Sok mindent csinálok egyszerre, viszont nem is vagyok egy átlagos ember.

Sok olyan szlogen van, amit a sajátomnak érzek, viszont mindig is figyelembe vettem őket.

Ilyen a Semmi sem történik véletlenül, vagy éppen az, hogy mindenkinek arra van ideje, amire akarja.

De vajon mit akar? Mi olyan fontos neki, hogy ha kell áldozatot is hozzon érte?

A sok féle tevékenységem során mindig belefutok olyanba, hogy próbálom megérteni az embereket, hogy ha érdekli valami, miért nem veszi a fáradtságot, megy el, nézi vagy hallgatja meg. Könnyebb nézni a tévét, vagy a fotel kényelméből várni a csodát?

1. A héten volt egy író-olvasó találkozó velem Sirokon. Többen voltak, mint Bodonyban, vagy Parádon, de úgy nagyjából ott is az a jellemző, hogy lehet, hogy érdekelné az embereket, de nem mennek. Nyáron arra hivatkozva, hogy sok a munka, télen meg arra, hogy biztosan hideg van... Jól éreztem magam, és jól is sikerült. Egy siroki költő még verset is írt rólam.

S a vers, mely engem nagyon meghatott, mert még nem találkozunk, de sok mindent kellett neki elolvasnia a neten, hogy ezt meg tudja írni....

Tuza S. Tibor: Bodonytól Ibizáig

Életünknek sokszor meghatározója,
hogy hová pottyant le bennünket a gólya;
falu-e az a hely, vagy hatalmas város,
forr-e ott az élet, vagy mindenki álmos.
Sokszor, de nem mindig, s nem mindenkinél.
Aki többet akar, annak messzebb a cél.

Béres Magdit Bodony-zsákfalucska zárta,
de onnan kiutat vágya megtalálta.
Ibiza szigetén Léna lett belőle.
Sok, csodás élményből nekünk is jut tőle.
Járt Floridán, Svájcban, szép Erdélyországban.
Lengyel és Felvidék ott van tarsolyában.

Ezernyi szép ország, csodálatos világ
csábít, távolba hív, szinte a szívbe vág,
de a magyar földhöz, szép mátrai tájhoz
hűtlen lenni nehéz. S a vágy visszahoz.
Sújthat bármily gonosz, érhet bármilyen vád,
ha megdobban a szív, tudod itt a hazád.

Kicsit irigykedem, hogy oly sokat látott,
s, hogy oly szépen tudta leírni az álmot.
Csodálom, hogy eddig mily sokra volt képes,
s hogy a tudományra még ma is oly’ éhes.
Hisz: misztikába, asztrológiába;
tenyér, inga, kártya, hogy jövőt feltárja.

A kézrátételtől meggyógyul a beteg,
s amiben hinni kell, van ám, még rengeteg.
Ki mit tud, hisz, s mit nem, azt csodálni lehet,
csodálni, hogy látja az elrejtett jelet.
Tudós az, ki rejtett titkokat meglátja,
s művész ő, ki tettel szemünk elé tárja.

Milliónyi számú gyönyörű gondolat
született meg azért, hogy oldjon gondokat.
Le nyújt hágcsót annak, ki iszapba mélyed,
és mutat jó irányt, annak, aki téved.
Kap bő útravalót, ki indul távolba,
és kap kincset ő is, ki polcon tárolja.

2. A héten elmentem egy ultrahang vizsgálatra is.. magamtól, nem küldtek...

3. Elmentem egy képviselő testületi ülésre, mert érdekel a falu sorsa, és hogy mi történik...

4. Luca unokám kórházba került a lányommal együtt. és én csütörtök reggel ismét mentem Dunakeszire. Máté unokámmal voltam, és mindenkinek szüksége volt rám... anyagilag ilyenkor húzós... de ha valami fontos, akkor nem számít semmi... Már kijöttek a kórházból és jól van. Amikor péntek délután Luca unokám azt mondta, hogy miért nem alszok még egyet ott... erre azt kellett mondanom, hogy azért, péntek este és szombaton programom van.

5. Péntek este spirituális köröm volt. Igaz, magunk között voltunk, de ide is kevesen jöttek el. A fb csoportban átlagosan 25 ember körüli, akik rendszeresen nézik a bejegyzéseket, de eljönni már csak kevesen jönnek. Jól sikerült, összeraktuk az első féléves programokat, és erőt adtak, hogy ne adjam fel, csináljam tovább,akármennyien is leszünk.Viszont a csoportból törölve lesznek emberek.

6. Szombaton pedig egy képzésen vettem részt, amit én szerveztem Parádra, ahová Bátonyterenyéről, Bp-ről, Debrecenből,  Gyöngyöspatáról, Mátraverebélyről, Pécsről, Verőcéről is érkeztek a parádiak mellett. Úgy érzem, nagyon jól sikerült, minden szempontból, s eközben egy párhuzamos programom is lett volna Egerben.Nekem gyakran kell választani... S a hétvégi munkáim miatt sok mindenből ki is maradok - sajnos.

Rugalmas a munkabeosztásom most, és biztos, hogy nem mindenki tudná utánam csinálni, viszont akkor is megcsinálom ugyan ezt, ha a napi 8 órát egy helyen dolgozom le, s utána megy a többi. Sok szervezés, adminisztráció, könyvelés marad éjjelre... Ami azonban fontos nekem, arra mindig szakítok időt.

7. Kérdőíves kutatásom zajlik Parádon. A héten is futottam egy kört, hogy begyűjtsem helyekről. Kb. 150 db-ot adtam kézbe, amiből kb. 20 került vissza. Még az ismerősök is most vallották be, hogy bizony nem csinálták meg... Az egész falu attól hangos, hogy mindenki mondja a magáét, hogy ebbe a faluban nem történik semmi, de hogy tenni is lehetne, azt már nem vállalják fel. Most itt lett volna a lehetőség, ahol leírhatták volna, hogy mit is szeretnének, mit hogyan látnak... Az emberek erre sem szakítottak időt... Én meg horribilis időt fogok a feldolgozásukra fordítani, amit nem rendelt meg tőlem senki, azért csinálom, hogy még átfogóbb képet lehessen kapni arról, ahogyan az idegenforgalomról gondolkoznak. A beérkezett kérdőívek közel fele sajnos nem parádiaktól származik. A túráimon részt vevők töltötték ki sokan, még postán is küldtek vissza 5 db-ot. A helybeli pedig nem adja le a kijelölt helyeken, és nem is küldi vissza emailben sem. Miért???? Talán rájövök, és megírom tanulságként a kutatás összegzésében.

8. Havi találkozókat szervezek, és hiába megy ki több embernek, mindig ugyanazok jönnek el, s nehéz elfogadni, hogy még annyi visszajelzés sem jön, hogy elolvasták, vagy eljönnének. Az embereknek nem fontos, hogy hol élnek, mi történik... csak mondják a magukét, szidják, alázzák azokat, akik valóban tenni akarnak. Viszont ez van az egész országban... Valahogy nem szabad, hogy elmenjen a kedvem...

9. Vasárnap du. van. rám férne a pihenés, de én most is munkalevezéseket, vállalkozásom dolgait intézem, és mindjárt megyek interjúzni. Ez van.

A legtöbb ember magából indul ki, én is. Ha én több helyen dolgozás mellett is szakítok időt valamire, akkor más miért nem? Ezt mindenki maga tudja.