A héten ismét Kecskeméten jártam, és elmondhatom, hogy nagyon tetszik az a város,már amit láttam belőle...

A  blogot még Kecskeméten írtam szeptember 30-án este, de csak most  lett időm begépelni.

Hétfőn egy emeletes busszal mentem, ami nagy szám volt a Kunság Volán elég ramaty buszai után. Gyönyörű idő volt, és tegnap, a képzés után este sétáltam egyet a belvárosban. Eljutottam a képen látható Cifra Palotához is.

Egy igazi párosítás. Parádnak Cifra Istállója van, Kecskemétnek meg Cifra Palotája, ugye, hogy ez sem véletlen...?

Nagyon jó energiákat éreztem a városban, nem  fogjátok elhinni, de 100 Ft volt egy gombóc kézműves  fagyi. Az egyik könyvesbolt kirakatában tűrhető árakon voltak könyvek is. Lehet, hogy a könyvesboltok lejjebb vitték az árakat, vagy csak ott tűnt ennyinek? Mert biz kb. 3  hete Egerben ugyanazt a könyvet, többmint 1000 Ft-tal láttam drágábban... Érdekes.. :)

Eztán gyakran fordulok meg a városban, remélem, hogy még jobban meg fogom ismerni majd.

Ez olyan most, mint 8-9 évvel ezelőtt,  amikor valami húzott mindig Tatabánya felé, és nem nyugodtam, míg a Turul alatt nem álltam, most is hasonló érzések vonzanak a város felé, majd kiderül, miért...

Volt nekem egy netlog fiókom, aminek már a belépési adataira sem emlékszem.

Nem régen kaptam egy emailt, hogy a profilom felkerült egy Twoo nevű társkereső oldalra, méghozzá  úgy, hogy előtte kikérték volna ehhez az engedélyemet. Felháborodásomban megnéztem az oldalt, s mivel fizetnem kellett volna azért, hogy megváltoztassak adatokat, így nem is foglalkoztam vele. Jöttek ugyan értesítések, de még akkor sem néztem be. A netlog oldalt még Ibizán láttam utoljára, és bizony a lakóhelyemnek is Eivissa (Ibiza) volt megadva, s nagyon kevés adat van kitöltve. De pénzt kellene fizetni azért, hogy megváltoztassam, vagy néhány funkciót használhassak, így ez maradt a lakóhelyem, mert fizetni, azt  nem fogok...

Vasárnap aztán olyan töménytelen mennyiségű értesítést kaptam, hogy a 60. után beléptem az értesítő egyik levélről az oldalra. El is hűltem rendesen.

Egyetlen nap alatt 110-nél is többen nézték meg az oldalamat, 25-en jelezték, hogy tetszem nekik, 3-an kedvencüknek jelöltek, és 17-en levelet is írtak.

Megboldogult párkereső időszakomban,  3 év alatt összesen nem volt ennyi érdeklődés, mint most egyetlen nap  alatt. S az összes férfi Spanyolországban  él, mivel ugye ez az oldal az ibizai lakóhelyem miatt, engem is odasorol.

Persze nem mind spanyol, viszont nagyon sok külföldi él az országban, így németek, románok, afrikaiak, angolok, stb. is felbukkantak a látogatók között.

Ez a dolog eszembe juttatta azokat az időket,amikor egy társkeresőben blogoltam, és elég komoly kutatásokat, tanulmányokat, elemzéseket követtem el a társkeresők körében. Most is elemzésre sarkall...

  • Azt megtapasztaltam már 10 éve is, hogy a külföldön élő "magyar" férfiak másként láttak, mint a Mo-n  élők, most is ez lehet, csak az a különbség, hogy egyetlen magyar sincs közöttük.
  • Vajon azért lehet, mert Ibiza a lakóhelyem? Bár ha más spanyol hely lenne, szerintem akkor is hasonló eredmény lett volna, ki tudja...
  • Azt hiszem, az sem véletlen, hogy nem jártam a Netlogon ki tudja mi óta, és ott Ibiza maradt a lakóhelyem. Nem láthattam előre, hogy a  Netlog a megkérdezésem nélkül áthelyezi a  profilomat egy nemzetközi társkeresőre, s az se véletlen, hogy a  lakhelyet csak pénzért  tudnám megváltoztatni, fizetni meg nem fogok érte. Talán az sem véletlen, hogy spanyolul írnak. Ki tudja, talán azért van az egész, hogy kicsit  felfrissítsem a spanyolt, mert mióta hazajöttem, rengeteget felejtettem. De még a szótáraim is Ibizán maradtak. Talán az sem véletlen,  hogy az jutott eszembe, hogy talán még kijuthatok majd  Spanyolországba, még ha csak túristaként is, ha már nem sikerült ott gyökeret vernem...
  • Elég nagy volt a rálátásom az internetes társkeresőkre anno, így tisztában vagyok vele, mit jelent, ha egy új valaki  kerül be a vérkeringésbe. "Friss hús  szindróma". Nyilván ez is közrejátszott,  hogy reflektorfénybe kerültem.

Néhány férfinak őszintén megírtam, hogy nem lakom már ott, és nem beszélek jól spanyolul, s nem keresek társat, de voltak, akik nem adták fel. Lehet, hogy levelezni fogok, legalább kicsit visszajön az írás által a nyelvtudás, meglátjuk.

Nem keresek most társat, s nem is fogok ott időzni, csak ezeket a nagy számokat meg kellett, hogy osszam, mert egy társat kereső  ember életében ez nagyon sokat jelentene. Ha párt keresnék, lehet,senki sem járt volna az oldalamon...

Az se  véletlen, hogy anélkül, hogy kérdeztem volna, egymástól függetlenül látók, szellemgyógyászok azt mondták, hogy karácsonykor már nem leszek egyedül. Ezzel sem foglalkoztam. ezek egyike is kecskeméti volt... S az elmúlt egy évben  számos kecskeméti ember jött az utamba, már az előtt is, hogy a táborba kerültem volna...

Valóban nem keresek társat. Tavaly szeptemberben ment el Zoli, s bár karácsonykor még adtam egy esélyt a dolognak, de megtapasztaltam, hogy már nem működik. Csak elvoltunk egymás mellett, s nekem ez már nem volt elég, így év eleljén szétváltunk. Már túl vagyok rajta, egy év nem rövid idő, viszont egyelőre nincs kedvem, időm, késztetésem, hogy újra sanszot adjak egy férfinak. Ha valóban úton van felém, megtalál, én itt leszek... Hogy mikor? ha itt lesz az ideje...:):)

Akik kezdettől olvassák a blogomat, azok tudják, hogy országos párkereső találkozókat szerveztem, s  ezek mindig megmozgattak 5-6 megyét. Most azon gondolkodom, mi lenne, ha újra összehoznám a régi csapatot a táborba. Voltak, akikkel mind a 8 találkozón együtt voltunk. Azóta biztosan vannak, akik párra találtak, és vannak, akik szét is mentek azóta, mint ahogyan én is... S bizony olyanról is tudok, aki már nincs közöttünk...

Az sem véletlen, hogy pár hete akadt a kezembe egy  füzet - a könyvkutakodások idején - amelyben 75  ember elérhetősége  van leírva, akik részt vettek a találkozókon. Lehet, hogy novemberre meginterjúvolom őket, mit szólnának egy közös hétvégéhez az erdő közepén... Biztosan jó lenne újra találkozni, esetleg csatlakoznának új emberek is. Még alszom rá egyet...