Készült velem egy interjú a Heves Megyei Hírlapban, ami nagyon jó volt. Ám amikor megjelent azzal szembesültem, hogy sok minden kimaradt belőle, és az újságíró tegező hangneme is magázóra változott, pedig 14 éve ismerjük egymást, és az interjú személyes lelkülete, üzenete sem jött át.

Ezért itt a blogomban most a teljes változatot teszem közzé.

Ez a megjelent anyag: http://www.heol.hu/heves/kozelet/kimozditana-a-helyi-lakokat-otthonaikbol-726679/

Ez pedig az, ami ténylegesen lett volna.

Erősebb lenne az összefogás, ha az információk jobban áramolnának

Célja: kimozdítani az embereket

Milyen a jó közösségszervező? Mit képes tenni egy adott település értékeinek felkarolásáért, illetve azért, hogy kimozduljanak az emberek otthonaikból? Erről beszélgettünk Béres Magdival, aki Parádon szeretne közösséget építeni.

Béres Magdit (Lénát) nem kell bemutatni a péterkei kistérségben. A bodonyi születésű hölgy hosszú éveket áldozott az életéből arra, hogy civil közösségeket hozzon létre, s gyarapítsa szűkebb környezete értékeit. Most éppen egy közösségszervező pályázat nyerteseként dolgozik az ügyért.

– Mi inspirált, amikor jelentkeztél a közösségszervezéssel kapcsolatos pályázatra?

– A pályázat kiírása idején Parád nagyon megosztott volt, és a képviselő testület is feloszlatta magát. Úgy éreztem, hogy egy olyan tevékenységgel, melyhez a pályázat kínált képzési, mentorálási, konzultációs segítséget, nagyobb eséllyel tudnék segíteni Parádnak, törekednék a falu életének, állapotának javítására, helyi problémák azonosítására és megoldására. Számos közösséget hoztam már létre életem során, tehát nem volt kérdés, hogy ebbe is belevágok. A kiírást olvasva azt éreztem, hogy ezt a pályázatot nekem írták ki.

– Mit tartalmaz a te nyertes anyagod? Meddig tart a pályázati szakasz?

– A pályázat közel másfél éves időintervallumot ölel fel 2016. július 1-től 2017. november 30-ig. Tavaly áprilisban, az időközi választások előtt azt fogalmaztam meg célként, hogy fontos a település fejlesztése, főként az idegenforgalom területén. Ez csak úgy lehet eredményes, ha megszűnik a faluban érzékelhető megosztottság. Olyan közösség létrehozását tűztem ki célul, amely tenni akar a faluért, és ha már alakul, akkor a helyi társadalom szereplőit, az önkormányzatot, a civil szférát, a vállalkozásokat is megpróbálja bevonni a közös munkába. Parád hírneve miatt is fontos az idegenforgalom, a kulturális- és gyógyturizmus fejlesztése, az ezekhez köthető rendezvények, közművelődési, civil és vállalkozói feladatok összehangolása. A pályázat része volt az is, hogy kutatást végzek a településen.

– Milyen csapattal folytatjátok közösen ezt a munkát? Mit tanultál az elmúlt időszakban a társaidtól, mentorodtól?

– A pályázatot 10.000 fő alatti településeken lévő civil szervezeteknek illetve informális közösségeknek írták ki. Az akkoriban bejegyzés alatt álló Parádi Idegenforgalmi és Kulturális Egyesület (PIKE) színeiben készítettem a pályázatot, és azt terveztem, hogy az a közösség majd jó alap lesz a munkához. A közben lezajló időközi választások után azonban azzal szembesültem, hogy a szervezet tagjai elköteleződtek az új községvezetés mellett. Ezt a munkát azonban csak pártatlanul lehet végezni, mindenkit meg kell meghallgatni, és törekedni arra, hogy megszűnjön a széthúzás. El kellett ezt fogadnom, és egy új közösséget kezdtem szervezni, amely szépen alakult, csak a kevés szabadidő miatt mindig más-más személyek jártak a találkozókra.  jöttek-mentek az emberek, de sok mindent meg tudtunk fogalmazni így is. Jó dolog az, amikor együtt gondolkodunk, tervezünk, lehetőségeket keresünk. Nagyon kellene azonban a stabil mag. Mindannyian egyetértettünk abban, hogy Parád fejleszthető, s hogy a fejlődésért kockázatot kell vállalni. Erősebb lenne az összefogás, ha az információk jobban áramolnának a faluban. Azt is megfogalmaztuk, hogy akkor lesz béke a településen, ha az emberek egységet tudnak alkotni, hiszen ahhoz, hogy a falu élhetőbb legyen, mindenkire szükség van. A mentori segítség az egyik legjobb dolog a pályázatban, mert mindent meg tudunk beszélni, vitatni, és kívülálló szemmel olyan dolgokra is rá tud mutatni, ami lehet, hogy nekem eszembe sem jutott volna. Ha elbizonytalanodom, biztat és erőt ad, szakmai tanácsokkal lát el. A közösségszervezés egy úttörő szakma ma Magyarországon, mindössze 26-an vagyunk. Sokan egy-egy kisebb közösség, csoport helyzetén igyekeznek segíteni, én viszont egy egész falu ügyét vállaltam fel.

– Hogyan lehet átültetni a parádi hétköznapokra az általad tanultakat?

– Ez nagyon nehéz. Az emberek bizalmatlanok. Nehezen hiszik el, hogy tényleg a falu javát akarom, sokan nem értik, miért készítek interjúkat, próbáltak már ellehetetleníteni is. Előfordult, hogy már-már feladtam az egészet, hisz mindenki azt mondta, hogy lehetetlenre vállalkoztam. Mégis felálltam, megyek tovább, újabb eszközöket vetek be. Nem mondtam le arról, hogy enyhítsek a meglévő feszültségeken, s hogy igazi közösségé formálódjanak a parádiak. A félelmek, a szegénység, a munkanélküliség, a tehetetlenség és a beletörődés érzése, az érdektelenség, a passzivitás, a közömbösség, a kényelem, az elektronikai és informatikai fejlődés mind-mind okai annak, hogy az emberek manapság alig mozdulnak ki otthonaikból. Remélem, hogy az idegenforgalmi kutatás bemutatása segít abban, hogy többen is megértsék, átlássák, átérezzék, hogy jóra törekszem.

– Mikor és hol lesz alkalmuk megismerkedni a parádiaknak a kutatásod eredményeivel?

– A 2016. december 5. és 2017. február 5. között zajlott kérdőíves kutatás „Kitörési pont lehet-e az idegenforgalom fejlesztése Parádon?”eredményeit, és a 120 személyes interjú, beszélgetés, illetve az idegenforgalom területén végzett tevékenységeim tapasztalatait is felhasználtam a kutatási tanulmányban. Május 25-én, 18 órától a parádi Közösségi házban lakossági civil fórum keretén belül mutatom be a tanulmányt. Bízom benne, hogy sokan eljönnek, kérdeznek, ötleteket adnak a folytatáshoz. A lényeg, hogy együtt gondolkodjunk Parád jövőjéről.