Olvastam egy kutatásról, 80 évig figyeltek meg embereket, hogy mi határozza meg, hogy boldog, egészséges öregkoruk legyen...

Az, hogy ki milyen környzetbe születik le, milyen gyerekkora volt, gazdagnak vagy szegénynek születik nem igazán az dönti el, hogy ki milyen boldog lesz időskorára.

Bármelyik rétegből lehetnek olyan helyzetek, amelyeket meg kell élnie az embereknek, pl. ha gazdagnak születik elveszítheti mindenét, ha szegény, ki tud törni abból a környzetből.

Az sem határozza meg, hoy milyen munkahelyen dolgozott. az már igen, hogy milyenek voltak az emberi kapcsolatai.

A kutatás eredménye az volt, hogy sem az anyagi helyzet, és nem a fentiek határozzák meg, hanem csak az, hogy milyen volt az emberi kapcsolatok minősége életünk során.

Ha jó szociális kapcsolatokat ápolunk, akkor egészségesebbek és boldogabbak vagyunk.

Aki magányos, megkeseredett, korábban és több betegséget tud összeszedni, korábban romlik a memóriája, lelkileg és érzelmileg is instabillá válik jóval korábban, mint lehetne.

Mai világunkban mégis egyre több a magányos ember, s egyre több a betegség is.

10 napja nagyot gondoltam, és beregisztráltam egy társkeresőbe. - Ismét. -

10 éve is ott voltam másfél évig, és az egy nagyon boldog időszak volt, hiszen többszáz ember nyílt meg nekem, és mesélte el a tapasztalatait, többükkel ma is jó kapcsolatban vagyok.

Most nem ez a célom, hogy ott legyek sokáig, hanem hogy megtaláljon valaki, vagy én találjam meg őt. Jelet kaptam. S én hiszek a jeleknek. Valami most nagyon hiányzik, s ezt az űrt be szeretném tölteni.

Néhány nap alatt több száz férfi oldalán jártam. Riasztó, hogy csak ott több ezer férfi van egyedül. A nőket nem látom, de sejtem, hogy még többen vannak.

Szegény paraszti családba születtem, sok mindent elsőként tapasztaltam meg a családból, de az is igaz, hogy kemény életem volt.

A zárkózott kislányból határozott, erős egyéniséggé váltam, s az ami főként a spirituális tanulásomnak, fejlődésemnek köszönhető, hogy a kommunikáció a lételemem lett. Rengeteg emberrel van kapcsolatom, sok emberen segítettem, segítek, s vannak, akik rajtam is segítenek. Voltak, vannak barátok, ismerősök körülöttem, s legfőképpen van családom.

Az, amit valamiért rosszul csináltam, az a párválasztás. Mai fejememmel, már ezt is másképp látom, mert ha tanulni, karmát ledolgozni születtem le erre az időszakra a földre, akkor ez is mind el volt rendelve.

Elboldogulok egyedül is, de néhány hete erős hiányérzetem lett, és hallgattam a megérzéseimre...

Sokat írtam mostanában a közösségekről is. Hogy eltűntek, s milyen nehéz az embereket újra közösséggé alakítani.

Mert az emberek többsége úgy gondolja, hogy könnyebb kihasználni másokat, könnyebb lenézni a másikat, könnyebb a másikat az első konfliktusnál cserben hagyni, könnyebb irigynek, bizalmatlannak, egoistának, törtetőnek, köpönyegforgatónak lenni, s mindezt érvek alapján meg is indokolni. Ezek rövidtávon működhetnek, de hosszú távon ezek jutalma a betegségek és a boldogtalanság.

Ahogy az előző blogban írtam, én nem megyek mások után... néha talán azt érzem, hogy egyedül vagyok, de ott vannak a barátok, a családom... és igazából ha egy helyzetben egyedül is vagyok, még sem vagyok egyedül sosem...Bármennyire ellentmondásos is ez, akkor is igaz. Nem vagyunk egyedül...

A lényeg tehát, hogy figyeljünk oda emberi kapcsolataink minőségére, mert ez  határozza meg életünk utolsó szakaszát...

S legfőképpen azon dolgozom, és dolgozzon mindenki, hogy mi legyünk értékes emberi kapcsolat mások számára...