Azt már érzem egy ideje, hogy a megérzéseim felerősödtek, ami jó is, meg nem is...

Az utóbbi hetekben gyakran éreztem magam úgy, mint a képen. Egyedül. Nem értem, hogy hiába teszem a dolgomat, hiába csinálok jól mindent, valamiért vannak, akik nem akarják, hogy tegyem a dolgomat és egyáltalán Parádon legyek.

Számos megérzésem volt, van, és egyre jobban működnek, viszont sokszor olyan megélést is hoznak, amit nem kívánok senkinek.

Az jó, hogy nekem vannak érzéseim, érzelmeim, de sajnos egyre kevesebb emberben fedezhető ez fel. Az biztos, hogy ha én tettem volna azokat, amiket mások tettek velem, én nem tudnék nyugodtan aludni, nem tudnék a tükörbe nézni... Ez azonban én vagyok... Mások nem így gondolkodnak. Nekem mindig is a köz java volt az első, sokszor még a családom elébe is helyeztem...

Megérzem egy emberrel kapcsolatban,ha nem őszinte, ha hazudik, vagy csak nem mond el valamit. Megérzem azt, hogy amit tettem annak milyen következménye lesz...

Nehéz megélni azonban azt, hogy ha nem fogadnak el, ha bántanak, ha rágalmaznak, ha alulbecsülnek,ha mellőznek, ha rossz híremet keltik, s próbálnak ellehetetleníteni.

A blogokban utaltam arra,  hogy 2,5 hét alatt mennyi bántásnak, negatív hatásnak voltam kitéve, amikre nem tértem ki. Azok, akik ezt elkövették, maguknak kell majd tükörbe nézniük, s ha ezzel karmát csináltak maguknak, azt ők fogják tovább cipelni a következő életükbe...

Hiszek a karmában, a sorsban. Én is megélem, amiket meg kell, de mindenki más is megfogja. Ezért is nem szoktam ítélkezni, a sors megteszi ezt mindenkivel.

Az érzések, érzelmek számos skálája van bennünk, s bár a megérzések nagy része a tudatalattiból jön, valószínűleg nem mind, és ezt még nekem is tanulnom kell.

Az érzések, amiket fel kell dolgozni, nem mindig könnyű, mert az egó is ott van. A személyiségünk, a gyerekkori traumákon át, az előző életből hozott élményekig mind hatással vannak az érzésekre. Ha nem akarunk is bizonyos helyzetekben egy féleképpen reagálni, mert nem helyes, a bennünk lévő személyiség mégis más reakciókra vesz rá minket.

Ilyen a harag témája. Bennem is van, amit már talán évszázadok óta cipelek magammal, és minden életben dolgozom azon, hogy ezt jól tudjam kezelni, még se mindig sikerül még most sem.

Minden gondolat és reakció mögött ott van egy érzelem, és azt kell tudni, hogy az érzelem sohasem semleges, vagy pozitív vagy negatív.S az érzések, közérzet, hangulatok és az indulatok határozzák meg a döntéseinket, énképünket, világképünket.

Magam is azt vallom, hogy már inkább az érzéseim irányítanak, de nem vagyok benne biztos, hogy ez tényleg minden esetben így van. Vannak helyzetek, amikre úgy reagálok, ahogy nem is igazán akarom... S ezzel biztosan más is így van.

Ha azt érezzük, hogy megbántottak, mellőzöttek stb. vagyunk, az nem is igazi érzés, inkább értékelő, értelmező, minősítő "érzések", a saját vagy mások tetteire nézve. az viszont, amit ez kivált bennünk, az már igazi érzelem. Milyenek leszünk? Haragosak, dühösek, rosszkedvűek, levertek, stb.

Számos érzelmet lehet felsorolni, és nem tudunk egy napot se leélni a nélkül, hogy valamilyen érzést ne érezzünk.

Valamiért mégis azt érzem, hogy vannak már emberek, akikben vagy blokkolva vannak az érzelmek, vagy nem tudom, miért nem érzik át, amit tettükkel okoznak, amikor egy másik emberrel méltatlanul bánnak.

Mondhatom azt, hogy neki kell majd a tükörbe néznie, de attól az én érzéseim nem változnak. Nem leszek boldogabb, örömtelibb, ismét fel kell hozni magam arra a szintre, ahol örülni tudok mindennek, amikor ismét erős a hitem, és azt érzem, hogy nem vagyok már egyedül.

Hétvégén egy rendezvényem volt ismét, ahol 10 évvel ezelőtt megismert emberekkel találkoztam, s ez volt az a csapat, akik között mindig jól éreztem magam. Most is feltöltődtem, és ez nagyon jól jött. Már nem a buli volt a lényeg, mint 10 éve, hanem az együttlét, a beszélgetések, a nagy kártyacsaták, a tanulságok, amiket megéltünk a 10 év alatt... Köszönöm mindenkinek, aki eljött Parádfürdőre Békés, Fejér, Komárom-esztergom, Pest és Heves megyékből.Nem voltam egyedül....