Mindenkinek volt már olyan, hogy bosszankodott valamin, hogy miért vele, és miért most...

Ma miután Budapestről Gyöngyösre értem, és felszálltam a parádi buszra, 5 km után nagyon büdöset kezdtem érezni. Egyedül ültem hátul, én éreztem legintenzívebben. Mátrafüreden szóltam a sofőrnek. Akkor már a többi utas is jelzett.

Leszállt megnézni, kinn még jobban lehetett érezni azt a különös szagot. Hamarosan kiderült, hogy a generátornak annyi. Azt hiszem, hogy valami sugallat volt, hogy menjek, és jelezzem. Ha továbbment volna a busz, azt hiszem, a Mátrában ragadtunk volna ott.

Húsz perc múlva a következő busz felvett minket. De az is rángatott. Az utasok már kezdtek pánikolni, hogy mi van, ha ez is lerobban.

Megpróbáltam energiával segíteni. S nagyon nyugodt voltam, tudtam, hogy nem lesz gond. Ez valami olyasmi érzés volt, mint mikor egy nap alatt két repülőgépet késtem le, tudtam, hogy hazaérek, csak meg kellett élni - ezt is.

Nem régen láttam egy jó megosztást a FB-on, s már járt  nálam emailben is valamikor régebben. Nagyon tanulságos.

Megkérdeztem Istent...

- Istenem, kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Ígérd meg, hogy nem leszel ideges tőle.
... - Megígérem.
- Miért engedted meg, hogy ennyi minden történjen velem?
- Mire gondolsz?

- Nos reggel túl későn ébredtem.
- Igen.
- A kocsim alig akart elindulni.
- OK.
- Ebédre rossz szendvicset kaptam és várnom is kellett miatta.
- Hmmmm...
- Hazafelé bedöglött a telefonom, amint felvettem egy hívást...
- Értem.
- Mindezek után, amikor hazaértem, élvezni akartam a lábmasszázs készüléket, de nem jött össze. MA SEMMI SEM MŰKÖDÖTT JÓL. Miért tetted ezt velem?
- Lássuk csak sorban, a halál angyal ott állt az ágyadnál ma reggel, kellett küldenem pár angyalt, hogy küzdjenek az életedért. Hagytalak, hogy aludjál közben.
- OH...
- Nem engedtem, hogy az autód elinduljon, mert volt egy részeg sofőr, amerre közlekedsz, aki elütött volna, ha ott vagy.
- .........
- Aki ma a szendvicsedet készítette volna, beteg volt, és nem akartam, hogy elkapjad tőle, mivel nem engedheted meg, hogy hiányozz a munkahelyeden.
- Értem.
- A telefon valóban bedöglött, mert aki hívott, hamis tanúságot tett volna arról, amit mondtál volna a telefonba, szóval nem hagytalak beszélni, ezt is lerendeztem.
- Látom, Uram.

- A lábmasszázs pedig zárlatos volt, és az egész ház sötétségbe borult volna ettől. Nem szerettél volna egész éjjel sötétben maradni szerintem.
- Sajnálom, Uram.
- Ne sajnáld, hanem tanulj meg bízni bennem... minden körülmények között, jóban és rosszban.
- Bízni fogok.
- És ne vond kétségbe, hogy a tervem a napodra mindig jobb annál, mit amit te terveztél arra a napra. - Nem fogom, Uram. És hadd mondjam Uram, hogy köszönök mindent, ami ma történt velem.
- Semmi gond, gyermekem. Ez csak egy nap volt, amikor a te Istened voltam, és én szeretek gondoskodni a gyermekeimről...

Végiggondoltad valaha, hogy mi mindentől mentett meg az Úr egy adott napon?

Sokszor gondoltam én is arra régebben, hogy miért történik velem annyi bosszúság... Vannak peches napok, de vajon azok valóban peches napok, vagy pedig valamitől megmenekülünk a bosszantó események által?

Megtapasztaltam már néhányszor, hogy bizony ebben lennie kell valaminek. Lehet, hogy már erről is írtam valamikor,de most, hogy ismét átéltem, hát írtam róla.

Az Isteni gondviselés létezik.

Írtam a személyes évemről, 2014 energiáiról, és valóban sok döntést hoztam, voltam, amiket gyorsan, voltak, amiken rágódtam egy kicsit. Az, hogy hogyan döntünk, az mindig rajtunk múlik.

Mostanában gyakran járok lélekben Ibizán. Van, amikor az erdőben gyalogolva, vagy hétfőn este az Auchan előtt, vagy a legkülönbözőbb helyeken kap el az érzés, s ami érdekes, hogy látom is azt a helyet Ibizán,mintha tényleg ott lennék.

Írtam már arról, hogy nem foglalkozom azzal, hogy jó vagy rossz döntés volt, hogy Ibizára mentem. Semmi sincs véletlenül. Sok mindenből tanultam, sok mindent megéltem, és sok mindent elveszítettem, elengedtem.

Ha nem kellett volna eljutnom oda, akkor nem is támogatták volna. Mindenesetre remélem, hogy még valamikor visszajutok majd oda, ha már nem sikerült ott letelepednem. Haza kellett jönnöm, ami szintén nem volt véletlenül.

Emlékeztem, hogy írtam már erről, nem ismétlem ön magam, ez volt a jegyzet. Talán van még, aki nem olvasta...

Vigyáztak rám, vagy én vigyáztam magamra