Ha azt hittem, hogy a nyár után könnyebb dolgom lesz, akkor tévedtem.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Felvittem 120 főt Parádról a Felső-Mátrába. Volt találkozója az általam szervezeti közösségnek, majd a spirituális körömnek is. Befejeztem az internetes tanfolyamot és élőben le is vizsgáztam.

Ahogy a korábbi bejegyzésben írtam, kemény megpróbáltatások várnak rám a hátralévő hónapokban.. de azért ennyire nem kéne.

23-án mentem a Mátrába dolgozni, és nem éreztem semmiféle világvége hangulatot. Egész nap jöttek-mentek, s délután már kapart a torkom. Este már azt sem tudom, hogy vezettem haza... Olyan hirtelen jött ez a nyavaja... vasárnap is így dolgoztam, ma próbáltam kúrálni magam, de csak újabb gondok jöttek elő...

S ez most, amikor végre ismét megyek külföldre... nem hiányzott, de igyekszem átengedni magamon...

Nem hiszek a világvégében, de valamilyen folyamat biztos beindult. Áprilisban is volt egy ilyen időszak... az se volt semmi.

Sajnos az írás annyira háttérbe szorult mostanában, hogy már lelkiismeretfurdalásom van miatta. Ezért, ha rövidet is, de most írok.

Akik olvasnak, ne felejtsenek el, majd lesz hosszabb lélegzetű is, de október közepéig, még nagyon be vagyok táblázva...

Köszönöm, hogy olvastok...