Utazás 50 év felett

 

Miért is jó utazni? Sok oka is van.

Sok közhelyet, általánosságot lehetne sorolni, de én inkább a saját tapasztalatimból indulok ki.

Szegény paraszti családba születtem, és nem igen jutottam el sokfelé, nem voltak családi nyaralások sem. Csak mikor már középiskolás lettem, akkor kezdtem megismerni Magyarországot. Külföldről azonban még akkor sem mertem álmodni.

2005-ben még az utolsó félévet végeztem a főiskolán, s sok idegenforgalmi tantárgyunk volt, és én azt éreztem, hogy el akarok jutni sok helyre, megismerni több kultúrát, és látni és látni élőben dolgokat, helyeket.

Soha nem volt pénzem az utazásra, de el kezdtem filmeket nézni azokról a helyekről, ahová vágytam, és kértem és kértem. Akkor még nem ismertem a vonzás törvényét – A Titok könyvet csak 2007-ben olvastam, ha jól emlékszem. Ám én már tudattalanul is alkalmaztam.

A kérések pedig teljesültek.

2006-ban a nyár egy részét az USA-ban töltöttem, a szilvesztert meg Svájcban. S egyik útra sem volt pénzem. 2007-ben pedig további 5 országba jutottam el. Akár meghívásra, akár hivatalos utakra, de beindultak az utazások. S én nagyon élveztem. Egyszerűen lehetőséget, jelet láttam sok mindenben és bátran belevágtam. Volt, hogy a gázra félretett pénzemet hasztáltam fel, de akkor azt mondtam, hogy majd lesz valahogy az is. És valóban történtek csodák.

2009 januárjától 2012 októberéig pedig külföldön, Spanyolországban, Ibiza szigetén is éltem.

A sors hozta az utamba a lehetőségeket, s én éltem velük. Az azonban biztos, hogy mindig kemény, határozott döntést igényelt tőlem és nagy bátorságot, hogy belevágjak a kalandokba, de egyet sem bántam meg.

Ittam magamba a sok látnivalót, élvezettel érintettem meg bizonyos dolgokat, és a sok információ csak úgy zsongott a fejemben. Sok minden írásért kiáltott, így le is írtam a kalandjaimat. 4 könyvemben is olvashatók történetek, útleírások.

Ez most a reklám helye is, mert sajnos a könyveim magánkiadásban jelentek meg, és megfelelő marketing nélkül nem jutnak el igazán a célközönséghez. http://lenabelicosa.5mp.eu/web.php?a=lenabelicosa&o=S4DEb0XiJ5

2012 októberétől azonban mind az utazások, mind pedig az írás háttérbe került az életemben, hiszen szó szerint a nulláról kellett újra kezdeni az életemet.

2016-tól már ismét nagyon meg volt telve a talpam, ez a bennem lévő „mehetnék”, egyre erősebb lett.

Szerencsére a sors segített az életemen alakítani. S ismét kezdtem nagy célokat kitűzni.

Megtapasztaltam, hogy a sok munkát, amit végzek, úgy tudom kipihenni, ha elmegyek egy kis időre Magyarországról, ahol hátra hagyok minden itthoni gondot, előttem álló feladatot, és hogy lelassuljak. S teljesülnek az álmaim, hobbim lett az utazás is.

Pénzem továbbra sincs a külföldi utakra, de már két évben valahogy mégis sikerült rá előteremtenem a pénzt.

Most sokan gondolják azt, hogy Magyarországon is sok látnivaló van. Ez így igaz. Itthon is igyekszem minél több helyet megismerni, de ha tényleges lelassulást akarok, akkor el kell mennem az országból néhány napra.

2017 őszén Dél-Erdélyt jártam be. Csodás élmény volt, amihez nagyban hozzájárult az idegenvezető személye is, ittam magamba a sok információt, amiket elmondott. S még haza sem értem, már eldöntöttem, hogy 2018-ban ismét Erdélyt járom be, csak egy másik útvonalon. Az akkori élményeim a blogjaimban olvashatóak:

http://lenabelicosa.blogger.hu/2017/10/05/del-erdely-1

http://lenabelicosa.blogger.hu/2017/10/09/del-erdely-2

http://lenabelicosa.blogger.hu/2017/10/20/del-erdely-3-kastelyok

http://lenabelicosa.blogger.hu/2017/10/24/del-erdely-4

http://lenabelicosa.blogger.hu/2017/11/04/interju-lukacs-attilaval-es-egy-jatek

Sokat dolgoztam az azt követő évben, de ismét előteremtettem a következő utazásra való pénzt, és nem foglalkoztam azzal, hogy annak a pénznek száz más helye lenne, mert fontos volt, hogy egy álom ismét valóra váljon.

A kis túrákból szerzett pénzeket szó szerint egy borítékba tettem, és nem nyúltam hozzá.

Azt is megtapasztaltam, ha valóban hódolni akarok a szenvedélyemnek, akkor nem nekem kell megszervezni az utat, bár képes vagyok rá, hiszen már sok utat szerveztem. De akkor enyém lenne a felelősség, nekem kellene mindenre figyelni, s nem tudnék tapasztalni, pihenni, ellazulni sem.

Ezért mindig utazási irodával utazom ezek után. Ahol van magyar nyelvű idegenvezetés, ahol olyan emberek jönnek össze, akik hasonlóan gondolkodnak, mint én, akik élvezik az utat, még akkor is, ha sokat ülünk a buszban. Nem nyavajog senki sem, hogy melege van, vagy fázik, vagy nem tud már ülni.

A pénz az utazásra előteremthető, ha igazán akarjuk. Az utazási irodák azonban felárat számolnak fel a szállásért, ha nincs utastársunk. Célszerű tehát 2-3 személynek menni, hogy a szállás olcsóbb legyen.

Ezért az interneten kerestem mind a két évben útitársat. S mind a két évben lett is, akik biztos, hogy nem bánták meg, hogy velem jöttek, s már mind ketten jelezték, hogy ha legközelebb megyek, számíthatok rájuk. S már további leendő utastársak is jelezték, hogy szóljak, ha legközelebb megyek.

Hát az utazásaim így alakulnak. Lehet, hogy legközelebb már még többen leszünk.

Már az idei utazáson tudtam, hogy 2019-ben is utazom, csak még nem tudom, hogy a nagy álom Törökország lesz, vagy pedig még mindig Erdélybe megyek, hiszen még sok általam fel nem derített hely van.

Sokan gondolják azt, hogy egy szobában ülve, filmen nézve is be lehet járni a világot. Ez igaz, de akik nem mennek el az álmodott helyekre, azok sosem tapasztalják meg azokat az élményeket, érzéseket, amik az utazások közben keletkeznek.

Amikor az aligátorok vizein hajóztam, és egy gumi valamiben húzott a hajó, vagy a hajó ablakán át bejövő napfelkelte ébresztett fel a Wass Albert által leírt helyeken, vagy járni az indiánok ösvényén, vagy az őslakosok nyomát követni Olasz-Svájcban. Vagy felfedezni egy sziget titkait, őslakosok között járni. Országonként építészeti és természeti csodákat látni, ott járni-kelni, más kultúrákat megismerni, építészet, képzőművészet, hagyományok, stb. Ez igenis más, mintha képen, vagy filmen látjuk.

A személyes beszélgetések, kontaktusok, a levegő, a társakkal való együtt utazás is mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az utazásunk feledhetetlen legyen.

Utazni jó, utazni érdemes, aki kipróbálta, az függővé válhat, mint ahogy én is.

Ötvenen felül az ember még inkább vágyik arra, hogy eljusson helyekre, és megvalósítsa az álmait. Sokan már nyugdíjasok, ám sokan még dolgozunk, de kell időt, energiát és pénzt szánni arra, hogy kimozduljunk a komfortzónánkból, hogy élményeket, új ismerősöket, barátokat szerezzünk, és sok olyan helyre eljussunk, amelyekről eddig csak olvastunk, vagy fotón, filmen láttunk.

Ha már újra visszatérek az íráshoz, pontosan tudom, hogy lesznek, akikben a fent leírtak irigységet szülnek.

Nem az a célom, hogy kérkedjek az utazásokkal, hanem hogy másokat is biztassak, hogy próbálják ki. Nincs lehetetlen, ahogy az én példám is mutatja. S nekem az is életfeladat, hogy továbbadjam a tapasztalataimat az írásaim által.

Az egyik blogbejegyzésemben már elemeztem az írás fajtáit, és most érdemes volt újra olvasnom. Talán másoknak is hasznos lesz. A bejegyzés felétől olvasható.

http://lenabelicosa.blogger.hu/2014/10/29/a-vilag-tenyleg-annyi-amennyit-latunk-belole

„Az utazás páratlan eszköze a jellem fejlesztésének, mert kiszakít a saját kultúrádból, és megmutatja, hogy a másik társadalom egészen más értékrend szerint élve is működik, minden önutálat nélkül. Ez a találkozás a másfajta kulturális értékekkel és mércékkel arra kényszerít, hogy vizsgáld felül a saját életedet, és vedd fontolóra, hogy talán nem is okvetlenül a tied a létezés legjobb módja.” - Mark Manson

Ez egy nagy igazság. Először azt vettem észre, hogy az ezredfordulótól kezdve olyan emberek jöttek az utamba, akik külföldön éltek, élnek, és teljesen más szemmel néztek engem, mint a Magyarországon élők. Mintha nem is ugyan az az ember lennék, teljesen másnak látnak. Ez így van még ma is.

S mióta én is megismertem néhány országot, azok kultúráját, értékrendjét, lakóit, azóta már én is másképp látom az embereket, de a különböző élethelyzeteket is.

Hamarosan jövök a 2018-as erdélyi utam beszámolójával...