Dél-Erdély 1.

Amikor kiderült, hogy a boszniai kirándulásra nem tudok elmenni, eldöntöttem, ősszel Erdélybe megyek. El is kezdtem autósra, 1 hetesre tervezni, de nem jött össze. Terveztem, hogy több embernek is meghirdetem, aztán arra gondoltam, ha már hónapok óta robotoltam szabad nap nélkül, akkor megint enyém lenne a felelősség. Így elvetettem az ötletet, és kerestem egy szervezett körutat, ami megfelelt az igényeimnek. Dél-Erdélybe vágytam, kastélyokban és várakban akartam nézelődni.

Össze is jött. 5 éve, hogy visszajöttem Magyarországra és azóta nem voltam sehol, s szó szerint meg volt telve a talpam, külföldre kellett mennem, hogy kimozduljak egy kicsit a mindennapokból.

Dél-Erdélynek sok területe van, ahol már kevés a magyar ajkú lakosság. Első úti célunk Arad volt. Itt is érezhető volt a magyarellenesség.

Zala György alkotása, a Szabadság szobor, mely a 13 vértanúnak állít emléket, most a Tűzoltó téren áll, sokáig nem is volt fellelhető. Korábbi helyére a Fő térre most hős román katonák szobra került. Van belőle jó néhány több helyen is az országban.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A szoborral szemben is román emlékművet készítettek, a Diadalívnál is román hős katonák láthatóak.

Ellátogattunk a vesztőhelyre is. Az obeliszk a vértanúk sírját jelöli, bár nem teljesen ott van, a vesztőhely a Maros mellett volt.


Ha a lakosság 20 %-át nem éri el a magyarok, akkor már semmi sincs magyarul feltüntetve. Ez is elég szomorú.

Innen két vár megtekintése volt a tervben még az első napra. Az Erdélyben töltött napok azért megmutatták, hogy bizony nem kis távolságra vannak egymástól a látnivalók. Útközben átmentünk a Maros felett is.

Vajdahunyadon jártunk a Hunyadiak fészkében. Igyekeztem minden zeg-zugba besurranni, ahol tudtam, fotózni is. Az országház teremben voltak az ülések régen, hasonló méretű a lovagterem is, lehet látni a régebbi és újabban épült részeket is. A várat tűzvész pusztította, sok minden leégett, nagy részét újjá építették. Ami kőből van, az az eredeti, ami tégla, az már felújított rész.

Innen továbbbuszoztunk Dévára, ahol az első szállásunk is volt, és nagy kíváncsisággal vártam, hogy felvonóval felmenjünk magas Déva várába.

Itt játszódik Kőműves Kelemen legendája, s többen is raboskodtak itt, többek között Eger várának védő kapitánya, Dobó István is.

Viperával riogattak minket, de nem láttunk kígyót.

Ilyen volt a kilátás a kabinból, én álltam az üvegablaknál fel is le is, mögöttem mások kiláttak… s ami érdekes, nem volt tériszonyom… igaz, feszegettem a határaimat ezen a kiránduláson elég rendesen.

Folyt. köv.