Mik azok a tulajdonságok, amelyek kellenek ahhoz, hogy emberek maradjunk?

Kertész Ákos fogalmazta meg, de nagyon igaz. Ma már hiányoznak az emberekből ezek, vagy csak sokan elnyomják magukban, mert minden más fontosabb.

Mik is ezek?

- Az empátia - tudni, érteni, érezni, hogy mit akar a másik ember valójában -"Empátia az a képesség, amivel egy másik ember, embercsoport, vagy más élőlény szempontját felfogni, megérteni és főként átérezni lehet.[1] Az empátia megnyilvánulása például, ha valaki egy másik ember bánatát hallgatva, egy másik élőlény szenvedését látva, önmagát az adott helyzetbe beleképzelve saját élményként éli meg, ezzel a legmélyebben átérezve azt. Másképpen az empátia azon képesség, amely lehetővé teszi, hogy sajátunkként éljük át mások érzéseit, affektív tapasztalatait."

- szolidaritás - összetartás, együttérzés, önzetlenség, kölcsönös kötelesség- és segítségvállalás - "A szolidaritás a társadalmi összetartozást fejezi ki, vagyis azt, hogy a társadalom tagjai és csoportjai közösséget képeznek, ami az egymásnak való kölcsönös segítségnyújtásban is kifejeződik. A szolidaritás a társadalompolitikát befolyásoló egyik legfontosabb érték."

- a tolerancia - türelemmel, tisztelettel lenni mások iránt - "A tolerancia latin eredetű szó , elsősorban türelmességet jelent mások véleménye, főleg vallása, világnézete, etnikai vagy nemzeti hovatartozása, illetve más egyebek iránt. A műszaki életben a megadott méretektől, mennyiségtől, vagy minőségtől való megengedett legnagyobb eltérést jelenti. Orvosi szempontból a szervezet ellenálló képességét, vagy gyógyszertűrő képességét értjük alatta.

A tolerancia a kölcsönös megértés és tisztelet alapja, egyfajta morális parancs. Nem jelenti a másfajta gondolkodással vagy mássággal való egyetértést vagy annak követését. Ez a fajta türelmesség a mások másságának az elfogadása."

- a lelkiismeret - cselekedeteink, érzéseink helyesnek vagy helytelennek minősítése, belső iránytű, mely segít különbséget tenni a jó és a rossz között - "A lelkiismeret az a képességünk, melynél fogva saját cselekedeteink és egész erkölcsi mivoltunk fölött erkölcsi ítéletet mondunk. Az erkölcsi ítélet általában értékre vonatkozik; úgy mint a logikai, mely a gondolat igazságáról vagy nem igazságáról, vagy mint az esztétikai, mely a dolgok tetsző vagy nem tetsző voltáról nyilatkozik; az erkölcsi ítélet az akaratra vonatkozik s annak értékét nyilvánítja; ha ezt az erkölcsi itéletet saját magunkra vonatkoztatjuk, áll elő a lelkiismeret szava. Csakhogy míg mások akaratát, cselekedeteit teljes szabadsággal bíráljuk, saját magunkkal szemben az erkölcsi itélet gyakran összeütközésbe jut szenvedélyeinkkel, indulatainkkal s általában magunk szeretetével; de rendes körülmények közt ezek ellenére is érvényesül lelkiismeretünk. Ha az indulat hevében minden más hang elnémul belsőnkben, és a kárhoztatandó tettet elkövetjük, vagy pedig, ha a tettre unszoló motívum erősebb mint a lelkiismeret helytelenítő itélete; a tett elkövetése után ismét megszólal elnémíthatatlanul a lelkiismeret s ezt nevezzük lelkifurdalásnak."

Nehéz- e a mai világunkban embernek maradni? Bizony az, mert sajnos a fentieket nem tapasztaljuk már meg embertársainktól úgy, ahogyan kellene, ami azt jelenti, hogy sok ember már nem akar ezek szerint élni.

Én is hiszek abban, hogy alapjában véve minden ember jónak születik, csak sajnos az eltelt életszakasz alatt én is, más is azzal szembesülünk, hogy az emberekből hiányoznak a fenti tulajdonságok, vagy némelyik, vagy mind.

Mi vezethetett ide? Sok írást olvastam mostanában, amely nekem is segített megfogalmazni néhány dolgot magamnak is. (Köszönet az írásokért Braskó Csabának.) Tanulom a leckéket, tanulságos lehet nektek is.

1. Egyik írásában olvastam, hogy amikor az emberek hibáznak, akkor mások ezt azonnal a fejükre is olvassák, s ez  már gyerekkorban elkezdődik. Mi történik ilyenkor? Aki hibázik, az azt kezdi el érezni, azon kívül, hogy maga is tudja, hogy hibázott, hogy attól nem lesz neki könnyebb, hogy más még jobban az orrához dörgöli a hibáját. S ez valamilyen szinten felmentést ad neki, hogy ő nem elég jó, és akkor hibázhat legközelebb is. Vagyis fordított a motiváció, mert nem látja értelmét az ember annak, hogy változzon. A lelkiismeret is kikapcsolódik, akárcsak a tolerancia, vele sem voltak türelmesek, ő sem lesz másokkal.

Jó-e a sok hibával szembesítés és a sok kritika? A mai világban azt mondják, hogy ha nem viseli el valaki a kritikát, az nem is tud fejlődni. Egy nagy ellentmondást érzek. Az 1. pontban leírt példát folytatva, ha valaki fejünkre olvassa, hogy hibáztunk, azt gondolhatjuk, hogy minek igyekezzek, úgy sem leszek tökéletes. Kevésbé kedveljük azt, aki mondja, s nem fog motiválni arra, hogy változzunk.

- csorbul az önbecsülés, az önbizalom

- felborul az erkölcsi norma, az értékrend

Biztos, hogy van jó kritika is, ami segít. Pl. most a saját írásaimra gondolok. Voltak, akik jószándékkal hívták fel a figyelmemet valamire, s voltak olyanok is - ezek voltak többen - akik olyan szinten lehúztak, hogy néha az írástól is elment a kedvem. Nem mindegy, hogy milyen szándékkal teszik.

Ha csak mindenáron bele akarnak kötni valakibe, akkor a pici hibát is felnagyítva tudja megélni a másik.

Miért teszik ezt mégis az embertársaink? Ezt szokták meg? Ezt látták másoktól? Ebben nőttek fel? Az életük során maguk is sok ilyen szembesítést éltek meg?

Bármelyik lehet. Sok környzeti hatás, helyi, társadalmi és világszintű ér bennünket, és nagyon nehéz mindezek ellenére is embernek maradni.

Figyelni kell a lelkiismeretünk hangjára, s legyünk toleránsak másokhoz.

2. Egy másik írása is nagyon tanulságos volt számomra. Mi is az akaratátvitel? Hogyan lehet elérni, hogy egy másik ember megtegyen valamit, mintha ő akarná?

- az akaratátvitel nem manipuláció

- nem azt jelenti, hogy másikat rákényszerítem valamire

- nem azt jelenti, hogy ráveszem valamire a saját akarata ellenére

- nem azt jelenti, hogy valamivel "megvesztegetem" a másikat, hogy azt tegye, amit szeretnék.

Az akaratátvitel azt jelenti, hogy odafigyelek a másikra, és ráérzek arra, hogyan mondjam el a másiknak a szándékomat, hogy saját maga akarja majd megtenni. Az akaratátvitel azt is jelenti, hogy másokkal összhanban élem az életem, másokkal összhangban valósítom meg magam, és nem mások ellenére.

Az, hogy hatással legyünk másokra, ez szükséges az életünkhöz.Ha nem tudunk hatással lenni:

- értelmetlenné válik az életünk, feleslegesnek érezzük magunkat

- ha folyton visszautasítanak minket, elkeseredünk, tehetetlenné válunk

- eredménytelen minden kezdeményezés - "levegőnek néznek minket

- megszűnünk létezni.

Tehát, az akaratávitel lételemünk épp úgy, mint a levegő, vagy a víz.Ha nem tudunk ezzel élni, akkor elfelejtjük, hogy kik is vagyunk és más fog minket irányítani. Ekkor következik be, hogy "nincs önbizalmam".

Vissza kell térni az élők világába, és ehhez legjobb azt az emberi tulajdonságot fejleszteni, amit elsőnek írtam, s ez az EMPÁTIA. Szokássá kell alakítani életünkben.

Hogy is működik az empátia? Meg kell tudnunk, értenünk, éreznünk, hogy mit akar a másik, s ha ezt már tudjuk, olyan helyzetet kell teremteni, ahol mindkettőnk akarata teljesül.

Akaratátvitel - közös elégedettség elérése

Fontos eszköz mindehhez a kommunikáció.

Ha az empátia életünk részévé válik, és mindig azt figyeljük, hogy mit akar, szeretne, érez a másik, akkor a helyzetek többségében azt vesszük észre, hogy a másik is azt fogja tenni, ami mind a kettőnknek jó.