Az utolsó decemberi bejegyzésemben jeleztem, hogy eléggé kezdek kimerülni, most aztán a szervezetem rákényszerített arra, hogy pihenjek.

Jól is van ez így, bár megélni, már nem volt olyan kellemes. Több napi fekvés, magas láz, közben elkapott vírusok... de már megmaradok. :)

Többször és több helyen is írtam azt, hogy ha valamit halogatunk, akkor a sors rákényszerít, és lehet, hogy az fájdalmasabb lesz. Nos az élő példám, hogy augusztus vége óta mondom, hogy pihennem kell, és én egyre többet és többet dolgoztam, s nem pihentem. Most rálettem kényszerítve.

A kényszerpihenő alatt sok filmet néztem, gyógyítottam, kúráltam magam, sokat olvastam és igyekeztem néhány miértre is a választ megkapni.

Schillingh Péter egyik írása mutatott rá arra, hogy amit már egy hónapja megélek, és teszek, az valóban ezért van.

"Magdi, a negatív érzések felszínre törése a spirituális megtisztulás során teljesen természetes. Ahogy a fény egyre nagyobb teret nyer az életedben úgy szorítja ki onnan a sötétséget, ami eddig sokszor észrevétlenül uralkodott rajtad. A folyamat pontosan olyan, mint amikor egy kávéscsészébe tiszta vizet engedsz. A csésze először zavaros lével telik meg, de ahogy tovább engeded bele a tiszta vizet fokozatosan kitisztul, míg végül már újra inni lehet belőle.

Amikor a most érkező energiák elkezdik kioldani a spirituális csatornádban lerakódott félelmeket, fájdalmakat, amiket hosszú évek alatt gyűjtöttél össze sajnos újra átmennek rajtad a régi érzések, mintha visszatért volna mindaz, amiről azt gondoltad régen magad mögött hagytad őket. Hirtelen erős félelem lesz úrrá rajtad, attól, hogy a sötét idők újra visszatérnek.

Magdi, nagyon fontos, hogy ne kapaszkodj bele ezekbe a negatív érzésekbe, hanem tudatosítsd magadban, hogy a megtisztulás részeként sokkal enyhébb formában ébrednek fel, mint korábban és ha elengeded őket, akkor olyan gyorsan távoznak az életedből, amennyire az lehetséges. Adj engedélyt magadnak arra, hogy a megtisztulás folytatódjon és ha csak teheted végezz napi szintű meditációs gyakorlatokat, amik felgyorsítják a folyamatot és lehetővé teszik, hogy a szellemi segítőid útmutatásai és ne a félelmeid irányítsák az életed."

A meditáció most is nehezen megy, pedig próbálom magamban, vezetett meditációval, viszont annyit elértem, hogy nem agyalok már annyit, a pihenéssel elengedtem a gondolatok nagy részét, még ha tudom is, hogy jövő héttől ismét mindent csinálnom kell.

Az is változás, hogy a negatív érzések kezelése sikerül már másképp, mint korábban. 2 héten belül 3 esetben sikerült másképp, egy esetben  pedig még mindig ugyanúgy reagáltam sajnos. Pl. nagyon bánt valami igazságtalanság, annyira meg akarom mondani az én álláspontomat, s most azt érzem, hogy ezek magyarázkodások lennének, és sikerült leküzdeni bennem a dühöt, és nem megírni, vagy kiírni, amiket gondolok. Ez nem is olyan egyszerű, sőt, sokszor belementem ilyen parttalan vitákba, volt amit magam generáltam, és most már három esetben is sikerült másképp hozzáállni a helyzethez. Nem szeretem azt a szót, hogy büszke vagyok, de valahol ez most egy pozitív megelégedés magam felé, hogy képes voltam rá.

Mindig azt mondtam, hogy nem igen sütök én süketiket, ameddig anyám süt. Az van, hogy most rákényszerültem, mivel anyum semmit sem tudott csinálni az ünnepek körül. Sőt, tegnap már, hogy jobban voltam délután egy kicsit, megsütöttem életem első túrós lepényét is. S olyan elismeréssel adózott anyum, hogy azt mondta, jobb mint az övé, pedig az övé köztudottan jó, hiszen még egy kiadványba is bekerült a receptje. Az tény, hogy most az ő irányába is nagy türelemmel és segítőkészséggel vagyok, s nem igazán vagyok egy sütemény sütő bajnok, de ez is jól esett... Főleg, hogy anyum még sosem dícsért meg... Valami változott, változik....

Még biztos jönnek negatív érzések. Ismerős ez, mert mikor a Reiki beavatásaim voltak, hasonlókat éltem meg. Lehet, hogy most jó is volt, hogy diétáztam, sőt, két napig szinte semmit sem ettem, a tisztulás így könnyebb.

Most a legnagyobb ilyen érzés, a lelkiismeretfurdalás, hogy 5 napig szinte nem csináltam semmit. Igaz, 3 napig nem is bírtam volna, mégis nehéz, hiszen annyi mindennel maradtam el, amiket most majd sorba kell szednem. Viszont az egészségem a legfontosabb...

Sok - számomra negatív - érzést éltem már meg, s ha ezeket most ismét átengedem magamon, az nem lesz egyszerű, s vajon más emberek ezeket hogyan élik meg?

Hiszen mindenkinek volt olyan élménye, hogy

- igazságtalanok voltak vele,

- lekezelték,

- megszégyenítették,

- kihasználták,

- mellőzték,

- megalázták,

- becsületébe gázoltak,

- kirekesztettség

- mások gyülölete felénk

- irigység alanyának lenni

- bűntudat

- aggódás

- kudarc érzés

- gyász,

- aggódás

- csalódás

- lelkiismeretfurdalás

- szorongás

- féltékenység

- indulatosság

- tehetetlenség

- kiszolgáltatottság

- kiábrándultság

- mások általi lebecsülés

- szeretet hiányától szenvedés

- agresszió, erőszak

- magány

- zsarolás

- visszavonultság

A szenvedésfajták sokat segítenek a személyiség fejlődésénél, ha valaki tanul belőlük, akkor pozitív irányba. Az én életemben nagyon nagy számmal voltak jelen ezek a szenvedés típusok, s alakítottak is rendesen.

A lelki szenvedések mellett még ott vannak a fizikai szenvedések is.

A mostani stresszes világban, számos érzés ér bennünket, s csak rajtunk múlik, hogyan kezeljük.

Csalódások, kudarcok esetén én mindig úgy álltam hozzá, hogy aki meg sem próbálja, az nem tud előbbre lépni.

Minden könyvemben vannak idézetek, magam is naponta olvasgattam, és fejlődtem általuk. Most már olyan is van, hogy tőlem idéznek... s ez jó érzés.

Friedrich Nietzsche sok olyant megfogalmazott, ami most ide illik.

"Az embernek magának kell próbák elé állítania magát, kiderítendő, függetlenségre és parancsra termett-e; méghozzá idejében. Nem kitérni saját próbatételeink elől, noha talán ez a legveszedelmesebb játék a játszhatók között, s végtére is csak próbák, melyeknek magunk vagyunk a tanúi, s kívülünk nincsen bírája.

Másokkal tartasz? vagy az élen haladsz? vagy a magad útját járod? (...) Az embernek tudnia kell, mit akar, és egyáltalán hogy akar.

Életünk nagy korszakai azok az alkalmak, amikor elég bátrakká válunk ahhoz, hogy gonosz tulajdonságainkat a legjobb tulajdonságainkká kereszteljük át."

2008 januárjában írtam az alábbi blogot. Közben 10 év telt el, sokat fejlődtem azóta, de rájöttem, hogy sok írásom ma is aktuális.

"Január – mementó

2008. január 29.

Kerestem egy idézetet, de nem tudom melyik könyvben olvastam az elmúlt másfél hónapban. 7 könyvet olvastam ki, és sok foglalkozott hasonló témával. A januárról akartam idézni, mely a legnegatívabb hónap az évben. Ilyenkor van az embereknek a legkevesebb energiájuk, ilyenkor van a legtöbb haláleset, stb.

Mégis, nekem sok újrakezdésem kötődik a januárhoz. Januárban volt az esküvőm, januárban volt a válóperem, s ez a január is sok újat hozott. Lezárok egy 27 éves ciklust. Numerológiával 9. Sorsciklus? Az bizony.

Ma, ahogy a munkahelyen befejeztem a költségvetés „pofozgatását”, folytattam a pénzügyi bizottsági ülésen a falum költségvetésével. Nagyon elkeserítő a helyzet itt vidéken, persze máshol is, ám most csak azt tudom, amit a kutatásom végén is megállapítottam, hogy a falvak jövője, ha nincs a közelben város, munkahely, akkor egyre kilátástalanabb.

Hétvégén most én autózom a Dunántúlra, és akárhányszor átmegyek a Dunán, átérzem azt a bizonyos „választóvonalat”, amit a folyó jelképez. Most, hogy kezdem megismerni a másik oldalt, ez is nagyon így van. Mások ott a lehetőségek, mások a keresetek, más az életszínvonal, és más az emberek megítélése is. Most értettem meg azt is, amikor tizenöt évvel ezelőtt azt mondta egy dunántúli, hogy annyi pénzért, amennyiért én dolgozom, ő felkelni sem lenne hajlandó. S ez a szakadék azóta csak tovább nőtt az ország két része között. 2007-ben Bohóccal és a párjával, Nagycicával kétszer is volt közös programunk. Három ember a Dunántúl szülötte, én pedig egy teljesen más régióból csöppentem közéjük. Az, hogy párra találtam, s hogy ez a két pár együtt vett részt különböző programokon, bizony az internet, s főként a Nők Lapja Café párkeresőjének köszönhető. Az pedig már okozat, következmény, hogy együtt jártunk Hévízen, s karácsony előtt Sárváron is töltöttünk együtt néhány napot. Nekem bizony nem volt közel egyik úti cél sem, azonban megérte. A pihenés, az együtt töltött vízi élmények, a közös szállás, kirándulás Velembe, Kőszegre csodálatos emlék marad.

Idézek, most a Titok c. könyvből, ahol kinyílik. Már meg sem lepődtem, hogy a párkapcsolatok fejezetnél nyílt ki. :)

Lisa Nichols szerint: „Mielőtt belépünk egy kapcsolatba, nagyon fontos, hogy tudjuk, kik is vagyunk. Először is önmagunkat kell megismernünk, és csak utána jöhet a társunk.”

Rémlik, hogy valaki már ezt idézte itt, ám nem árt ezt újra és újra olvasni, értelmezni, alkalmazni. Tudom, hogy sok gondolatom ismétlődik az egyes bejegyzésekben, ez sem véletlen. Újra és újra kell olvasni mindent, ameddig nem tudatosodik, rögzül. Lehet, hogy nálam nem is tudatos, hogy újra és újra szóba hozom, viszont mindig jönnek új blogírók, blogolvasók, akik nem olvasták a korábbi bejegyzéseimet. Ha valakit zavar, hogy olyan dolgokat hozok fel újra, amelyekről már írtam, azoktól elnézést kérek!

Számos ismerősöm, levelezőm lett innen, ma kaptam egy búcsúlevelet. Itt ismertem meg egy férfit, aki szintén reikis és kereste önmagát és a társát. Megírta, hogy törölte mindenhol magát, mert most mindennél fontosabb neki a párkapcsolata, ez lett a legfontosabb az életében! Olyan embereket vonzottam be, akik hasonlóak hozzám. Ez a férfi sem tűnt el szó nélkül, pedig már fél éve is van, hogy nem is kommunikálunk, csak annyit, hogy mind a ketten párra találtunk, és a szokásos kör e-mailek. Most mégis jelezte, hogy már sínen van, s nekem is sok boldogságot kívánt. Kedves gesztus, hogy még most is eszébe jutottam, pedig csak jó ismerősök voltunk. :)

Sok hasonló kedves embert ismertem meg itt. Ebből a találkozásból is sokat tanultam. Egyetlen találkozás sem véletlen, mindegyiknek van információtartalma, ami segít nekünk valamiben. Köszönöm neki.

Az írás lehetőség, az írni tudás adottság, tehetség, tanulás, bátorság, kedv, késztetés stb. függvénye

Ma egy fantasztikus telefont kaptam egy főszerkesztőtől. A beszélgetés egy gondolatsort indított el bennem, amit nemrég papírra is vetettem. Volt időszak, amikor úgy gondoltam, hogy nálam az írás valamiféle kényszer, most már tudom, hogy ez is feladat!

Van egy kéretlen írogatóm, e-mailben zaklat, sérteget, s megpróbál nyomást gyakorolni rám, szerinte én csak egy „vidéki primitív” senki vagyok.

A „vidéki” kifejezésről már írtam korábban.

Mit is jelent a primitív? Ősi, őseredeti, elmaradott, kezdetleges, fejletlen, ősállapotú, ősállapotban lévő, vagy együgyű, ostoba, műveletlen.

Minden ember egy kicsit primitív. Mindenki jött valahonnan, mindenkinek vannak gyökerei, eredete, senki sem született egyből „magasabb rendű lénynek”. Az emberek azért tanulnak, tapasztalnak, fejlődnek, hogy eljussanak bizonyos szintekre.

Vajon ki a primitív? Aki a saját tudásszintjén is felmeri vállalni magát, az írásait, vagy pedig az, aki magas lóról lenézi a másikat, a névtelenség ködében rejtőzik, másokat sérteget, és a sebeit nyalogatja?

Van egy keleti bölcselet, amit gyakran elolvasok:

„Tanulni annyi, mint felismerni, amit régóta tudsz. Cselekedni annyi, mint bizonyosságot tenni a tudásról. Tanítani annyi, mint emlékeztetni másokat, hogy ők is tudják ugyanolyan jól, mint aki tanítja.”

Ennek szellemében, s a szeretet közvetítésével kívánok jó éjszakát!"

Bizony a január nekem mindig újrakezdés volt. Szerintem most is így lesz. A következő blogom pedig 2010 januárjából való... ezt már Ibizán írtam. Aki olvasta a könyveimet, blogjaimat, vagy személyesen ismer, az tudja, hogy számos álmomat valósítottam meg a válásom óta.

"2010. január 26. kedd 12.10

Elmúlt egy év

Január 22-én múlt egy éve, hogy a szigetre jöttem, s bizony kemény, nehéz időszak van mögöttem. A saját könyvem utószavai szerint éltem, kellett is, hogy mindent átvészeljünk, túléljünk, és mindig lett  is valahogy. Az újrakezdés mindig nehéz, hát még akkor, amikor egy új párkapcsolatot kezdünk, ráadásul egy idegen országban, idegenkörnyezetben, a nulláról, nyelvtudás és pénz nélkül, közel ötven évesen...

Ezekkel az idézetekkel zártam a könyvemet és ezek segítettek:

„Startvonalhoz állni, csak döntés kérdése. Bármit szeretnél, meg kell tenned a kezdő lépést. Nem számít, hogy nincs meg hozzá minden. Nem számít, hogy jelenleg épp nincs elég pénzed, vagy elég tehetséged, vagy szaktudásod, vagy ismeretséged. Azzal kell útra kelned, ami a zsákodban van. Ez sokszor épp csak a kezdetekre elég, de épp ez a lényege az egésznek. Az út, ami álmaid földjére vezet, egy hatalmas kaland. Mert megismered az igazi erődet, azt, hogy mire vagy képes igazán, amikor kikerülsz a komfortzónádból."

Az utat, ami álmaid földjére elvezet, a tisztesség erdején átkelve fogod megtalálni. Minden más út zsákutca.”

„A legnagyobb hiba, amit elkövethetsz, az, ha hagyod magad lebeszélni az álmaidról.”

„Soha ne add fel az álmaidat, soha ne adj hitelt azoknak, akik megpróbálnak lebeszélni róluk vagy elbizonytalanítani.”

„Az álmaimnak semmi közük ahhoz, hol tartok most. Logikusan levezetve teljesen esélytelen volt, hogy nekem sikerülni fog.”

„Nincs zavarba ejtőbb, mint látni, hogy valaki elvégzi azt, amit mi lehetetlennek hittünk.”

„Nincs azaz akadály, ami megállíthat, ha igazán elszánod magad és nekiindulsz.”

„Egyikünk élete sem könnyű. És akkor? Legyen bennünk kitartás, és mindenekelőtt bízzunk önmagunkban. Hinnünk kell benne, hogy tehetségesek vagyunk valamiben, és ezt – kerül, amibe kerül – meg tudjuk valósítani.

Azt szeretném, hogy tudd, mindig meglesz az erőd ahhoz, ha elveszni látszik a játék. Az élményért, amiben részed lesz, csupán három dolgot kérek cserébe.

  • Mindig higgy önmagadban. Higgy abban, hogy képes vagy szembenézni bármilyen nehézséggel.
  • Egy ígéret, hogy nem adod fel, nem szállsz ki a játékból.
  • Segítsd embertársaidat.

Ha ezeket betartod, megismered a boldogságot, amit régóta keresel.”

Én nem hagytam magam lebeszélni, tisztességesen éltem, kitartóan hittem, hogy majd minden alakul. Amit igazán elképzeltem, még nem értem el, azonban nehéz azt kiszámítani, hogy mikor valósul meg a kérésünk. Sok teljesült. Párra akartam találni, sikerült. El akartam menni a munkahelyemről, sikerült. El akartam költözni a falumból, sikerült. Az Univerzum sokszor mókamester, mert néha bosszantó, vagy kemény helyzetet hoz az utunkba, és csak később értjük meg, hogy amikor azt gondoljuk, hogy "miért pont velem történt ez", az bizony a kérésünk teljesülése volt, mert amit akkor bosszantónak éreztünk, azáltal teljesült a kérésünk.

Erre egy példa. Tavaly júniusban egy másik szállodában laktunk, ua. volt a tulaj, aki most itt is. Hasonló volt a lakás, mint ez, csak kisebb, és jóval kényelmetlenebb. Annyi jel jött, hogy menjünk onnan, folyamatosan kértem a lehetőséget. A fiúk azonban nem mozdultak, nekik mindegy volt, hogy hová mennek haza aludni. Én viszont ott töltöttem a napokat. Már olyan jel is volt, hogy a szomszéd erkélyről átmásztak és ellopták az erkélyen kint hagyott cigijüket, mégsem lehetett őket költözésre bírni. Erre mit tesz az Univerzum, vagy Sors, vagy Isten? EGyik nap jön a recepciós lány és mondja nekem, hogy holnap ki kell költözni. A többit nem értettem. El sem akartam hinni, felhívtam a srácokat, hogy hívják már fel, mert nem értettem mindent, amit a hölgy mondott. A fiúk is kiakadtak. De a lényeg az volt, hogy kétszer adták ki az apartmant, és nyilván, nekünk kellett menni, akik egész télen ott voltunk, és belőlünk éltek, mert a nyavalyás angolok viszont többet fizettek. Szóval én akartam, hogy menjünk. akkor nagyon kellemetlen volt, mert egy nap alatt szállást találni kevés pénzzel, ahol nem kell 3-5 havi kauciót letenni, majdnem lehetetlen volt. Egy hetet töltöttünk egy romos lakásban, ahol csak ágy volt, még egy db szék sem. A fürdőszobát és a gázt tudtuk valamennyire használni. Viszont teljesült a kérésem, mert eljöttünk onnan, s egy hét múlva költöztünk abba a lakásba, ahonnan meg most költöztünk el a hideg miatt."