Én is írtam már többször az új energiákról, nekem is folyton jönnek üzenetek ezzel kapcsolatban. Bizony ebben nagyon van valami.

Ma az egyik üziben azt olvastam, hogy a következő hónapok rendkívüli megpróbáltatáskat tartogatnak. Az biztos, hogy a szeptember már így kezdődött... Sok mindent terveztem, de folyton közbe jön valami és másképp alakulnak a dolgok...

Volt idő, hogy sokszor feltettem én is a kérdést, hogy miért történnek a dolgok úgy, ahogy... ma már nem akarom tudni mindennek az okát. S már ez is az új energia hatása, sokkal másképp kezelek már helyzeteket, eseményeket, mint korábban.

Van, hogy el kell fogadni dolgokat, még akkor is, ha ez nem olyan könnyű.

A héten unokára vigyáztam, és amikor pénteken jöttem volna haza Dunakesziről, lerobbant a Fityó. Kb. 3 hete érzem, és mondom magamnak, hogy szerelőhöz kell vinni, de valahogy sosem jutott rá idő, mert mindig mentem vele valahová, főleg a Mátrába, ami sajnos eléggé tönkretette szegény autót. Most a kuplung csak egy dolog, sokkal több gond is van, és elhangzott a kérdés, hogy beviszem a bontóba, vagy ráköltök.

Másik autót venni nem tudok, s én nagyon szeretem ezt a kocsit, mert mindenhová elvitt... az éjjel aludtam rá egyet, s úgy döntöttem, hogy marad, és autó lesz még belőle. A jövő héten mindenképp szerelőhöz vittem volna, de nem várta meg, most egy olyan szerelőnél van, akit ugyan nem ismerek, de bízom benne,  hogy rendbe tudja majd tenni.

37 éve vezetek, eddig szerencsére még nem láttam autómentőt ilyen közelről. Most sem örültem neki, de az élet ezt hozta, ami biztos, hogy nem volt véletlenül. A 25 évvel ezelőtti énem biztos bepánikolt volna, bár nem tudom, akkor sem ijedtem meg könnyen.

Az ösztöneimre hallgattam, vagy segítettek, nem tudom. Az biztos, hogy amikor kimentem a körforgalomból és sebességváltás után levettem a lábam a kuplungról, az benn maradt, én azonnal félreálltam, hogy a fehérvonalat átlépve ki tudjanak kerülni, mert az M0-son már sokkal nehezebb helyzetben lettem volna, ami már mindössze 20 méterre volt. Kitettem a háromszöget, ha a villogás nem lett volna elég, és felhívtam a lányomat, aki azonnal szólt a szerelőjének, és 45 perc múlva jött is az autómentő. Közben rám is sötétedett. Mert csak 7 előtt indultam valamivel Dunakesziről, hogy kikerüljem a csúcsforgalmat az M3-son.

Egyetlen autó állt meg mellettem, egy fehér opel, melyből a nagy forgalom ellenére kiszállt a vezetője, és megkérdezte, hogy tudna-e segíteni. ( Kb. 900-1000 autó ment el mellettem, de lehet, hogy több.) Mikor elmondtam, hogy mi a gond, s hogy már úton van a segítség, elsietett, én mégis nagyon hálás voltam, hogy vannak azért még segítőkész emberek.

Nem igen olvassa ezeket a sorokat, én mégis köszönetet mondok itt is neki. Annál is inkább, mert dejavum lett. Hónapokkal ezelőtt megálmodtam egy férfit. A társkeresőkben is ezt kerestem, de nem találtam, s akkor ott állt előttem. Ha nem ülök a kocsiban, biztosan meginogtam volna.

Lehet, hogy az álom ezt jelezte előre? Nem tudom, jó lett volna jobban is megismerni, de az ilyen férfiak már biztosan foglaltak. De akkorát dobbant  szívem, hogy leírni sem tudom. Csak hát ezt is el kell fogadni, hogy nem igen látom többé... bár azt sosem mondom, hogy soha...

1 hónapja vettem az okos telót, ott ülve a kocsiban, azt hittem, majd nagyobb segítségemre lesz, de az is cserben hagyott. Csak telefonálni tudtam, lefotóztam a forgalmit, hogy elküldöm a szerelőnek, de se emaliben, se wiberen, se Fb-kon, se mms-ben nem ment el. Semmi sem működött rajta.

Sajnos ma nem tudtam felmenni a Mátrába dolgozni sem. Gondoltam, pihenek egy napot, mert annyira fáradt vagyok... még ez se nagyon sikerült. Éjjel aludni sem tudtam a fáradtságtól már, és ismét szellemjelenlétet érzek a kis szobámban. Amíg benn voltam, csak lézengtem. Most kiültem az udvarra, most kezd visszajönni az energiám, valami vagy valaki ugyancsak leszívott, amikor fáradt vagyok, csak ilyenkor csökken a védelmem... Ez is azt mutatja, hogy most magammal kell egy kicsit foglalkozni.

Schilling Péter üzenetében ez állt, amiben ugyan arra próbál sokadjára ösztönözni, hogy vegyem meg a "Nincsenek véletlenek' c. könyvét. Nekem nem igen mondana sok újat, hiszet már előbb megfogalmaztam ezeket, mielőtt ő spiritualitással kezdett volna foglalkozni, csak  neki ez lett az útja. Viszont amiket küld, azokat hasznos olvasni, mert én meg elfeledkeztem ezekről, és mindig akkor olvasom, amikor épp kell.

Az év utolsó hónapjai rendkívüli megpróbáltatásokat tartogatnak számodra, amik elsősorban lelki természetűek.

Úgy fogod érezni magad, mintha minden végérvényesen elromlott volna körülötted, de ez csak a látszat. Egy rendkívül mély belső átalakuláson mész most keresztül, ami roppant megterhelő. Bármit is gondolsz vagy érzel most a körülötted történő eseményekkel kapcsolatban, először is tudatosítsd magadban: MINDEN A LEGNAGYOBB RENDBEN!Az energiák melletted vannak és segítenek, ők soha nem vezetnek félre téged.

Ha úgy érzed, hogy sehogy sem találod a helyed és nem tudod mit kell most tenned,az egy erőteljes jelzés, hogy állj meg és pihenj. Bár rendkívül intenzív energiák vesznek most körül, amik más körülmények között aktivitást kívánnak tőled, most mégis meg kell állnod, hogy ezek az energiák teljes egészében átjárhassák a tested, a lelked és a szellemed. Engedd meg, hogy ezek az energiák feltöltsenek és felkészítsenek az előtted álló rendkívül intenzív időszakra. Tudatosítsd magadban, hogy MINDEN RENDBEN VAN BENNED ÉS KÖRÜLÖTTED. 

Ha nekem nem hiszel, akkor az energiáknak elhiheted

Amikor olyan energetikai ugrás következik be az életedben, ami most is zajlik, mindenképpen szükséged van rá, hogy tudatosan dolgozz együtt az energiákkal, hiszen az energiák folyamatosan beszélnek hozzád és üzeneteket küldenek számodra az életed különböző eseményein keresztül. Bármi történik is nagyon fontos, hogy NE ESS KÉTSÉGBE, hanem figyelj.

Na én ma megálltam, feküdtem, tévét néztem, nem dolgoztam semmit, még a netes tanfolyamot sem nyitottam meg, csupán a mosógépet indítottam el. Most kezdek már feltöltődni.

Tegnap volt Máté unokám keresztelője. Kicsit együtt volt a család, az unokák, de már ott is olyan fáradt voltam délután, hogy azt éreztem, hogy tényleg pihenni kell...

Egy fotó, amikor már az atya is alig tudta visszatartani a nevetést, mert Máté minden áron el akarta fújni a gyertyát...