Nem tudom, hogy akarok-e még egy ilyen túlhajszolt nyarat...


Az utóbbi években minden nyaram így telt, hogy pihenő nélkül. Ha volt is néhány pihenő napom, arra 5x annyit terveztem be, mint ami belefért volna... s vannak unokás hetek is.

Lemaradtam minden környékbeli rendezvényről, két temetésre sem tudtam elmenni, s háttérbe került a kapcsolatok ápolása, s legfőképpen az írás.

Az idegenforgalom ilyen, el is fogadtam, sőt, szeretem is csinálni, de idén már éreztem ennek a hajtásnak a hatását. Bármennyire is energikus vagyok, azért már csak közelítek a 60-hoz.

A kimerülés egy dolog, nyilván van sok tünete, de én sosem figyeltem erre oda, mindig volt energiám, és jól is pótoltam. Viszont, csak könnyebben támadható is vagyok ilyenkor.

Múlt héten unkáztam megint, ami sokkal nehezebb, mint a háromféle munkám együtt véve. Júliusban még mindent jól  kezeltem, most már nem volt annyi türelmem, és hát egyedül két picivel - akik olyanok, mint a tűz - nem egyszerű.

Két hete vásároltam meg életem első okos telefonját, haladni kell a korral... alakulok már a kezelésében, de az 5 éves és 2 éves unokám biza jobban kezeli. S mikor már nagyon a türelem határán voltam, sajnos megszegtem én is a fogadalmam, és engedtem a sírásnak, és odaadtam nekik, addig valóban nyugtom is volt. De lett lelkiismeret furdalásom, hiszen interaktív nyaralást szántam nekik. Kaptak azt is eleget, de a telefonomon is lógtak nem is keveset...

Valószínűleg nagyon ki lehettem már merülve, mert csütörtökön elkapott egy nyavalya úgy, hogy szerdán este még az udvaron aszfaltkrétáztunk, buborékoztunk, ugróiskoláztunk, semmi bajom nem volt. Csütörtökön már kába voltam, kapart a torkom. S szinte pontosan egyszerre kezdtük anyuval. Mióta az eszem tudom, még sosem voltunk egyszerre benne semmiben. Ha ő beteg volt, én nem kaptam el, ha én voltam, ő nem kapta el. Most pedig egyszerre...S egyikünknek sem volt eddig allergiája.

A lányom szerint allergia, de az is lehet, hogy megfáztunk... vagy egy vírus... de a gyerekek egyiket sem produkálták... Szóval nem tudom.

Bennem is felmerült a gyanu, hogy mi van, ha valaki rosszat akart... Anyám szó szerint azt mondta, hogy szemmel verés volt... Kellett nekem a facebookra posztolni néhány képet...

Tudom, hogy nekem sok az irigyem és a rossz akaróm is, de anyámat szeretik, nem értem ezt. Ha tényleg így is volt, úgy is visszakapja az illető ...

Az tény, hogy kimerültem. Pénteken már betegen csináltam végig a 6 órás idegenvezetést, szombaton a munkát a Mátrában, de végig csináltam. Este, éjjel meg a gyerekek. Vasárnap, főzés után altattam Mátét, eladludtam vele. Én, aki napközben sosem tudott...

Mivel mind a két gyerek velem alszik, a kicsi egy ágyban is velem, mert nincs más lehetőség, pihenés az nem volt. Vasárnap este mikor elmentek, el kezdtem nézni a Piszkos táncot, hát bele sikerült aludni... Pedig az az a film, amit több száz megtekintés után sem unok...

Szeptember már más munkákról szól majd, de most is pörögni fogok, mert a pihenés nálam az nem megy könnyen.

Azért tervezek kikapcsolódást és feltöltődést is szeptemberben, de addig még sok mindent kell csinálnom. Kicsit elhanyagoltam a közösségeimet, és egy pályázat, marketing, unoka keresztelő, 130 fős csoport, s külföldre is indulok, és még egy tanfolyamot is végzek.

Nem tudom, hogy akarok-e erős nő lenni... ?

Nem hiszem, hogy nagyon meg tudnék változni, de ez valamiért céltáblává tesz. Emlékszem, hogy gyerekként is nyüzsgő voltam, s amikor férjhezmentem, mindent feladtam. Önmagamat is. Amikor ismét kezdtem bontogatni a szárnyaimat, s rájöttem, mennyi mindenhez értek, ez még szélesebbé tette a szakadékot a házasságomban... A második kapcsolatomban is feladtam magam, s hogy külföldön voltam, ez még inkább leblokkolt, hiszen nem tudtam kihozni magamból azt, aki vagyok nyelvtudás nélkül.

Olvastam valahol, hogy az erős nők kihívást jelentenek néhány embernek, és igyekeznek lelkileg bántalmazni. Ebben az évben átéltem én is rendesen, de sosem adtam fel.. Eztán sem fogom.

A férfiak vagy menekülnek, vagy pedig ezt a kihívást látják az erős nőkben.

Nem tudom, hogy akarok-e egy új kapcsolatot?

Mindig is azt hangoztattam, hogy az ember társas lény, s ezt vallom ma is. Viszont, ha közel kezdek engedni magamhoz valakit, hát akkor megszívom, mert annyira akarok szeretni, hogy a másik ezt ki akarja használni és uralkodni akar felettem, vagy épp birtokolni. Kétszer vállaltam kompromisszumot, amire képes is vagyok... csak az a baj, hogy rosszul választottam...

Vajon létezik-e olyan férfi, aki el tudna engem fogadni? Nem tudom. Tavasszal ismét párkeresésre adtam a fejem, de nem igazán nevezhető siekresnek, bár a randikat élveztem, már akikkel összejött. :)

Aztán ismét a munkába vetettem magam, és nem volt időm sem ezen gondolkodni.

Egy 75 éves úr felajánlotta nekem az egyik társkeresőben, hogy segít, hogy milyen férfit kellene keresnem, mivel túl sok bennem a tűz... az biztos, de ezzel nem mondott újat, s az asztrológiai jegyekkel sem. 10 éve én is kihoztam magamnak, hogy az Ikrek lenne a nyugati asztrológia szerint a nekem megfelelő, de hát 10 év alatt sem jött egy sem az utamba, csak a fiú unokám. :) Az viszont új volt, hogy a kínai szerint nézzem meg először a férfiakat.

12 éves periódust kellett választanom, s én az 1954. 02.03 - 1966.01.20 közötti születésű férfiakat vettem kétszeres szűrő alá.

Ezek szerint:

- Patkány/Nyilas jöhet szóba, aki 1960. 11.23-12.21. között született.

- Majom/Oroszlán 1957.07.23-08.23.

- Kakas/Szűz 1957.08.24-09.23.

- Kutya/Mérleg 1958.09.24-10.23.

- Sárkány/Oroszlán 1964.07.23-08.23.

Lehet, hogy most ezeket a férfiakat jobban megnézem, ha az utamba jönnek...

Vagy hagyjam inkább az egészet???