Kemény energiák vannak mostanában... amit mindenki másképp él meg.

Sok írásom született már spirituális témában, most ez is egy ilyen lesz.

1994-től számítom azt az időt, amikor egy másféle gondolkodás indult el nálam, és a spirituális tanulás útjára léptem. A számmisztika volt, ami elindított ezen az úton, majd kipróbáltam még jó néhány ezoterkus "tudomány"t. Akik a tudományban hisznek, felhördülnek, mert nem tartják sem a számmisztkát, sem az asztrológiát, sem a kvantum fizikát tudománynak, pedig az. Ezeket már az ősök is használták...

Olyan mélységű és magasságú hullámzásokat élek meg, amiket nem könnyű sem fizikailag, sem pedig lelkileg könnyen feldolgozni. Az új energiákat be kell fogadni és át kell engedni magunkon, hogy ténylegesen tudjanak segíteni.

Schilling Péter egyik mailjában volt egy üzenet a minap, ami elgondolkodtatott...

"Hogyan képesek a problémák maguktól megoldódni?

A hétköznapi racionális válasz az, hogy sehogy…

De tudom, hogy te nem vagy hétköznapi, ráadásul elkötelezett spirituális úton járó vagy, így rád más szabályok vonatkoznak, egész egyszerűen azért, mert egy más dimenzióban élsz már ebben a pillanatban is, mint a legtöbb ember a környezetedben. Ez az oka annak, hogy csak nagyon kevesen értik azt, aki vagy, azt, ahogyan élsz. Hiába próbálod elmagyarázni, mintha a falnak beszélnél.

Ez teljesen normális és az a fontos, hogy ne kezdd el hibáztatni magad!

Spirituális úton járóként olyan helyről is kapsz segítséget, ahonnan a többiek nem. Nem azért nem kapnak, mert az Univerzum kiközösítette őket, hanem azért nem, mert a rezgésük túl alacsony hozzá.

Magas rezgésű emberként magas rezgésű törvények az új spirituális energia törvényei vonatkoznak rád és ezek szerint a törvények szerint a problémák gyakran maguktól is megoldódnak. Például úgy, hogy félre gördítesz az útból egy külső vagy belső energetikai akadályt, ami addig nem engedte, hogy az energiáid szabadon áramoljanak és elhozzák számodra a megváltó megoldást.

Az a különleges a helyzetedben, hogy ezeket az energetikai akadályokat viszont hétköznapi racionális módszerekkel nem tudod félre gördíteni. 

A rossz hírem az, hogy a régi hagyományos módszerek, amik másoknak még mindig segítenek, azok sajnos neked már nem segítenek. Egy magasabb energetikai osztályba léptél és új spirituális eszközökre van szükséged és meg kell tanulnod ezeket használni a mindennapijaid során. Ha a régi eszközökhöz akarsz folyamodni megoldásért az olyan, mintha vissza akarnál ülni az általános iskola alsó tagozatába, pedig neked már az egyetemen a helyed. 

Bár nehezebbek a feladatok, amiket kapsz, több a lehetőséged is, sokkal több ajtó áll nyitva előtted és te döntheted el melyiken akarsz belépni. Felnőttél spirituálisan ezért el kell kezdened spirituális felnőttként élni. Ahelyett, hogy folyton a külvilágból várnád a megoldásokat, befelé kell menned és meg fogod találni a megoldást mindenre. Egyszerűen meg kell tanulnod kinyitni a belső ajtókat és belépni rajtuk, hogy feltáruljanak előtted egy csodás világ kapui."

Valóban elhanyagoltam a spirituális fejlődésemet, mert azt mondta valaki, hogy most más a feladatom ebben az életben... ami igaz is, viszont a spirituális útról sem szabad letérnem... Szóval megint tanulnom kell valamit...

Sajnos annyi minden foglalkoztat, annyi minden jön, és annyi mindenre kell figyelnem, hogy hiába próbálok, nem tudok meditálni... valami más módszert kell kitaláljak.

Egy érdekes levelezés során elővettem az egyik könyvemet, és találtam egy pontosan 10 éve íródott blogbejegyzést, amit a régi blogomban írtam még 2007 júniusában...

Akkor még Bodonyban éltem, és Bodonyért tepertem ezerrel, sok mindent be is indítottam, sok pályázatot nyertem, volt kulturális élet, csak évről évre csökkent az éreklődés, és belefáradtam tizen akárhány év után... most, hogy a szemem elé került - benne van az Isten nyilai között c. könyvemben is - ez a bejegyzés, azzal szembesültem, hogy megint ugyanabban a szituációban vagyok egy másik településen... most viszont mást és főleg másként kell csinálnom...

"Egy mindenkiért, mindenki egyért!

2007. június 2.

A mai napom a csend jegyében telt, még akkor is, ha voltak, akik megzavarták. Nem tudhatták, hogy csendnapot tartok.

Küldtem sok embernek egy csodálatos e-mailt, s az abban leírtakhoz tartottam magam. Minden tevékenységet úgy végeztem ma, mint máskor talán soha. Alighogy kiteregettem a mozgatható szárítóra a ruhákat, elkezdett szakadni az eső, és bevert a teraszra is. Fogalmam sincs, honnan volt erőm azt a szétnyitott izét egyedül, tele ruhával becipelni a lakásba, de megcsináltam, eddig mindig két ember kellett hozzá! Mondanom sem kell, hogy csak addig esett. :)

Segítettem egy pályázatírásban valakinek, meghallgattam néhány embert, akinek erre volt szüksége. Majd hosszú idő után külföldről is hívtak telefonon. Jóleső érzés, hogy évek múltán is eszébe jutok embereknek. A beszélgetés során kiderült, hogy a nyáron vendégem is érkezik. Talán végre választ kapok arra is, hogy miért van az, hogy a külföldiek, illetve a külföldön élők másképp látnak, és másképp is értékelnek, mint az itthon élők!

Fennkölten vasaltam (amit, mint tudjátok, utálok), s közben néztem „A három testőr” egyik változatát. Emlékeztek még erre a mondatra?

„Egy mindenkiért, mindenki egyért!”

Hol van már ez? Hol van már az emberek összetartása, egymás segítése? Úgy döntöttem, tizenhárom év után szögre akasztom a népművelői tevékenységemet, mert az emberek úgy bezárkóztak, és ott tennének egymás alá, ahol csak lehet. Eljutottam oda, hogy már tehetetlen vagyok, egyedül nem megy! S hogy ez a helyzet kialakult, az is mind a tudatos befolyásolás része, ami a világban zajlik."

Eltelt 10 esztendő, közben én eljutottam számos országba, éltem is 4 évig egy szigeten, majd visszajőve Magyarországra nulláról kezdtem az életemet, s a sors ráterelt ugyanarra az útra, ugyanarra a feladatra, amit valahogy meg kell oldanom...