"SEMMI SEM TÖRTÉNIK VÉLETLENÜL!"

Szösszenetek ibizai és parádi életemből és egyéb gondolataim

Legfrissebb hozzászólások
  • lenabelicosa: Kukucs - biztosan történt ilyen is, de én nem ilyen esetre céloztam. :)
    Melegnek meleg van, de én elég hűvös helyen vagyok, hogy néha ki kell menni melegedni... :)
    (2017-08-03 09:58:15)
    Mi az igazság, valóság?
  • kukucs: "Ez most akkor érzéki csalódás volt?"
    A fenét! Mire érte ment megelőzték: ellopták előle.
    Szívás!Majd talált másikat. Loptak, ki azt, ki ezt, így lett övék Trieszt. Nem kell mindent túlrezegni. Meleg van. Keress hűvös helyet!
    (2017-08-03 09:52:09)
    Mi az igazság, valóság?
  • lenabelicosa: @mizsima: Az lehetséges, de ha nem megy el, elárverezik... Ez már nem az enyém...
    (2017-07-13 19:51:27)
    Nagymama szerepben
  • mizsima: Nekem meg az jutott eszembe, hogy talán ezért nem kelt még el a házad...lehet, hogy a következő generációnak szüksége lesz rá.
    (2017-07-13 18:20:08)
    Nagymama szerepben
  • lenabelicosa: Szia Klári, köszönöm. 10 éve még nem álltam készen az unokázásra,úgy emlékszem. S az is biztos, hogy nem hivatásom az óvónő vagy tanító szerep sem. Felnőttekkel jobban elboldogulok, most igazi kihívás ez nekem, de nagy szeretettel igyekszem megfelelni neki... :)
    (2017-07-13 07:27:43)
    Nagymama szerepben
  • Bordás Sándorné: Szervusz Léna ! Örömmel olvastam az írásodat! Gratulálok, ha megengeded,az unokázáshoz! Igen ha egy gyerek vagy jelen esettben 2 ,bizony nem csak öröm ,hatalmas felelősség is !Eszembe jutott egy régi beszélgetésünk az erkélyemen , amikor azt mondtad,Te nem tudnál így foglalkozni egy gyerekkel.Jó az is más volt, de ugye ,hogy rá lehet érezni a lelkükre? További jó unokázást kívánok Neked !
    (2017-07-13 07:18:12)
    Nagymama szerepben
  • lenabelicosa: @lunanova: Köszönöm, én megyek tovább... ez a bizonyos megbecsülés még nem jött el az életembe, bárhol, bármit is csináltam... Ez is biztos karmikus... úgy szoktam felfogni, hogy bármit is csinálok, az nincs hiába, hasznosítani fogom valamikor...
    (2017-06-21 22:36:04)
    Az univerzum lájkol téged
  • : Sajnos, az emberekből elveszik az érdeklődés, a másik felé figyelés, és ezért úgy gondolom, a modern kor vívmányai a felelősek. Szomorú. :( Azért remélem, hogy idővel, vagy talán a sors úgy alakítja a helyzeted, hogy megbecsülnek.
    Tényleg, nagyon jó, a kis házakat vettem észre előbb. :) Majdnem igaz, kivéve, hogy ritkán csalódom… sajnos, az utóbbi időkben elég sokat csalódtam emberekben, olyanokban, akiket barátaimnak gondoltam.
    Tanulságos, gondolatébresztő volt ez a bejegyzés, és a cím is.

    (2017-06-21 20:59:41)
    Az univerzum lájkol téged
  • lenabelicosa: Spiritusz - Ez is egy nézőpont... :)
    (2017-06-09 21:57:27)
    Energia dömping
  • spiritusz: Azzal a problémával, amely nem képes magát megoldani, nem érdemes foglalkozni.
    (2017-06-09 21:46:13)
    Energia dömping
6
május
Úgy esett, mint Ibizán szokott...

 

Nekem olyan, mintha most lenne hétvége, felborultak a napok. Vasárnap dolgoztam, és ma voltam itthon. Az eső csak elért ide is...

Tovább»

29
szeptember
Ibiza visszavár

Az elmúlt napokban három videót szerkesztettem Ibizáról, nem volt kis munka, és most használtam először a movie makert és először töltöttem fel a youtubra is.

Tovább»

16
szeptember
Így működik az Omyno...

Nem rég írtam az Omynóról, most pedig leírom, hogyan is működik nekem...

Tovább»

30
augusztus
Édes érzések...

Sokáig nem voltam kész a nagymamiságra, mostanában viszont teljesen másként érzek. A képen Luca unokám a lányom ölében, amikor a skypon néztük egymást, a webkamerával készítettem a képet. :)

Tovább»

24
augusztus
Mondd meg a neved, megmondom ki vagy!

Sokszor írtam már arról, hogy a számmisztika volt az, ami igazán elindított a spirituális úton. Mikor először megcsináltam a név és születési dátumom elemzését, csak ültem a papírjaim felett a döbbenettől, ez még 1996-ban, a teljesebb pedig 1997-ben volt, mert akkor vettem meg egy ezzel foglalkozó könyvet.

Tovább»

19
június
Atlantisz Ibiza - A mágikus sziget 2.

Ismét nyomába eredtem egy hírnek, amit nem rég olvastam. Persze ezt sem magyarul. Létezik egy része Ibizának, amit Atlantisznak neveznek. Ez nem azonos az elsüllyedt szigettel, valószínűleg a hatvanas években idetalált hippik adták ezt a nevet neki a különös hegyképződések miatt.


Tovább»

23
augusztus
Kirándulás San Miguelbe

Az északi részen

Vasárnap kirándultunk, most a sziget északi részébe, San Miguelbe.

Tovább»

21
augusztus
Milyen egy Napbemutatási szertartás?

Milyen egy Napbemutatási szertartás?

(2011-08-21)

"Egy lehetséges út a jövő nemzedéke számára…"

Tovább»

16
augusztus
Augusztus a fiesták hava

Spanyolországban piros betűs ünnep Nagyboldogasszony ünnepe. Minden augusztus 15-én megünneplik Szűz Mária mennybemenetelét. ASUNCION.

Tovább»

28
július
Kicsiny falum...

Ameddig Magyarországon voltam, négyszer is bementem a szülőfalumba, Bodonyba.

Szándékosan választottam ezt a képet, a "Menni vagy maradni?" című könyvemben is benne van, mint "Az út, amely Bodonyba visz be, vagy ki...".

Tovább»

26
július
Kirepült a másik gyerekem is...

A fiam is megnősült, s most már kétszeres anyós lettem...Az esküvő szép volt, jól meg volt minden szervezve, ami most a gyerekeket és a nászasszonyomat dícséri, hiszen én nem voltam Magyarországon.

Voltak fájdalmas érzések, nehéz pillanatok, mély szomorúság, amit nehezen éltem meg, de aztán csak sikerült felengedtem a lagzi éjszakáján.

Az eseményről meséljenek most a képek...

Tovább»

26
június
Es Vedra vonzásában
A bejegyzés csak a tagok számára látható!
6
június
Gyalogtúra a vártól majdnem a reptérig

Ibiza szigetén is felborult az időjárás, már tavaly is lehetett érezni, ám mostanság már nagyon. A képen feketével jelöltem amit a vártól a Playa den Bossáig gyalogoltunk.

Tovább»

6
február
A föníciai romoknál - fotókkal

A föníciai romoknál

(2011-02-06)

Amikor valaki a tengerhez közel él, egy idő után már nem lesz annyira érdekes számára a tengerpart.

Még nem sokat láttam a szigetből, ezért ma ismét felfedezőútra indultunk. Az útikönyvben olvastam, hogy van valahol egy ásatás, ahol föníciai romok vannak, így ma arra vettük az irányt.

Bár a sziget nem nagy, mégis úgy belementek a Fityóba a kilométerek, hogy észre sem vettük.

Az egyik főútról lekanyarodtuk Sa Caleta irányába egy nem régiben felújított műútra, és egyből úgy éreztem, mintha ismerős tájakon járnék valahol a Mátrában, vagy a Bükkben.

Tovább»

17
október
Irány a Dalt Vila

A Dalt Vila, Ibiza (katalánul Eivissa) történelmi óvárosa, amely a Világörökség részét is képezi. Már többször jártunk ott, most csak felsétáltunk, nem volt semmi rendezvény. Felmászni a katedrálishoz, ismét nagy erőfeszítést igényelt, hiszen számos lépcsőn kellett feljutni oda.A képen még tovább visz felfelé az egyik lehetséges útvonal...

Most a templomba mentünk be, nem volt rendezvény, sem mise, és nyitva állt. Az első egyházi épület a szigeten, amit a katalánok emeltek. A 14. században gótikus stílusban épült, majd a 18. század elején barokk elemekkel egészítették ki.

A benti képek nem sikerültek túl jól, sötét is volt, s csak telefonnal fotóztunk...




 

Ezek aztán az orgonasípok...

 

A kellemes bárokon, éttermeken kívül a Dalt Vilában megvan minden, ami igazán hangulatba hozza az embert. Állandóra talán 700-an laknak itt az ódon régi lakásokban. Zegzugos kis utcák hálózzák be. Gyönyörű kilátás nyílik a városra, Ibiza kikötőjére. Vannak múzeumok, ágyús fennsíkok, kellemes sétányok, különböző történelmi korszakokból származó ódon tornyok és falak. A domb köré felhúzott gyűrű alakú erődrendszer olyan, mint egy hatalmas szabadtéri múzeum. Nyáron itt lépni is alig lehet, s mikor hűvösebbre fordul az idő, az itt lakók akkor lélegeznek fel egy kicsit. Egyszer a párom is felment a Fityóval a pici keskeny utcákon, de ott két kocsi nem fér el egymás mellett, és a folyamatosan emelkedő, kanyargó utcákon, ha szembe jön valami, akkor valaki nagyon sokat kell tolasson...

Hepehupás kövezet, virágládákkal díszített fehér házfalak, az utcákon száradó ruhák, össze-vissza vezetett kábelek, tetőkertek, néhány lerobbant épület között sétáltunk a naplemente után. Némelyik lakás ajtaja nyitva volt. Az egyikbe benézve, egy pici kis szoba volt, egy rozzant kanapéval, egy kicsi asztalkával, rajta viaszkos vászonnal, és két régi faszékkel pont olyan hatást keltett, mint a nagynénémnél úgy a 70-es években. A falon szentkép, és kihallatszott a tévé hangja is. Némelyik bejárat olyan alacsony, hogy én a 150 cm-mel még beférek, de a páromnak már nagyon le kellene húzni a fejét, ha be akarna lépni.A képek már sötétben készültek, ezért nem az igaziak...

S ilyen a szigeten egy októberi virágzó bokor..