Sokszor megkérdezem magamtól, hogy jó felé halad-e a világ?

Az a mondás valóban igaz, hogy egy dolog biztos, a változás.

56 év alatt sok mindent megéltem, megtapasztaltam, és az is biztos, hogy nem csak én voltam, aki fejlődtem, alakultam, hanem körülöttem minden. S azt is megtapasztaltam, hogy lépést kell tartani ezzel a változással.

Néha azonban olyan irányt vesz ez a változás, hogy nem tudom, hogy ez tényleg jól van-e így, s vajon az én feladom-e megítélni? Nyilván lehet véleményem dolgokról, ahogyan van is, de attól a világ még tart egy bizonyos irányba.

Gyerekkoromban régész vagy csillagász szerettem volna lenni, egészen az általános iskola végéig. Akkoriban azt mondták, hogy rövidlátóként bizonyos képzettséget elfelejthetek, mert nem felelek meg, ha nem látok jól, vagy megutáltam a történelmet. Ma már tudom, miért, mert nem azt tanultam, amit kellett volna...

A lényeg, hogy az életem más irányt vett, másokat tanultam, de valahogy nem maradt el az életemből a múlt és a jövő kutatása. Valamilyen szinten bele-bele pillantottam mind a két irányba.

Most, amikor olyan technikai fejlődés van, hogy nehéz követni, nem tudom, hogy ez valóban jó-e? Ma láttam egy kis filmet, amiben egy olyan kütyüt mutattak be, hogy ha ráhuzzuk az ujjunkra, akkor vakon is bárhol tudnak sms-t írni vele, nem a telefonon kell bepötyögni. Nagyon utálok sms-t írni, talán meg is gondolnám, ha lenne okos telefonom, egyelőre nincs és nem is kell. Tudom, hogy eljön az idő, amikor már nem gyártanak mást, de még nekem van másféle telefonom. Ezen is van internet, de azt se használom ki. Egyszerúen nem vagyok hajlandó több időt tölteni a neten, mint, aimt a laptop előtt ülve teszek, azt is sokallom...

A két kezeset azért én is kipóbálnám, fenébe a billentyűzettel...  Eddig is vakon gépeltem, most már billentyűzet sem kellene hozzá... :)

Az eltelt időszak már felölel több korszakot, és mindnek megvolt a szépsége. Mindegyikben észleltem a változást, aminek voltak jó és rossz hozadékai. Így van ez mostanában is.

Anyám még a magyar nóta időszakában él, ma is. Én már a rockon nőttem fel, és ez a zene meghatározó az életemben ma is. Anyum nem tudja elviselni azt a zenét, amit én szeretek, én meg már azokat nem tudom igazán értékelni, amik manapság születnek. Persze lesz egy-két kimagasló kedvenc, de azért az 50-60-70-80-as évek azok amelyek számomra sok slágert adtak. 2000 után már nem is tudok sok nagy slágert, kivéve a kedvenc zenekaraimnak, akiket nyilván évtizedek óta kóvetek.

Lehet nézni a divat változását, vagy a közlekedési eszközöket. Középiskolás koromban kiültünk a Kazamata tetejére Egerben, a Bazilika mellett, és számoltuk az autókat, és soroltuk, hogy mik mentek el előttünk. Mentek a Trabantok, Ladák, Skodák, Moszkvicsok, Dáchiák, és csak elvétve túnt fel néhány nyugati autó. Akkoriban évekbe telt, amíg valakinek megjött az új autó, most pedig már nagy kínálat van, nem hogy várni kellene.

Itt volt a szilveszter. Nem emlékszem, hogy régebben is ennyiszer kellett volna kihívni a mentőket, tűzoltókat. Az ország egyik része mindenféle felelősség nélkül bulizik, egy másik része meg azért dolgozik, hogy helyre állítsák a féktelen bulizás utáni romokat.

Én is azt mondom, hogy szükség van arra, hogy év végén kicsit kiengedjük a gőzt, de a mértéket illene egy kicsit tudni és betartani. (Mondom én, aki még szilveszterkor is estig dolgozott, majd hazamenve, még nekifogtam, és lekönyveltem a decembert.)

Ma, másodikán is puffognak még a petárdák, a kutyát nem lehet lenyugtatni, anyum nem győz vele foglalkozni.

Nyilván volt számos alkoholos eset, de ami engem teljesen kiakasztott, hogy egy társaság olyan jól bulizott, hogy leégettek egy jobb sorsra érdemes alkotóházat. Annál is inkább dühít, mert én is hasonlót álmodtam meg a Parádi Tájházból, hogy ilyent kellene csinálni...

http://lajk.startlap.hu/2017/01/02/porra-egettek-fektelen-bulizok-szilveszterkor-tiszavarkonyi-alkotohazat/

Szilveszter napján minusz 7 fokból mentem fel a Felső-Mátrába, ahol plusz 5-ben szálltam ki a kocsiból. Mikor este hazajöttem, anyum mondja, hogy Parádon egész nap nem ment 0 fok fölé, ott meg egész nap gyönyörűen sütött a nap. Inkább fordítva szokott lenni... pluszból megyek a minuszba.

Ma viszont Parádfürdőn vezettem túrát a minusz 6 fokban. Remélem a sok beszéd alatt nem fázott meg a torkom, mert a héten még két túrám  lesz, amit hasonló hidegben beszélek végig. Most már elmondhatom, hogy minden évszakban vezettem helytörténeti túrát, és valóban minden évszakban más minden...

Rengeteg animációs film ment a tévében. Én ugyan nem néztem egyet sem, mert dolgoztam, vagy ha ment is a tévé, szokás szerint mást csináltam közben. Nem sok csatornát tudok fogni, de amikor 5 csatornán is animációs film ment, felmerült bennem, hogy lehet, hogy eljön az idő, amikor már nem is lesz szükség színészekre?

Miért van egyre több betegség, beteg ember? Erre nagyon jó anyagot találtam...

Szóval minden változik, egy minden egyre jobban fel van gyorsulva.

Aranyosi Ervin verseivel először egy irodalmi klubban találkoztam még 2009-ben. Azóta ő ismert lett, és már iskolákba is eljutnak a versei. Engem is inspirált, hogy írjak verseket anno. Most az ő versét idézem be, mert illik a posztomhoz. Én már nem írok verseket, maradok a prózánál...

http://versek.aranyosiervin.com/mindennapok-elet-gyasz-remeny-hit/aranyosi-ervin-valtozo-vilag/