Az idő körülöttem szalad, és annyi minden történik, illetve nem történik...

Múlt hetem története... munka, randi, áprilisi havazás, unokázás, elmaradt munkák és kirándulás, és tanulmányírás...

Megvolt az első randim, amiből akár lehetett volna több is, de nem lett... így még várok.

Szerdán reggel elindultam, hogy majd vigyázok az unokámra, de belefutottam egy olyan téli időjárásba, amit nem kívánok senkinek. Így utólag nagyon bátornak tartom magam, hogy átmentem kocsival a Mátrán, hiszen alig, hogy beértem Gyöngyösre, utána le is zárták a 2-es főutat Mátrafüred és Parád között. Nagyon kemény vezetés volt, s nagyon jó volt a megérzésem, hogy a téli gumit még nem cseréltem le. Sokan vesztegeltek már az út szélén, de én mentem, rendelületlenül. Mátraháza után az egyik kanyarban már kamion is vesztegelt, és ahogy mentem, láttam, hogy csúszik meg a zöld postakocsi. Alig tudtam átérni előtte, sokat nem láttam, meg nem is álltam meg, az ablak tiszta pára volt, és annyira havazott, hogy az ablaktörlő sem bírta. Gyöngyösön hülyének nézhettek, hogy honnan jövök, annyira havas volt az autó. Ott csak eső esett, amikor azonban már az M3-son mentem, Hatvan után ott is havazott, széllel, alig lehetett látni. Ez az út nem volt piskóta, és még dugóztam is két körforgalomban az M0 és Dunkakeszi felé. De felértem.

Három napig unokára vigyáztam, Máté hónapok óta köhög, és így nem vitték magánbölcsibe. Egy fotó, amikor Luca unokám kidőlt a nagy játékban, el is aludt, úgy kellett felköltenem, mert ment balettra.

Egyik este, mikor a lányom már hazaért a munkából, egy rég nem látott ismerősöm megmutatta nekem Dunakeszi azon részeit, ahol még nem jártam. Így jutottam le a Dunapartra is.

Péntek este indultam haza, hogy majd körbe jövök, de mire a Mátrába értem Bp-ről, addigra megnyitották a 24-est. Így volt az, hogy szerdán reggel az utolsók között mentem át a Mátrán, pénteken pedig az elsők között jöttem vissza.Az út már jól járható volt.

Szombaton mennem kellett volna dolgozni a Felső-Mátrába, de még járhatatlanok voltak az utak. Vasárnap pedig kirándulásunk lett volna arra a vidékre, az sem jött össze.

Remélem májusra találunk rá új időpontot...

Ha már két napra szobafogságra lettem ítélve, írtam a tanulmányt, és hétfőn sikerült be is fejezni. 50 oldal, még majd javítom, de most várni kell, hogy leülepedjenek bennem a gondolatok...

Úgy száguld az idő, hogy már ismét kedd van...

Ameddig Kékesen hó van, itt addig hideg lesz... hihetetlen, de még fűteni kell, s mi lehet a Felső-Mátrában...