Ezt a témát már jónéhányszor boncolgattam, s most ismét igyekszem rendbe tenni az életemben ezt a kérdést.

Mindig sok mindent csináltam egyszerre, s még ez örömmel is töltött el, és ma is, ha valami megy, lelkesedek, ez nekem egy olyan érzés, amit nem tudok leírni.

Boncolgathatom, hogy valami hiányzik az életemből.. valami mindig is hiányzott... olyan nem volt, hogy minden meglett volna egyszerre. Amikor azt csinálom, amit szeretek, akkor hiányzik pl. egy férfi az életemből. Amikor meg megkapom a férfit, akkor nem tudom azt csinálni, amit szeretek, és nem vagyok önmagam...

Nem is tudom, hogy lenne-e férfi, aki díjazná azt, amiket most csinálok... nem is lenne rá időm... Talán ezért is van az, hogy bár kerülnek az utamba férfiak, de valahogy. még a találkozásig sem jutok el... talán én mondok, írok olyant, ami megijeszti őket. Azt érzem, hogy belül valami noszogat abba az irányba, hogy elmarjam magam mellől a férfiakat, pedig a férfi energiája fontos, attól még jobban tudok szárnyalni - úgymond.

Amikor párra találtam 2007-ben, és kiszálltam mindenből, amiket imádtam csinálni (bár már éreztem, hogy váltani kell), utána megéltem csodás, olykor nehéz helyzeteket egy idegen országban, de valahogy nem tudtam önmagam lenni. Ismét előjött, ami a házasságomban, hogy meg akartam felelni...

Most ismét kezdem felépíteni az életemet, és ha jönne egy férfi az életembe, amire valahol vágyom is, akkor ismét feladnék mindent... ???? No egy dilemma... az biztos, hogy ha jön is, valamit másképp kell csinálnom, mint korábban.

Most már megbizonyosodtam arról, hogy amiket teszek, az mégsem pótcselekvés, mert szívből jön, és ma már tudom, hogy ez a feladatom.Tehát ha egy férfi lép az életembe, nem kell feladnom ezeket. Az, hogy a kettő hogyan tud együtt működni, azt majd az élet megmutatja.

Amikor az első számmisztikai elemzést csináltam magamról, s akkor még a nevemben is benne volt az ex vezeték neve, olyan erős volt a kommunikációs vonalam, hogy nem tudtam mire vélni, mert akkoriban még nem kommunikáltam. Ez 23 évvel ezelőtt volt, de amikor a numerológia rejtelmeibe belepillantottam, ez bizony gyökeresen megváltoztatta az életemet. S ha akartam, ha nem, valóban a kommunikáció lett életem fontos része. Lehet ez írásban, beszédben, szervezésben, hogy lehetőséget teremtek a kommunikációnak, ezt kezdtem el csinálni. S ez a bizonyos első elemzés azt is kimutatta, hogy a spirituális vonalam meg nagyon gyenge, és már akkor azt mondtam, hogy ezt erősíteni fogom.

Vagyis meg kellett tanulnom mind a két vonalamat erősíteni, közelíteni egymáshoz. Sajnos a könyveim, elemzéseim is elvesztek Ibizán, és nem éreztem késztetést, hogy újra megcsináljam, hiszen tudtam, hogy mit kell tennem.Azt viszont felfedeztem, hogy a kommunikációs vonalam támogatott, csak el kellett kezdenem. Míg a spirituálisat szó szerint fejleszteni kellett.

Benne vagyok egy kérdőíves kutatásban, két programot szervezek a spirituális körömnek, találkozót az épülő parádi összefogásnak, hamarosan szerkesztem a helyi újság következő számát, részt veszek egy három napos képzésen, dolgozom a múzeumban, és szervezek egy 10 éves jubíleumi talit az akkori NLC-s párkesőknek. 10 éve 8 találkozót szerveztem, ami nagyon jó volt, és most egy kicsit összejövünk, mit történt velünk azóta. Unokázom, és novellát írok egy pályázatra... Ez csak egy hónap programja, ami alakulgat...S hogy mennyit agyalok közben, hogy mindenben képben legyek, két határidőnaplót és egy naptárt irkálok tele... S a mindennapi teendőket még nem is hoztam szóba.

S ez semmi a nyárhoz képest, akkor egy szabad napom sem lesz... valahogy túl élem megint, mint a tavalyit... idegenforgalomban ekkor lehet pénzt keresni, és akkor nagyon kell hajtanom...

Alapból egy lelkes típus vagyok, és ez a lelkesedés nálam nem egy-két napig tart. Ha kitűzök valami célt, azért mindig lelkesedem, és ez már így van évtizedek óta. Sok közösségnek voltam már a lelke, tudom, hogy sok mindenhez az én lelkesedésem adta az erőt másoknak is, ez is azt mutatja, hogy amiket teszek, azokat Isten is támogatja, mert fontosak, nem csak nekem, hanem másoknak is.

Ahhoz, hogy lelkes tudjak maradni egy életen keresztül, az hit kérdése is.Hinni abban,hogy Isten velem van, egy része bennem van, s hogy az ő terve szerint cselekszem.

Ralph Waldo Emersontól sok olyan idézetet olvastam, amit magamának érzek.

Ne a járt úton haladj, hanem inkább abban az irányban indulj el, amerre még senki sem járt előtted, és te hagyj magad után lábnyomokat.

Az élet olyan leckék sorozata, amelyeket át kell élnünk, hogy megérthessük őket.

Amit eddig láttam, arra tanított, hogy bízzak a Teremtőben, annak ellenére is, amit még nem láttam.

A legmélyebbre ható, a leggyógyítóbb muzsika a szívből jövő beszéd.

A dolgok, amelyek neked vannak szánva, feléd gravitálnak.

Akármilyen utat is választasz magadnak, mindig lesznek, akik azt fogják mondani, tévedsz. Mindig lesznek majd olyan nehézségek, hogy azt fogod hinni, talán csakugyan a kritikusoknak van igazuk. Az út kiválasztása és követése a végsőkig mindig nagy bátorságot kíván.

S ezeket még a XIX. században írta. S azt is ő mondta, hogy "egyetlen hatalmas eredményt sem lehet elérni lelkesedés nélkül."

Van,hogy kicsit leeresztek, de visszajön a szenvedély, a lelkesedés, és csinálom tovább...

Megtanultam, megtapasztaltam, nem is egyszer, hogy ha úgy állok neki, - talán, lehet, nem is tudom, majd ha lesz időm, stb. Ez nem vezet sehová.

Ha viszont lelkesedéssel, szenvedéllyel csinálok valamit, akkor azt el is érem.

Néha nehéz, főleg, amikor félreismernek, rosszat gondolnak rólam, vagy rossz híremet keltik, sőt, támadnak, akadályoznak, de valamiért erőt kapok, hogy mégis menjek az utamon...

Szeretek aktívnak, lelkesnek lenni... S amiket teszek, az nem pótcselekvés...