Tolsztoj híres könyve jutott eszembe. MÁr sajnos nem emlékszem a műre, mert vagy 40 éve olvastam, de az biztos, hogy bemutatta Oroszországot egy bizonyos időben.

Nem is a háború szót használnám, hanem inkább a békétlenséget. A világban, Európában, Magyarországon, szűkebb hazánkban is érezhető, hogy egyre több a konfliktus, eltűnt a béke, a nyugalom. Nem csak a helyeken, hanem az emberek szívéből is.

Mostanában éjszakákon át agyalok, és állnak bennem össze a képek, látom az összefonódásokat, a miérteket, s néha arra gondolok, hogy kell nekem ezekről tudnom?

Mi okozza a békétlenséget?

- elégedetlenség

- igazságtalanság

- irigység

- hatalomért folyó harc

- reménytelennek tűnő helyzetek

- stb.

Most az helyett, hogy ezt taglalnám, inkább a békére koncentrálok. Hogyan lehetne békét vinni az emberek szívébe, egy település, az ország életébe?

Lehetséges-e, lesz-e béke valaha?

Kemény megéléseim voltak mostanában, és nagyon kellett dolgoznom azon, hogy a bennem lévő békétlenséget valahogy kezeljem, átalakítsam. Hálás vagyok a segítőimnek ott a fátyol másik oldalán, hogy mellettem állnak.

Tényleg a legfontosabb az, hogy a lelkünkben béke legyen, mert akkor kifelé is ezt tudjuk közvetíteni.

"A Béke Útja olyan, mint egy folyó, és mert nem áll ellen semminek, már az előtt győz, mielőtt belekezdene bármibe. A béke művészete legyőzhetetlen, hiszen nem harcol semmivel, csak önmagával. Győzd le önmagad és legyőzöd a világot."

/Paulo Coelho/

Ma elment az adóbevallásom is, és kitöltöttem egy 35 perces tesztet is, ahol lemértem, hogy milyen ember is vagyok, mik az erősségeim, mik a gyengeségeim... talán egy lehetséges munka lehet majd belőle. Az biztos, hogy nem volt pontos, mert azt hozta ki, hogy nekem még kell tanulni az önálló munkát. Azt már nem kell... lassan már csak úgy érzem jól magam, ha egyedül dolgozok... de a közösségek építése ma is fontos feladatom. Csapatban dolgozni azért jobb, de már csak akkor ha ott is van szabad kezem... nem is tudom, hogyan váltam ilyenné, hogy már nem nagyon viselem el az erős felügyeletet.

Ebben a bizonytalan világban nagyon nehéz a lelki békénket megtartani. Magam is tapasztalom, hiszen minden nap érnek bennünket különböző hatások.

Az van, hogy mostanában el kezdtem erősíteni a hitem, és hálásnak lenni minden nap. Azok a feladatok, amiket mostanában végzek nem egyszerűek.

10 éve megfogalmaztam a "B" betűs bibliámat. A Békesség is köztük van. Folyton képzem, fejlesztem magam, s olyan nehéz, amikor néhány ember megpróbálja lerombolni mindazt, amit felépítek magamban...

Most előkerestem, ez is benne van az Isten nyilai között c. könyvemben is.

B, mint...

 

Békesség. Akinek még mindig az a fontos, hogy azt nézze, hogy a másik miért van itt, vagy miért ír ezt vagy azt, aki szeret belekötni másokba, aki irigykedik, annak nincs még a szívében békesség. S ha ez nincs meg, akkor még nagyon messze van a belső harmóniától, s ezt is sugározza ki.

„Békélj meg magaddal, a világgal, az emberekkel.”

Boldogság. Akinek nincs béke a szívében, az még nem ismeri a boldogságot sem. Magunkban kell megtalálni a boldogságot. S ha már belül érezzük, bevonzzuk azt, amit, akit kell.

„Légy boldog! Amikor ezt mondom, a hiányosságaidat szeretném pótolni, megszüntetni. A boldog embernek át kell lépnie az utolsó határt is, ez pedig saját igazságtalanságának elhallgatása.”

Bölcsesség. A bölcs ember valóban tanult élete eseményeiből, s nem követi el ugyanazokat a dolgokat. „Miként a szél sem rendíti meg a kősziklát, éppúgy a bölcsek sem inognak meg sem szidalmak, sem dicsérő szavak hallatán.”

Barátság. Barátok pedig ott vannak körülöttünk, csak fel kell ismerni őket. Épp ma olvastam egy nagyon jó blogot erről. Idézhetnék Tatiosztól, s még nagyon sok nagy gondolkodótól a témában, most mégis inkább olvassátok el Szepes Mária gondolatait.

„Aki barátságra szomjazik, annak először jó baráttá kell válnia a barátság fogalmának legmagasabb értelmében. Mert amit az emberek általában barátságnak neveznek, az rendszerint nem egyéb átmeneti cinkosságnál, s csaknem minden esetben egyensúlytalan érdekkapcsolatokat rejt akkor is, ha nem pusztán anyagi érdekről van szó”.

Bizalom. Mi, akik itt írunk, bizalommal vagyunk embertársaink felé, megosszuk velük gondolatainkat, életünket. Úgy érzem, ha ezt a blogban meg tudjuk tenni, akkor menni fog a társkeresés során is!

Bátorság. A bátorság azt is jelenti, hogy merek kockáztatni, merek lépni, merek dönteni, s merem magamat felvállalni, s úttörőként megyek egy úton. A bátor ember azonban lehet ostoba is. Pl. ha nem mérlegeli, s nem gondolja át, amikor megbánt valakit, vagy nevetségessé teszi magát.

Biztonság. Valamennyien erre vágyunk. A mai világban azonban minden egyre nehezebb, ezért fontos, hogy figyeljünk a másikra. „Szép új világ”. Igen, ezt szeretnénk valamennyien, de hogyan? A világon sok embernek kellene változnia ahhoz, hogy ez a világ megszülessen! Tegyük meg az első lépést!

Bőség. Valamennyien szeretnénk bőségben élni. Ezt most nem könnyű elérni, ám ezt is biztosan meg lehet valósítani, a lényeg, hogy a pénzhez tanuljunk meg másképp viszonyulni, és lássuk magunkat bőségben élni!

Blog. Ha valaki blogot ír, az fejleszti a kommunikációs készségét, fejleszti az önismeretét, és jobban megismer másokat is. Blogot írni azért jöttem most vissza, mert szeretek írni, s mert jó kis közösség van itt, és hogy az ünnepek előtt a negatívan megnyilatkozókat ellensúlyozzam! Továbbra is biztassam az itt lévőket, hogy ne adják fel, s higgyenek, legyen türelmük, kitartásuk, s figyeljenek a jelekre, stb.!

Biblia. Ez az én „B” betűs Bibliám, amikre igyekszem odafigyelni, amiket igyekszem tanulni, s még mindig van mit tanulnom.

Most így segített egy 10 évvel ezelőtti írásom a hangulatomon, a lelki nyugalmam megteremtésében.

Háború és béke. Béke és béke...

Most azon töröm a fejem, hogy kik tölthették le egy hét alatt 3x is a Közművelődési Pályázat Parád 2015 c. e-könyvemet... Ez nem véletlen.