam megkezdett scifit, amit még a 70-es években kezdtem írni,  bizony  a Galaktikában olvasottak ihlettek. Sokszor láttam magam űrhajóban, mostani álmaimban is előfordul, de már nem olyan gyakran, mint lánykoromban volt. Az a történet félbe maradt, hiszen  nem írtam 1978-tól 2003-ig. Aztán felfedeztem az írás örömét... 25 év kihagyás...

A  rajzolás, festés terén pedig még többet hagytam ki. 1972-ben még országos rajzpályázatot  nyertem, de senki sem látott bennem semmit az iskolában,így ez el is sorvadt. 1975-ben végeztem a 8.-at, s akkor volt a kezemben utoljára  ecset, és a múlt héten. 2014. Közel 40 év. Nem semmi, de azt modtam már sokszor, hogy sosem késő semmi sem.. Bizony kedvet kaptam a festéshez, hamarosan be is szerzek majd néhány kelléket.

Visszatérve a  könyvekhez. Van olyan két kötetes könyvem, amit most újabb kiadásban többmint 10.000 Ft-ért lehet megvenni...

Annyi könyv van,  s annyi író, hogy nem tudom, vesznek-e még könyvet. Anyagiak hiányában én mostanában nem veszek, de majd még fogok... mert a könyv, nemcsak egy dísztárgy, hanem olyan élményt képes adni, amit sem a filmek, sem a könyvolvasóban olvasottak nem adnak. Nézik sokan a különböző szappanoperákat, mert már  nem olvasnak, úgy gondolják, az majd pótolja... NEM!!!

A könyvnek szaga van, kézbe lehet venni, és a jó vastag könyvek a leírásokon keresztül elvisznek oda, ahová az író el akart vinni. Ezt át kell  élni, és  nagyon sajnos, hogy a mai fiatalság nagy része úgy 40-en alul, már  nem is olvas...

Ma már nem így írunk. A ma még olvasók már  átugorják a leírásokat, nem érdekel senkit sem a körítés, csak a filmszerű cselekmény. Sajnos én is így írok. Még mindig alakulgat a stílusom, de az van, ahogyan már sokan leírták, akár kritikusok, akár gyakorlott olvasók, hogy bővebb lére kellene eresztenem a dolgokat,  de valamiért nem igazán megy.

Mindenesetre jó érzéssel  töltött el, amikor ma a  kedvesebb könyveim mellé kerültek az én könyveim is, ahogyan átrendeztem a szerkény polcát.

1. Az első könyvem: Menni vagy maradni? -szociográfia, régi és mai fotókkal

2. A második könyvem: Isten nyilai között, avagy a titok valóban működik - blogregény és útleírások. Szakács Nikolett Szilvia illusztrációival.

3. Napkorong Antológia - néhány írásom,versem, haikum került bele.

4. Napszilánk Antológia - itt is van néhány írásom, versem

5. A türelem és szabadság útján - általan szerkesztett antológia, a saját pályázataimra érkezett írók, költők munkáiból, fényképes önéletrajzaikkal.

6. Az éjszaka örvényében - saját  novellák versek, melyek  még tanuló időszakom termései, ahogyan feldolgoztam az álmaimat.Bóta Csaba  festőművész képeivel.

7. Mágia antológia - egy írásom van benne

8. Enigmák antológia - itt is  egy írásom van benne.

9. Láncolat - Idézetes füzet  - 4 idézet tőlem

10. 2012 sodrásában, avagy a kincses láda titka - az első regényem.

Vajon lesz-e még több?

Kiadásra vár:

11. Ibiza a mágikus sziget - utinaplóm rengeteg fotóval.

12. Aisa  mágikus valósága - második regényem

13. Álmok szárnyán c. novellás kötetem, melyben angolul is szerepelnek álmokból írt történetek, régi valós történetek és tárgyak ihlette történetek. Már ezt is el kezdték illusztrálni.  Talán lesz majd néhány festményem nekem is, amit fel tudok ide használni.

14. Hawai üzenete - kisregényem, ez lehet, hogy az előző kötetben fog megjelenni majd.

Lehet, hogy ha kiadom is, csak saját magamnak. Nem érdekel már, hogy megveszi-e valaki, vagy nem. Ebből úgy sem lehet megélni, és ameddig  nem ismert valaki, addig esélye sem nagyon van,  hogy megvegyék a műveit bárkinek is. Viszont azért vannak kivételek is. S persze az is hozzájátszik, hogy szükség lenne egy korrektúrára, egy lektorra, amit nem tudok megfizetni, így inkább nem is forszírozom.

Most belenéztem az Aisába. Pontosan a közepén lévő oldalt  bemásolom ide, mert  eddig  nekem sem tűnt fel, hogy hajszálpontosan a közepénél  van egy fordulat, amikor is a főhősnő eltűnik a törökországi Derinkuyuban,  s a  XV. század végéről hirtelen 2012-ben találja magát.

"– Talán valami olyan dolog történhetett ismét, ami mágiára vall. Lehet, hogy pont Aisa csinált valamit? – jártak a gondolatai.  – Közben erősen kérte, hogy a lány adjon valami jelet neki. Azonban hiába beszélt hangosan, csak a visszhang válaszolt, és szemei előtt nem jelent meg Aisa semmilyen formában. – Istenem, ugyan mi történhetett, remélem, hogy nincs baja és a babának sem.

Nekidöntötte a hátát a barlang falának, és behunyta a szemét. Próbált valahogyan kapcsolatba lépni vele, ám nem sikerült. Mindenhol falakba ütközött. Felipe és Abdul érkezett meg először az egyik folyosóról. Victoria adott nekik enni, és azt kérdezte, hogy találtak-e valamit.

– Semmit. Biztos voltam benne és még most is biztos vagyok Victoria, hogy Aisa nem ment el messzire, hiszen tudta, hogy visszajövök érte, talán még örült is, hogy egy kicsit megpihenhet. Nem tudom elképzelni se, hogy mi történhetett. De lassan már huszonnégy órája, azóta nem evett, s ki tudja, mi történt vele. – mondta Felipe.

A férfit már a sírás kerülgette, és majd beleőrült a tehetetlenségbe. Magában már fohászkodott is, hogy mindenről lemond az életében, csak Aisát kapja vissza. A lánynak azonban nyoma veszett.

– Felipe, nyugodj meg. Nem tudom én sem, hogy mi történt, de abban biztos vagyok, hogy nincs semmi baja. Ezt érzem. Talán valami misztikus dolog történt ismét, lehet, hogy ismét láthatatlan lett. De nincs itt, mert akkor már valahogyan szerét ejtette volna, hogy kapcsolatba kerüljön velünk, a legnagyobb baj, hogy nem érzem a jelenlétét. Eltűnt valahová, nincs már itt a barlangban, hiába is keressük. – mondta Victoria.

– Én is ezt érzem, de akkor mégis mit csináljunk, mit tehetnénk?

– Nem tudom. Megvan a képessége, talán majd ő ad valami jelet.

– Hogyan értitek azt, hogy megvan a képessége? – kérdezte Abdul.

– Például képes a gondolatával rávenni embereket, hogy tegyenek meg valamit, igaz ezt még most kezdte kitapasztalni. Most már járatos néhány bűbájban, és számos varázsigét ismer. Baszk földön egy boszorkány ártani akart neki, de olyan védelem van körülötte, amit még az a rontás sem tudott közömbösíteni. A dédanyja azt mondta neki, hogy ő lesz a kiválasztott. Valójában még ő is most kezdte megismerni a saját erejét, nem tudja, mire is képes igazán. – világosította fel Victoria.

– Éreztem, hogy különleges teremtés. Köszönöm, hogy elmondtátok. Igaz világlátott ember vagyok, de az ilyen dolgok igazán nem foglalkoztattak eddig, viszont megtapasztaltam, hogy léteznek.

– Azért jöttünk Törökországba, mert itt kell neki valamit megtalálnia.

– Akkor biztosan jó helyre jöttünk, azt még nem is meséltem, hogy Demir egyszer azt mondta, hogy eltűnt egy kis gyerek is itt, úgy öt évvel ezelőtt. Azóta sem találták meg. Sose tudtuk meg mi történt vele. – mesélte Abdul.

– Akkor lehet, hogy itt valami erőtér lehet. Baszk földön is történtek ilyen esetek. Ott is eltűnt egy gyerek és csak tíz év múlva került elő, és képzeljétek, ugyan olyan volt, mint mikor nyoma veszett. Nem öregedett. Csak arra emlékezett, hogy a kikötő melletti erdőbe ment, és mikor visszajött, közben eltelt tíz esztendő. – szólt hozzá Victoria.

– Azt mondjátok, hogy akkor nincs már itt. Lehet, hogy egy másik helyen, vagy másik időben van? – kérdezte Felipe."